Mindig is fontosnak tartottam a hagyományok õrzését, hogy ezek ne merüljenek feledésbe. Ne váljanak csak úgy köddé, ne tûnjenek el ebben a „rohanó világban”. Nem csak a sajátunk, a magyarság hagyományainak és kultúráinak megtartása fontos, hanem az is, hogyan éltek más népek elõdei. Miként vívták harcaikat például…

Bonnyai Szabolcs mesélt arról, hogyan is látja ezt a témát, mint hagyományõrzõ. Bár õ magyar, mégis más nemzetek tradícióit eleveníti meg a mindennapjaiban. A nagykanizsai srác vezetõje egy – még nem hivatalos – egyesületnek, amely a Zsold és Vér nevet viseli. Lelkesen oktatják és bemutatják különbözõ rendezvények alkalmával a német, illetve olasz vívás rejtelmeit az érdeklõdõknek.

Melyik kort elevenítitek meg? Milyen céllal kezdtetek bele?

– A XI. századtól a XV. századig az európai zsoldos katonák páncélzatát, fegyverzetét és  párbajharcát mutatjuk be. A német, valamint az olasz vívó harcmodor és ezek technikája jellemzi a csapat munkáját – kezdi Szabolcs.

– Elsõsorban a társaság inspirált, az együtt eltöltött szabad idõ. Másodsorban a hagyományõrzés szépsége és a közönség szórakoztatása. Harmadikként pedig a sportszellem. Jó érzéssel tölt el ilyen formában kiszakadni a hétköznapok monotonitásából. Izgalmas bemutatni az adott kort és harcmûvészetet a közönség számára, nem csak elméleti szinten, hanem egy látványos, korhû elõadásban – folytatja a „zsoldos katona”..

Mi vonz benne?

– Az izgatottság a csata és párbaj elõtt. Csata közben pedig a hagyományõrzõk egységessége, mintha átszellemülnénk teljesen – mosolyog.– Ez minden jelen lévõn érzõdik. A közönség elismerése is nagyon fontos, mikor érezhetõ az izgalom egy-egy csatajelenetnél. Többször utazunk történelmi helyszínekre, új embereket ismerünk meg, amibõl barátságok is szövõdnek.

Valamilyen koreográfia van-e a mozdulatokban?

– Igen, a német és olasz vívás alapjain épülnek fel a mozdulatok. A bemutatókra elõre begyakorolt koreográfiával készülünk, ami természetesen rengeteg edzéssel és felkészüléssel jár. Viszont ha van rá alkalom, akkor szabadharcot is mutatunk be a nagyérdemûnek.

Milyen a kor és nem összetétel és hol tart edzést a „sereg”?

– A csapat legfiatalabb tagja tizenkét éves, a legidõsebb huszonhat, tehát nem túl nagyok a generációs távolságok. A lányok jelenleg hárman vannak, de a bemutatókon leginkább a fiúk vesznek részt. Jó a társaság. Ha jó az idõ, a szabadban tartjuk a felkészüléseket. Erre tökéletes bármilyen nagyobb terület. Ha viszont rosszabb idõt fogunk ki, akkor saját erõnkbõl termet bérlünk. Napi, heti rendszerességgel találkozunk, és közös programokat is csinálunk ezen felül.

Mibõl készül a felszerelésetek? Mibõl épül fel egy ilyen viselet?

– A páncélokat 1,5 mm vastag acéllemezbõl készítjük vagy készíttetjük. A fegyvereink többnyire másfél kezes kardok, de van többféle fegyverünk is például csatabárd, csatacsákány, fejszék. Ezeket Magyarország különbözõ pontjairól, fegyverkovácsoktól szerezzük be. Az alap viseletünkhöz tartozik a bõrnadrág és a bõrcsizma. A fegyverkabát, vagyis a gambezon fontos része az öltözékünknek. Ez egy aláöltözet, egy steppelt, puha anyagokkal jól kitömött kabát, ami nélkül kényelmetlen lenne a ruházat. De még fontosabb, hogy felfogja az ütések rezgéseit. Így óvva meg az erõteljesebb fegyvercsapásoktól csontjainkat. Mert bizony nem kíméljük egymást a szabadharcokban. Erre építjük fel a páncélokat és láncingeket – sorolja.

– A „dressz” része még ezen felül a sisak. A rostélya erõsen akadályoz a látásban és a mozgáskoordinációban. Nyilván ehhez is hozzá kell szokni, meg kell tanulni tájékozódni. Így az összpontosítás és a tér érzékelése kifejezetten fontos feladat. Van rajta egy kis szemrés, valamint apró légzõ lyukakkal van ellátva – magyarázza.

Mivel Szabolcs látta a lelkesedésemet, részt vehettem egy (nagyon) alap hagyományõrzõ öltözködési „tréningen”. Magamra ölthettem egy láncinget, nagy örömömre. Nem egy könnyû dolog a láncing! Jól gondoljuk meg, hogy fel akarunk-e venni egy ilyet… Mikor felvettem, utána merte elárulni, hogy körülbelül 20-25 kilogramm, ami most rajtam van.

Miután alaposan kiropogott a gerincem a súly alatt elmondta, hogy a teljes páncélvért súlya nagyjából 40-45 kilogramm. A kardjaik 1-2 kilót nyomnak, viszont a csatabárd már 8 kilós. Ezért külön meg kell tanulni ezekben mozogni és a technikákat alkalmazni. Csak alapos felkészüléssel vághatunk bele a csatákba.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok a szereplésekkel kapcsolatosan?

– Általában jó élményekkel távozunk egy-egy rendezvényrõl, azon a kevés negatívumon meg átlendülünk. Részt vettünk már a szentgotthárdi csatanapokon, a Tatai Patara elnevezésû török kori történelmi fesztiválon, a Savária karneválon, Szombathelyen. A rábapatyi Vesszõs fesztiválon, a Kõszegi ostromnapokon, és még rengeteg falunapi rendezvényen is, ezeket mind nagyon élveztük – veszi sorra.

– Szövõdtek barátságok a többi hagyományõrzõvel, de csapaton belül már családként tekintünk egymásra. Rendszeresen visszatérõ vendégek vagyunk több rendezvényen is. Folyamatosan bõvül a felkérések száma. Még egyelõre zsoldosokként beépülve szerepelünk más csapatokban, késõbb szeretnénk önálló egyesületként részt venni rendezvényeken. Folyamatosan fejlõdni szeretnénk, mint a létszámot tekintve, mint a felszereléseink korhûbbé tételét tekintve. Tervezzük egy korhû sátras tábor létesítését is – zárja Szabolcs.
Ha bárki kedvet kapott volna a csaták újrajátszásához, esetleg szívesen átélné az ostromokat, vagy csak felpróbálna egy-egy korhû láncinget, páncélt, kézbe venne néhány kardot vagy csatabárdot, Bonnyai Szabolcsot megtalálja a Facebook-on, ahol várja a lelkes jelentkezõket.

Szever Viktória