Húsz év fegyházbüntetésre ítélte különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt a Zalaegerszegi Törvényszék pénteken elsõ fokon azt a 21 éves férfit, aki meggyilkolta volt barátnõjét, egy 18 éves gimnazista lányt tavaly áprilisban a zalai megyeszékhelyen.
 

Az ítélethirdetés során Gergye Tamás bíró elmondta: B. Barnabás feltételesen is csak a büntetése kétharmadának letöltése után kerülhet szabadlábra. Az ítélet nem jogerõs, mert a vádlott - aki mindvégig maga elé meredten hallgatta végig az ítéletet - a védõjével együtt enyhítésért fellebbezett, az ügyész három nap gondolkodási idõt kért.
A törvényszék a vádiratnak megfelelõen bizonyítottnak látta, hogy a fiatal férfi különösen kegyetlen módon, több mint félszáz, nem egy esetben önmagában is halálos kimenetelû sérülést okozva ölte meg volt barátnõjét. Azt azonban nem tartotta bizonyítottnak, hogy a vádlott elõre kitervelte volna a lány meggyilkolását.
Az ismertetett elõzmények szerint a fiatal férfi Budapesten volt fõiskolás, a lány pedig érettségi és egyetemi felvételi elõtt állt. Szerelmi kapcsolatuk 2014 júniusában kezdõdött és 2015 januárjáig tartott, a szakítást azonban a férfi nem tudta feldolgozni, az öngyilkosság is foglalkoztatta.
A fiatalok néha még összefutottak egymással, mert a fiú szerette volna folytatni a kapcsolatukat, a gyilkosság estéjén is elõre megbeszéltek egy találkozót Zalaegerszeg belvárosában. Innen a közeli parkerdõig sétáltak, ahol rövid beszélgetés után az indulatba jött férfi a lányra támadt, ököllel többször is megütötte a fejét és az arcát. Miután a lány térdre esett, fojtogatta õt, majd a - késõbbi állítása szerint két korábbi utcai atrocitás miatt önvédelembõl - magánál tartott hámozókéssel több mint két tucatnyiszor tarkón és nyakon szúrta.
A fiatal férfi ezután magához vette az eszméletét vesztõ lány mobiltelefonját és elmenekült, az autójával Keszthely felé elhajtott, közben felhívta egy barátját, akivel közölte, hogy mit tett. A kocsival Sármellék és Fenékpuszta között - könnyebb sérüléseket szenvedve - balesetet szenvedett, és amikor a rendõrök a helyszínre értek, bevallotta a bántalmazást.
A hatóságok ezt követõen holtan találták a lányt. A gyilkossághoz használt kés és az áldozat mobiltelefonja azóta sem került elõ, ezektõl a tettes még a menekülése során, ismeretlen helyen megszabadult.
A bíró felidézte, hogy a férfi az eljárás során sajnálkozását fejezte ki, de nem tanúsított õszinte megbánást, több esetben is megtagadta a vallomást emlékezetvesztésre hivatkozva, máskor pedig önmagának ellentmondóan beszélt egyes cselekedeteirõl. A magas intellektusú, jó körülmények között élõ férfi nem szenved, és a bûneset idején sem szenvedett kóros elmeállapotban, teljes mértékben beszámítható volt, bár az ezzel kapcsolatos két szakértõi véleményt a védõje vehemensen támadta az eljárás során.
Az indoklás során a bíró meglehetõsen furcsának nevezte, hogy a fõügyészség a vádiratban még nem szerepeltette a - végül nem bizonyított - elõre kiterveltséget, emiatt csak késõbb módosította a vádat. Ennek eljárásjogi következménye ugyan nincs, mert az ügyészségnek erre lehetõsége van, de nehezítette a védõ és a bíróság dolgát, és mintegy másfél hónappal késleltette az ítélet kihirdetését - jegyezte meg a bíró.

MTI - Kanizsa

Elsõ fokon 20 évet kapott a parkerdei gyilkosság vádlottja

2016. február 26-án hirdetett ítéletet a Zalaegerszegi Törvényszék dr. Gergye Tamás vezette büntetõtanácsa a zalaegerszegi Parkerdõben, 2015 áprilisában történt gyilkossággal gyanúsított B. B. vádlott ügyében. A fiatal férfit bûnösnek mondta ki a bíróság, s elsõ fokon 20 év fegyházban letöltendõ szabadságvesztésre ítélte.

