A Frontkamaszok interaktív emléknapnak az emlékezés mellett még további két, idõszerû rétege van. – fogalmazott az esemény koordinátora. – Az egyik a katonai – rendészeti pályaorientáció. A másik: a kanizsaiaknak jó okuk van szeretni a katonákat. Az, hogy ma Európában Magyarország a béke és a biztonság szigete, nekik is köszönhetõ. A déli határt védõ Dunántúli Ideiglenes Alkalmi Köteléktõl is vannak velünk katonák.

A Nemzeti Mûvelõdési Intézet Konczér Katalin vezette megyei irodája megkereste városunkat, hogy tartsunk egy elsõ világháborús megemlékezést. Dénes Sándor polgármester úr úgy határozott, hogy az eseményt Nagykanizsához, a katona- és iskolavároshoz méltó módon, a fiatalok felé nyitva rendezzük meg. – folytatta Papp János.
A Medgyaszay Ház elõterében szerda délelõtt oszlopba rendezõdött csapatok egy-egy gyõri katonát kaptak parancsnokul. Ezután a zalaegerszegi toborzóiroda tisztje köszöntötte õket, jó versenyzést kívánva. Majd a nagyteremben – több ütemben – összesen mintegy 60 fiatal teljesítette a szellemi-ügyességi akadálypályát. Volt három medicinlabda zsákba kötve, egymásnak dobálva – mintha csak az Arrabona ezred árvizekben történt helytállását idéznénk. Egyesével gyorsan futottak végig tornapadon, zsámolyokon, tornaszõnyeg alatt guggolva, majd 70 centis magasugró lécen átlépve. A sort bukfenccel fejezték be. Utána bekötött szemmel, egymás vállát fogva, hátul lévõ látó társuk irányításával részben megismételték ugyanezt. A kislabdával célba dobás sem maradhatott el. A tavaly indult Nagykanizsai Javítóintézet munkatársai – Gólya István és Buda Péter – állították össze és vezették le az ügyességi akadálypályát. Szóba került az is a katonákkal beszélgetve, hogy milyen fontos szempont kiválasztásuknál az egészség. Bizony, aki csak gyúr, éppen ezt kockáztatja. Mozgékonyságát is elveszíti.
A történelmi rész a kanizsai ezredek laktanyáit, a múzeumban õrzött korabeli tárgyakat, az olasz fronton elesett jeles földink, Zemplén Gyõzõ fizikust, a nagykar.hu használatát és a régi rendfokozati jelzéseket is bemutatta. Ez utóbbiból, a logikát megértve fel is ismerte egy fiú, hogy az õket kísérõ Danka Tamás szakaszvezetõ. Aki utóbb elmondta, nagyon élvezte a délelõttöt. Olyan, mint egy nyílt nap – fogalmazott. Látszott rajta is, szeret katona lenni. Mert szóba került, miért? Juhász Viktor zászlós elmondta, sok a kihívás, ám a sikerélmény is sok. Munkája egyszerûen szerelem. De már nem kell szerelembõl végezni, versenyképes fizetést kapnak. Befejezésül a csapatok mécsest helyeztek el az elõtérben felállított emlékfal – felirata: „Könny ne hulljon értük, a hõst siratni nem szabad.” – elõtt. Obsitos levelet formázó emléklapot Kardos Ferenctõl, apró emléktárgyakat Lajkó Tibor hadnagytól kaptak. Aki elmondta, jövõre meglepetést is hoznak. Majd elhangzott a vezényszó: Oszolj!

Kanizsa