Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! Kedves Tóni Bátyám!
Nagykanizsa sportszeretõ közönségét, az önkormányzatot képviselve, a családot jól ismerve, több családtaghoz kötõdve tisztelettel búcsúzom Balogh Antaltól, a sportújságírótól.
Nagykanizsa sportéletének hû krónikása volt õ – közel fél évszázadon át! Sokat dolgozott hatalmas munkabírással, Erika írógépével, így egy szekrénnyi, több ezer oldalas kanizsai sportdokumentumot õriz otthona, amely önmagában is páratlan érték. Én most nem az olajipari történésekrõl is hagyománytisztelõ módon író embert kívánom megidézni, hanem azt a sportolót, sportszeretõt, sportvezetõt, sporttudósítót, sportújságírót, aki 50 éven át majdnem minden fontos kanizsai sporteseményen ott volt.
A halállal a maradók is kevesebbek lesznek. Így például elröppen Nagykanizsa sporttörténetének elmúlt 5 sikeres évtizede, amelynek Balogh Antal hû tanúja volt. A sportújságírói mivoltnak elsõsorban nem az iskola a feltétele, hanem inkább az elhivatottság, a sportban való széleskörû jártasság, a nagyfokú munkabírás: azaz, hogy valakinek mindene legyen a sport… Tóni Bátyám ilyen, szinte élete végéig aktív ember volt. Kedvenc sportágai elsõsorban a labdajátékok (foci, kézilabda és kosárlabda) voltak, de tudósított szinte minden Kanizsán lebonyolított versenyrõl: többek között a sakkozók, tekézõk, vívók, úszók, vízilabdázók, kerékpárosok és bokszolók sikereirõl is. Közel 20 sajtóorgánumnak tudósított: köztük a Népsport – Nemzeti Sport, Népszava, Magyar Rádió, Zalai Hírlap, Dunántúli Napló, Kanizsa Újság és még több megyei és helyi, városi lapnak. Közremûködött a sportot is tartalmazó városi kiadványok szerkesztésében, megírásában: például Nagykanizsa: A minõségi kézilabdázás kialakulása és története (1951-1986), Nagykanizsa: Kanizsai „olajos” focitörténet (1945-1994) (10 ezer példány!), Kanizsa Almanach, õ volt a Kanizsai Enciklopédia (1999) sporttörténeti szócikkeinek szerzõje,… Õ a szerzõje a: „Nagykanizsa sakktörténete – Út a magyar bajnoki címig” címû reprezentatív, egyedülálló könyvnek, mely 1919-tõl 2013-ig tárgyalja büszkeségünk, a „kanizsaikumnak” is beillõ kanizsai sakk dicsõséges történetét. Balogh Antal sportújságírói munkásságával, életmûvével kiemelkedõt alkotott, így 2009-ben rászolgált a „Nagykanizsa Sportjáért” kitüntetõ címre, melynek (tudom) nagyon örült.
Sportvezetõként a Gelsei Vörös Meteor Sportkör elnöke is volt, s a Nagykanizsai Bányász Sportkör ügyvezetõ titkára is és a Nagykanizsai Gazdász SK elnökségi tagja a „hõsidõkben”. De lehet, hogy Tóni bátyám 6-szoros járási sakkbajnoki eredményére lenne a legbüszkébb… Azt azonban tudom, hogy Balogh Eszter nevû unokája sakksikereire nagyon-nagyon büszke volt…
Természetesen munkásságának fontos és szerves része volt szakszervezeti vezetõi mivolta, s az így végzett tömegsport koordinálási feladat… Említendõ a Rotary Hírmondó kiadása 1992-2004 között, a MOL Bányász Hírlap fõszerkesztõje volt 2000-tõl 2015-ig. „Ötvenéves a kõolaj és földgázbányászat” címû KFV-s kiadvány társszerkesztõje volt 1987-ben. Így hely- és ipartörténeti munkássága sem elhanyagolható.
Minden egyes emberi tudatnak meg kell birkóznia a gondolattal, hogy önnön létezése véges. Viszont az ember addig élhet, amíg emlékeznek rá. Bölcsülvén kezdek rádöbbenni, hogy az élet ajándék is, ha erõsödõ szeretet marad utána. Ez sikerülhet, ha az életre gondolunk, nem pedig a halálra… „Az élet szolgálat, a halál: felszabadulás.” „A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésbõl fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemzõ, és ezért teljességgel pótolhatatlan…” De Arany Jánossal mondom: „A Lélek él: találkozunk!” Gyökössy Endrét is szeretném idézni vigaszul: „A halál hozzátartozik az élethez. De azt is tudom, hogy nem pont, hanem kettõspont.”
Így kell, hogy legyen nyoma a gyásznak. Így tudunk csak elengedni, fájdalommal – de sok megmaradó sportemlék keser-édes örömével: a szép emlékekkel a fájdalmas jelenen át az örökkévalóság felé vezetõ úton. Az emlékezés védelem is a múló idõ ellen, mert emlékek egyenlege a jelen, amely tulajdonképpen a múltak összege. Ezért emlékezzünk, és éljünk tovább: ki a valóságban, ki az örökkévalóságban!
Veres Péter szerint Magyarország története a Balogh család története (van egy ilyen címû nagyregénye). Így mi „Balogh”-ok szimbolikusan és kitágítva is mondhatjuk: amit magunknak csinálunk, az velünk hal meg, amit másokért és a világért teszünk, megmarad és halhatatlan…
Tóni bátyám, nyugodj békében!
Balogh László képviselõ, az önkormányzat Humán Bizottságának elnöke
(Elhangzott 2016. február 18-án Balogh Antal sportújságíró temetésén.)
SZÓRÓL SZÓRA ROVAT >>>