A vádirat
A most 22 évében járó vádlott és a gimnazista sértett 2014 júliusában ismerkedtek meg, s a két fiatal között szerelem szövõdött. A kapcsolatnak a sértett 2015 januárjában véget vetett. A szakítás tényét a vádlott tudomásul vette, de beletörõdni nem tudott, s abban reménykedett, hogy a lány visszatér majd hozzá. A két fiatal a szakítás után is kapcsolatban maradt, idõnként netes üzeneteket váltottak, s néha véletlenszerûen összetalálkoztak zalaegerszegi rendezvényeken, szórakozóhelyeken. 2015. április 3-án is egy ilyen találkozóra került sor, melynek során megbeszélték, hogy az azt követõ hétvégén, 2015. április 11-én találkoznak Zalaegerszegen. A sértettet aznap este 8 órakor egy barátja vitte a ságodi városrészbõl a városba. A sértett édesanyjával megegyezett, hogy valamikor 9 óra után édesanyja megy majd érte. A sértett és a vádlott - aki nem sokkal elõtte egy focimeccsen volt barátjával - 8 óra 40 körül találkozott egymással a Kovács Károly téren, ahová a vádlott kocsival, a sértett gyalog érkezett. Innen a fiatalok gyalogosan indultak tovább Parkerdõ felé. Nem sokkal késõbb a sértettet telefonon hívta a testvére, s arról érdeklõdött, hogy õ és az édesanyjuk mikorra menjenek érte. Megegyeztek, hogy 10 perc múlva indulnak Ságodról, ám amikor Zalaegerszegre értek, már nem érték el telefonon a sértettet.
A vádlott és a sértett a Parkerdõ egy kivilágítatlan, fás-erdõs részére mentek. A séta és beszélgetés közben a vádlott megragadta a sértettet, ököllel többször is megütötte a lány fejét, arcát, aki térdre esett. Ekkor a vádlott fojtogatni kezdte, majd a nála lévõ, pontosan meg nem határozható méretû, de legkevesebb 2,5 cm pengehosszúságú és 7 mm pengeszélességû késsel 25 alkalommal szúrta meg a lány, akinek testén 51 különbözõ, bántalmazásból eredõ sérülést talált az orvosszakértõ.
A vádlott ezt követõen a kést eltette, elvette a lány mobilját (ezek nem kerültek elõ), majd visszament a kocsijához és Nagykapornak irányába elhagyta Zalaegerszeget. Nem sokkal késõbb felhívta egy ismerõsét - akivel folyamatos telefonkapcsolatban maradt -, és azt mondta neki, hogy „megfojtotta és megszurkálta” a sértettet, mire a barátja értesítette a vádlott családját, valamint bejelentést tett a rendõrségen. Ezt követõen a vádlott autójával a 76-os úton balesetet szenvedett, majd a megrongálódott kocsit elhagyva gyalog indult el. Így fogták el 23 óra 30 perckor a Keszthelyi Rendõrkapitányság járõrei, akiknek a vádlott beszámolt arról, hogy bántalmazta a sértettet. A zalaegerszegi rendõrök 23 óra 37 perckor találták meg sértettet a Parkerdõben, ám a kiérkezõ orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani.

A tárgyalásokról
A Zalaegerszegi Törvényszék 2015 novemberében kezdte tárgyalni az ügyet. Akkor a vádlott úgy nyilatkozott, hogy fenntartja az általa korábban elmondottakat, s részvétét fejezte ki a sértett családjának. Ezt követõen a tanács elnöke felolvasta a vádlott két korábbi elmeorvos-szakértõi vizsgálatának eredményét, illetve a vádlott azokban tett nyilatkozatait, valamint a nyomozati vallomását. Az ügyészség 2016 január elején történt vádmódosítását követõen - eszerint a cselekményt a vádlott elõre eltervelten követte el - 2016. február 22-én a Zalaegerszegi Törvényszék büntetõtanácsa elõtt a vádlott jelezte, hogy a vádmódosítás miatt a korábban tett nyilatkozatait szeretné kiegészíteni, beszélne az õt ért korábbi két atrocitásról, melyek miatt kést hordott magánál, illetve arról, hogy miért akart mindenképpen személyesen találkozni a sértettel. E tárgyalási napon a vádlott és egy tanú meghallgatását követõen perbeszédekre került sor, illetõleg a sértettet képviselõ ügyvéd is felszólalt. A vádlottól az utolsó szó jogán elhangzott: „….állandóan erre gondolok, bármit csinálok, a legapróbb dolgokról is erre asszociálok… Sajnálom...”

