- A keresztyén alapok értelmében az újragondolás alapja a kulturális emlékezet és a közösségi identitás – hangsúlyozta a 17. Kanizsai Esték programsorozat pénteki vendége, Köntös László. A Dunántúli Református Egyházkerület fõjegyzõje. Elõadásával idõ-és történelmi utazásra hívta a hallgatóságot, arra vonatkozóan, hogyan jutott el Európa keresztyénségének elfeledéséig…

A Nagykanizsai Református Egyházközség és a Nagykanizsai Református Gyülekezetért Alapítvány által szervezett Kanizsai Esték elõadássorozat újabb „állomása” ismét szép számú érdeklõdõt vonzott az egyházközség gyülekezeti termébe.

Hella Ferenc, református lelkipásztor gondolatébresztõjében kiemelte: a mai világban tudnunk kell, hova tartunk, és hová indulunk. Ugyanakkor azt is, milyen örökségeink vannak, amik identitásunkat befolyásolják. Ez Európa, a magyarság és a keresztyénség.
 

- Európa azonban eljutott oda, hogy elfelejtette a keresztyénségét – ennek Köntös László adott hangot. Mint azt a Dunántúli Református Egyházkerület fõjegyzõje elõadásában taglalta: a rendszerváltás elõtti „masszív”, ateista idõszakban csak az ábrándozás jutott az embereknek, egy majdani, szellemi, keresztyén Európáról. ’89 után pedig felmerült a kérdés: mi lesz az, ami kitölti az ideológiai teret?
- Azóta ugyan két évtized eltelt, ám most mégis csalódás van. Mivel Európa nem az, amit reméltünk – fogalmazott Köntös László. Jelezte azt is, évszázadokon keresztül ugyan keresztyén emberek voltunk, viszont az új európai gondolkodás minderre azt mondta: butaság.
Visszatalálni pedig a keresztyénséghez leginkább úgy lehetne - „leegyszerûsítve” az elõadó szavait - hogy a vallást nem önmagunk szabadságát korlátozó „dolognak” tekintjük.

Sz.Zs.