„A sagittis Hungarorum libera nos, Domine!” – vagyis – „A Magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” Ezzel a mondattal adtak hangot rettegésüknek a nyugati népek, az õsmagyarok harcmodorával, kalandozásaival kapcsolatosan. A lejegyzett krónikákban az íjas harci módot felnagyítva, túlzó képet festve, pusztító erejûnek titulálták. Nem véletlenül, hisz ebben a fegyvernemben alig akadt ellenfele a kalandozó magyarságnak.

Manapság már nem íjakkal és nyilakkal vívjuk „csatáinkat”, de nem merült feledésbe sem a gyártásuk, sem pedig a használatuk. Az õsi hagyományok õrzésével, és mint sportág marad a köztudatban a nyilazás. Kantó Csabával beszélgettem, aki 2002. óta foglalkozik nyílhegyek gyártásával. Tartott is egy rögtönzött gyorstalpalót…

– Többféle nyílhegyet gyártok, ezek mind automata acélból készülnek. Ilyen például a bulett, a combo, a csepp, a field és a különbözõ méretû kúp hegyek. Ezek súlyát grain-ben mérik, ami egy angolszász súlymérték egység. 1 gr = 64,798 91 mg.
Két méret van: a gyerek, ami 80 grain, és a felnõtt, ami 100 grain súlyú. Ezek a hegyek tradicionális nyílvesszõkre készülnek, amit elsõsorban borovi fenyõbõl gyártanak – magyarázza Csaba.

– A nyílvesszõk lehetnek szín szempontjából natúr, pácolt vagy szórópisztollyal festettek, felületkezelés szempontjából pedig lenolajosak vagy lakkozottak – folytatja a szakember. – A nyílvesszõk készülhetnek mûanyag vesszõvéggel vagy faragott nockkal is. Minden fa nyílvesszõ pulykatollal készül, ami lehet 2”, 3”, 4” és 4,5” hosszú. A tollazás lehet enyhén ferde – ami pár fokot jelent – vagy csavart. Az elsõ variáció kisebb, a második pedig nagyobb forgást, így stabilitást ad a nyílvesszõnek, viszont utóbbinak nagyobb a légellenállása. Így nagyobb távra a ferde tollazás, rövidebb távra pedig a csavart tollazás a megfelelõ. A toll formáját cekászos égetõvel készül, több forma is rendelkezésemre áll. A tollazatot bandázzsal is lehet rögzíteni. Ezeket a vesszõket hobbira illetve sportolásra használják.

Ön szerint milyen a tökéletes nyílvesszõ?

– A tökéletes vesszõt több tényezõ befolyásolja (hossz, vastagság, rugalmasság, tollazás). A vesszõ hossza alapvetõen az íjász húzáshosszától függ. A hossz természetesen befolyásolja a vesszõ tömegét és rugalmasságát. A rövidebb vesszõ könnyebb és keményebb. A legtöbb íjász arra törekszik, hogy a húzáshosszának még éppen megfelelõ, a lehetõ legrövidebb vesszõt használja.

– Nyílvesszõkészítõink általában 8,2 mm, és 8,8 mm átmérõvel gyártják a nyilakat. A vastagabb vesszõket többnyire a hosszú íjjal lövõ, fõként vadászversenyeken induló íjász választja. A szimmetrikus markolat kiképzésû pusztai íjak tulajdonosai a lehetõségeikhez mérten a vékonyabb vesszõket részesítik elõnyben, hiszen ezeket a vesszõket íjaik kevésbé dobják el oldalirányban. A megfelelõ vastagságú vesszõ kiválasztásánál mindenképpen figyelnünk kell arra, hogy a vastagság ugyanúgy befolyásolja a tömeget, mint a hossz, de ennél is lényegesebb szerepe van a vesszõ rugalmasságának alakításában. Általában igaznak kell tekintenünk azt a megállapítást, miszerint az íjhoz viszonyítva kemény vesszõvel is pontosan lehet lõni 15 méterig, ám e távolság felett az íj már szórni fogja a nyilakat.

– A vesszõ rugalmasságát az anglicizmusoktól hemzsegõ íjász szakzsargon spine-értéknek nevezi. Lényege, hogy az egyazon hosszúságú és átmérõjû vesszõk rugalmassága nem egyforma, lehetnek közöttük keményebbek és lágyabbak. A vesszõ a kilövés pillanatától hajlító erõnek van kitéve, amelynek következtében a becsapódás pillanatáig rezgõmozgást végez. A történelmi íjászok fa vesszõinél ez a tulajdonság nem elsõsorban a gyártási technológiától – alumínium és karbon vesszõk –, hanem a vesszõ készítéséhez kiválasztott fafaj tulajdonságaitól függ.

Milyen faanyagot használnak a vesszõk elkészítéséhez?

– A vesszõkészítéshez leginkább a cédrust, a borovi fenyõt, és újabban a hársat alkalmazzák. A vesszõ rugalmassága azonos fafaj esetében is több tényezõ függvénye (erezet sûrûsége, egyenletessége, a faanyag nedvességtartalma, stb.) A legfontosabb azonban az, hogy a rugalmasság egyetlen vesszõ esetében is változik, ha ezt 90, 120 fokonként elforgatjuk. Döntõen ez az oka annak, hogy két egyforma favesszõt még egyazon faanyagból sem lehet készíteni.

További fontos tényezõk?

– Nyílvesszõink röptét a tollazás irányítja. Sajnos a tollak méretezésével, annak a nyílvesszõ röptét befolyásoló hatásával vesszõkészítõink még nem foglalkoznak behatóan. Bár személyes meggyõzõdésem, hogy a pontos lövésben közel akkora szerepe van a toll hosszának, magasságának, mint a vesszõ rugalmasságának. Az általános tapasztalat az, hogy a magasabb, de rövidebb tollazású vesszõk a közeli, az alacsonyabb és hosszabb tollú vesszõk a távoli célok pontos meglövésére alkalmasabbak. Az eltérõ tollazású vesszõk használatát tulajdonképpen az érvényes versenyszabályok sem tiltják, amennyiben a verseny kezdete elõtt azokat az íjász bemutatta. Természetesen egy célra egyforma vesszõket kell kilõni. A nyílhegyek gyártását automata eszterga gépen végzem, a hegyek típusától függ azok elkészítési ideje, ami nagyjából 2-3perc/db. Ezek után még el kell vinni a galván üzembe, ahol megkapja a végsõ felületkezelést – zárja Csaba.

Szever Viktória