A Zalaegerszegi Törvényszék sajtóközleményeit a tárgyalásokról itt találja:
http://zalaegerszegitorvenyszek.birosag.hu/sajtokozlemeny/20151130/nem-tett-vallomast-parkerdei-gyilkossaggal-gyanusitott-vadlott
http://zalaegerszegitorvenyszek.birosag.hu/sajtokozlemeny/20160222/itelethirdetes-lesz-parkerdei-gyilkossag-ugyeben

Az ítélet
A Zalaegerszegi Törvényszék 2016. február 26. napján hirdetett ítéletet az ügyben: a vádlottat bûnösnek mondta ki különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bûntettében, s 20 év fegyházban letöltendõ szabadságvesztésre ítélte, valamint 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet értelmében vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi idõpontja a büntetés 2/3 részének kitöltését követõ nap.
A törvényszék a történeti tényállást az eredeti vádiratban foglaltakkal (lásd fenn) egyezõen állapította meg, s csaknem két órán át részletesen indokolta a döntését.

A bíróság elõtt nem tett vallomást
A vádlott nem tett vallomást a bíróság elõtt, de õ és védõje indítványozta, hogy a korábbi, az orvosszakértõi vizsgálatok során tett nyilatkozatait vegye figyelembe a bíróság. Ez nem szokványos, mert ezek a nyilatkozatok nem tekinthetõek vallomásnak, mivel nem hangzanak el elõttük a törvényi figyelmeztetések (pl. nem köteles vallomást tenni…, amit mond, illetve amit rendelkezésre bocsát, bizonyítékként felhasználható), s ezek ismerete nélkül nyilatkozik a vádlott. Az, hogy mindez nem tekinthetõ vallomásnak, elsõsorban a tanúvallomást tevõ érdekeinek védelmére szolgál, ám jelen esetben maga a vallomást tevõ vádlott és védõje kérte, hogy a törvényszék az orvosszakértõ elõtt tett és a szakértõi véleményben rögzített nyilatkozatát vegye figyelembe. A kérésnek a törvényszék eleget tett, s ezen nyilatkozatokat nyilvánosan ismertette az elsõ tárgyalási napon.

Beszámítható volt

Ezt követõen a elmeorvos szakértõi vizsgálatok eredményeit ismertette a tanács elnöke, hozzátéve, hogy kardinális kérdés volt a vádlott beszámíthatósága a bizonyítási eljárás során, hiszen amennyiben kóros elmeállapot állt fenn a cselekmény elkövetésének idõpontjában, akkor az elkövetõ nem büntethetõ. A vádlottat három alkalommal vizsgálta az igazságügyi elmeorvos szakértõ – egy esetben pszichológus szakértõ bevonásával –, s mindhárom esetben az volt a megállapítás, hogy a vádlott kóros elmeállapota nem állt fenn az elkövetés idõpontjában, beszámítási képessége birtokában követte el a cselekményt. Hasonló következtetésre jutott a szakértõ a tudatzavar tekintetében is. Azon felvetésre, hogy ún. rövidzárlat korlátozhatta-e a vádlottat, szintén nemleges szakértõi vélemény született. S bár a késõbbi baleset következtében a vádlott szenvedhetett olyan sérülést, amely miatt emlékezetkiesése alakulhatott ki, ez a cselekményre nem lehetett befolyással. Mindezen túl a tanúk beszámolói, továbbá az, hogy a vádlott telefonált az eset után, s néhány szóval elmondta barátjának, hogy bántotta a lányt, s hangoztatta, hogy nem fog börtönbe kerülni, azt támasztja alá, hogy a vádlott tudatánál volt.
Bár a védõ kérvényezte új szakértõk kirendelését, a bíróság hangsúlyozta: a szakértõkkel szemben nem merült fel olyan körülmény, amely megkérdõjelezte volna a függetlenségüket, a szakértõi véleménnyel szemben kétely nem volt, s összhangban állt az egyéb bizonyítékokkal. A bíróság megjegyezte azt is, hogy a védelem a szakértõk meghallgatásakor passzív maradt, kifogásait, kérdéseit sem a védõ sem a vádlott nem közölte, illetõleg nem tettek fel kérdést a szakértõknek, holott erre lehetõségük lett volna. Mindezeket összevetve, a bíróság szükségtelennek tartotta másik szakértõ kirendelését.

