Nemrég Csáktornyán, a Kulturális Centrumban volt szerencsém megnyitni Szemenyey-Nagy Tibor nagykanizsai szobrászmûvész kiállítását. Imponáló volt az a szeretet és szakszerûség, amellyel horvát barátaink megrendezték azt a magyar kiállítást. Most mi, magyarok szeretnénk viszonozni a kedvességet és szakértelmet. Sok ilyen oda-vissza kapcsolatból kellene felépíteni a mi közös, Murán átívelõ hidunkat… Csáktornya és Nagykanizsa távolságban, történelemben és kultúrában oly közel van egymáshoz, hogy menthetetlenül igazi testvérvárosi kapcsolatra vagyunk ítélve.

Ezért fontos számomra, hogy Nagykanizsa város vezetését szimbolizálva kifejezzem különös figyelmünket és örömünket, hogy két iskolánk: a Graditeljska Skola Cakovec Építõipari és Mûvészeti Szakközépiskola és a Zsigmondy-Széchenyi Szakképzõ Iskola között ilyen valóban minõségi és innovatív együttmûködés alakult ki, melyet itt és most az „Agyagba égetett idõ” címû tanulói kerámiakiállítás jelképez.

Örvendetes, hogy ilyen sikeres ez a projekt-együttmûködés a két közeli régió oktatási szakemberei között ezen valóban szomszédsági program keretében. Jó látni a valódi tapasztalatcserét a két témában: az egyik téma a kerámia = az agyagba égetett, azaz megállított idõ; a másik téma a megújuló energia = azaz a megújított idõ. A fazekas területen a horvát partner szakértelmére építhet a mi iskolánk, az energia témában talán fordítva van. Ez a kiállítás is bizonyítja, hogy a horvát középiskolában magas szintû mûvészeti munka folyik. A Csáktornyai Építészeti Iskola Horvátország egyik legnagyobb szakiskolája. Tudjuk, hogy képzõmûvészeti és design szakjaik, mint a kerámiatervezõ, a belsõépítész és a grafikus, országos hírûek, de a közelmúltban indítottak webdesigner és médiatechnikusi képzést is. Nálunk, a Zsigmondy - Széchenyiben még csak most épült meg a kerámiamûhely. Ezzel Csáktornyától tanulva, képzési palettánkat bõvítve, visszanyúlva a zalai kézmûves hagyományokhoz szeretnénk mi is elõbb – utóbb olyan minõségi szintet elérni, mint ahogyan a Graditeljska Skola Cakovec középiskolában folyik a mûvészeti képzés.

Nagykanizsa és Csáktornya immár testvérvárások! Közös a földrajzunk, közös a történelmünk és sokszor embereink is közösek. Egy maratonfutásnyi távolságra vagyunk csak egymástól, a Dráva és a Mura áthidalható, a Nagykanizsához közeli Szentmihályhegytõl Csáktornyáig is elláthatunk jó idõben. Tanuljuk meg minél elõbb: „horvát, magyar két jóbarát”! Kapcsolatainkban a hivatalos mellett legfontosabb a magándiplomácia, különösen akkor, ha a közös nyelven, a Mûvészetek nyelvén szól, mert ebben nincsenek akadályok: a mûvészet, a kultúra ugyanaz a határ két oldalán. Nyolc évszázadon keresztül egybefonódott Magyarország és Horvátország története; a Zrínyiek magyar és horvát nemzeti hõsök is voltak. Bár voltak viharos éveink is, de Muraköz és Nagykanizsa mindig is szerves és élõ kapcsolatban voltak, kell, hogy legyenek!

A „kerameusz” görög szó fazekast jelent, Kerameikosz az ókori Athén egyik városnegyede, a fazekasok negyede volt, de temetõként is szolgált, ide temették el Athén hõsi halottait. A kerámiába így is lehet idõt égetni… A kerámia az agyagmûvesség termékeinek összefoglaló neve. A kerámiakészítés az egyik legõsibb mesterség. Szimbolikus értelmû anyag az agyag a metamorfózisa által: az agyagot megformálják, kemencébe teszik, ez az izzítás a pokoljárás, ami a végén a letisztuláshoz vezet. Így érjük el a tökéletességet, a szenvedések átjárásával. Számomra a kerámia mint technika és mûvészi önkifejezési forma ezt is modellezi: ez a metamorfózisos technika a lelkünket is megérinti, megfogja, átváltoztatja. Nagy László így dicséri azt a tüzet, amely kibontotta ezeket a tárgyakat is az agyagból: „Tûz, te gyönyörû, …, csillagerejû, …., mindenség-gyökerû, …, jegeken gyõztes-örömû,…, ifjúság-király, tûz!”

Ezen kiállítás sikere is bizonyíthatja, hogy az embereknek szüksége van a mûvészetre. A mûvészetnek, az iparmûvészetnek az a dolga, hogy valamiféle pozitív élményt adjon az embernek. A keramikus feladata is az: észrevetetni a jó és szép dolgokat. Az igazi mûvészet harmonikus egyensúlyt alkot a realitással és a belsõ világgal. Van benne költészet, de ugyanakkor a látható világ is nyomot hagy benne. Én itt nagyon sok ilyen harmonikus tárgyat látok. Nagyon gratulálok a mestereknek és tanítványoknak, hogy ilyen mûvészi színvonalra lehet eljutni ilyen fiatalon – a tûz által…

„Hrvatski, madarski dva prijatelji!” – Hvala!

Balogh László, a Kulturális Bizottság elnöke beszéde elhangzott 2007. október 11-én a Magyar Plakát Házban egy horvát tanulói kerémiakiállítás megnyitójaként.