Az elõre kiterveltség
Az ügyészség a tárgyaláson felvett bizonyítási eljárást követõen 2016. január elején egészítette ki a vádiratot és módosította a vádat: a különös kegyetlenséggel való elkövetés mellett azzal is megvádolta a vádlottat, hogy a cselekményt elõre kitervelte.
Rámutatott a bíróság, hogy az elõre kitervelt elkövetés akkor állapítható meg, „ha az elkövetõ az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét, módját átgondolja, a végrehajtást akadályozó vagy segítõ tényezõket felméri, és lényeges elõkészületi elkövetési és az elkövetési mozzanatokat figyelembe veszi. Az elõre kiterveltséget tervszerû, céltudatos magatartás jellemzi. Ez az ölési cselekmény részleteinek átgondolását, viszonylag hosszabb idõn át történõ fontolgatását, a cselekmény elkövetési szakaszainak megfelelõ mozzanatok mérlegelését jelenti. Nem feltétel ugyanakkor ezen tényezõk együttes fennállása.… Nem lehet szó elõre kitervelt elkövetésrõl ha az elhatározást rövid idõn belül követi a véghezvitel megkezdése. Az elõre kiterveltségre a véghezvitel módjából, valamint az elkövetést követõ magatartásból visszamenõleg is vonható le következtetés.”
Az ügyészség álláspontjával – mely szerint a vádlott elõre kitervelten, az öléshez vette magához a kést – szemben áll, hogy a cselekményéhez nem a kést használta elõször, hanem hosszabb idõn át kézzel bántalmazta a lányt. A pszichiáter szakértõi vélemény megállapítása szerint a vádlottat az indulat vezérelte, amelyet megfékezni nem tudott: az elkövetés különös kegyetlen módja is ez igazolja. A vádlott célja a találkozóval nem a sértett megölése, hanem az érzelmi kapcsolat újbóli felélesztése volt. Ilyen körülmények között elõre kiterveltségrõl semmiképpen nem beszélhetünk – hangzott el az indokolásban.

Az ügyészség hivatkozott többek között arra is, hogy korábban a vádlott olyan kijelentést tett, hogy „elkaszálja” magát és a sértettet is, ám ezt a kifejezést több alkalommal, más szövegkörnyezetben is használta, elhangzott például a barátok között, vagy focimeccsen is. Ez alapján nem vonható le érdemi következtetés az elõre eltervezettség tekintetében.

A büntetés – a határozott idejû maximum

A büntetés kiszabása során az emberölés minõsített esetének büntetési tétele 10-tõl 20 évig terjedõ, illetve életfogytig tartó szabadságvesztés. A kiszabott 20 év tartamú büntetés a határozott idejû szabadságvesztés törvényi maximuma, viszont egyetlen minõsítõ körülmény (ilyen pl. a bíróság által megállapított különös kegyetlenség) is lehetõséget ad az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására. Ennek kiszabását ugyanakkor nem tartotta indokoltnak a bíróság az enyhítõ és súlyosbító körülmények számbavétele alapján.

A vádlott a cselekmény elkövetésének idõpontjában 21. életévében járt, egészen pontosan 7 hónappal korábban töltötte be 20. életévét. Ennek azért van jelentõsége, mert életfogytig tartó szabadságvesztés csak azzal szemben szabható ki, aki a bûncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte. Emiatt a bíróság a vádlott fiatal felnõtt korát enyhítõ körülményként, a vádlott javára értékelte. Súlyosító körülményként értékelte a bíróság az élet elleni cselekményeknek a törvényszék illetékességi területén és országosan elszaporodott voltát, és nagyobb nyomatékkal azt, hogy a cselekmény a város lakosságát és a cselekményrõl értesülõ tágabb közvéleményt mélységesen felzaklatta, hiszen nem egy szokványosnak mondható élet elleni cselekményrõl van szó; rendezett családi körülmények között élõ, magas intellektusú fiatalember, aki nem állt szeszes ital, vagy kábítószer bódító hatása alatt, különös kegyetlenséggel vetett véget egy fiatal lány életének, két család életét téve ezzel tönkre.
Kiemelte a bíróság: a vádlott bár bûnösségét elismerte, magáról a cselekményrõl nem beszélt. Noha többször is sajnálatát fejezte ki, azonban a bíróság meggyõzõdése szerint az õszinte megbánással az eljárás során adós maradt.

Az ítélet nem jogerõs. Az ügyész 3 nap gondolkodási idõt tartott fenn, a védõ a beszámítási képesség téves megállapítása miatt, illetve enyhítésért fellebbezett, a vádlott – aki továbbra is elõzetes letartóztatásban marad - szintén enyhítést kért a bíróságtól.
 

Zalaegerszeg, 2016. február 26.
 

Dr. Beznicza Árpád
sajtószóvivõ