Tisztelt kanizsai gyászoló gyülekezet! Kedves Györgyi néni!
Mi, akik hiszünk az öröklétben, Györgyi néni által majdnem azt hittük, hogy örök életûek vagyunk… De Isten akaratában mégis megnyugodhatunk, mert a fizikai test 108 évig is elélhet, ám a fizikatanárnõ, Kugler Sándorné Györgyi néni mégis tovább…

Mert a Tanárt, a Mestert, nemzedékek nevelõjét ez megilleti – a milliónyi emlék által is. Erõsíti ezt az ezernyi tanítvány, a száznyi gyakornok tanár, a 4 gyermek (aki vegyészmérnök, alkalmazott matematikus, Európa Nostra-díjas építészmérnök és egyetemi tanár fizikus), a 7 Unoka, a 12 Dédunoka és a számtalan tisztelõ.

Mondom mindezt a Györgyi nénihez leghosszabban kapcsolódó iskola nevében, a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium jelenlegi igazgatójaként, aki tudja, hogy gimnáziuma évgyûrûi azonosak, azaz identitásosak: 1931-tõl a Nagykanizsai Egyesületi Leánygimnáziummal, 1934-tõl a Notre Dame Leánygimnáziummal, 1948-tól az Állami Gimnáziummal, 1950-tõl az Irányi Dániel Gimnáziummal, 1957-tõl a Landler Jenõ Gimnáziummal 1961-ig (eddig tanított Kugler Sándorné a mi iskolánkban) – tehát Györgyi néni ebben a 30 esztendõben erõsen benne élt példaemberként, meghatározó tanáregyéniségként. Tudom azt is, az emlékezés gyógyít, nem a felejtés, és a diákkori emlékek tovább kísérnek életre szóló emlékekként.

Bevallom, közvetlen tanítványa nem vagyok Györgyi néninek, de iskolám kapcsán és sok telefonbeszélgetés által, még több levélváltás által örök, „örök-diáki” kapocs fûz össze bennünket. Készülvén nem az elmúlását emlegetõ, hanem a továbbélést dicsérõ gyászbeszédemre fellapoztam kapcsolattartásunk összes eddigi rekvizitumát, s nagyon sok édes-keserû emléket találtam benne. Például 102 évesen, 2010-ben emailben így köszöntött bennünket bölcs szavakkal az I. Batthyánys, Landleros, Irányis Öregdiák Találkozón: "Nagyszerû ötlet volt a diákokat az osztály zártságából egy tágabb közösségbe összehívni, hiszen közös az iskolai múlt, az emlékek, az iskola szelleme. Elmosódik az évek különbsége, új barátságok jöhetnek létre. Remélhetõleg az öregdiákok is így gondolják, és mind többen élni fognak a lehetõséggel, igazolva ezen kezdeményezés helyességét.”

Köszönöm, hogy nagyra tudta értékelni a nagykanizsai Batthyány – gimnázium találkozóit, a gimnázium összetartó erejét. Városunkban való 30 éves aktív munkájával köztiszteletben álló polgárunkként 2010-ben megkapta a „Nagykanizsa Megyei Jogú Város Címere” emlékplakettet is. Még arra is volt energiája Györgyi néninek, hogy kiváló versenyzõ diákunkat pénzadománnyal jutalmazza. Iskolánk fontos eseményei kapcsán szinte napi kapcsolatban voltunk vele. A 100 éves születésnapjára (!) megkapott számítógépe után mindez interneten folyt. Sõt, 2013-ban, a június elsõ szombatján történõ szokásos öregdiák-találkozónkon félórás, örökké emlékezetes skype-kapcsolatban beszélgettünk vele. A hagyományos Zemplén- versenyeink és fizikus napjaink iránt is állandó volt az érdeklõdése, s a fizika aktuális eredményei is frissességgel érdekelték. Pedig 1931-ben, amikor diplomázott matematika-fizika és kémia szakon, még nem is ismerték a neutront, de a Teller Edével egyidõs fizikatanárnõ hosszú élete titkának oka talán éppen örök tudományos kíváncsiságában rejlett. Tudom, a Fizikai Szemle, a legfontosabb fizikus folyóirat állandó olvasója volt élete végéig. Utolsó üzenetváltásunkban 2015. december 28-án köszönte az új évi jókívánságokat és köszönte a meghívót a jótékonysági bálunkra: „Nagyon változatos és színes a mûsor, remélhetõleg az eredmény is ilyen lesz. Gondolatban Veletek leszek. Szeretettel üdvözöllek: Györgyi néni”

„Az együtt eltöltött idõk emlékére” címû kötet Prof. dr. Kovács László Tanár Úrnak köszönhetõen unikális különlegességgé vált! Belõle feleleveníthetõ a máig élõ és ható múlt. Tisztelet az ilyen Mesternek, aki feltétel nélkül áradó szeretetével és értelmével tanított. Ha a régi jó iskolánkra gondolok, egyértelmû számomra, hogy az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúlnak, hanem azok, amelyekre emlékezünk. Mert vannak olyan Tanárok, akik megtanították a tanítványokat mosolyogni, s ez a mosoly és a szeretet máig kitart. Országos hírû, szuggesztív és legendás tanáregyéniség volt õ, a demonstrációs és a tanulói kísérletezés mestere, akinek szigora emberséggel és tapintattal párosult. Szeretve tanított a történelem árnyékában, s közben életkora, életpályája, példás embersége, tudása okán maga is korelnökké lépett elõ, lett évszázadokat átívelõ fizikatanárnõ. Persze az életkor önmagában nem érdem, de aki egész lélekbõl tanít és válik Mesterré: múló, de dús élete kincse révén nem hal meg az… Mondom mindezt az összes tanítvány nevében és az „örök-diákok” nevében.

Számunkra, igazi kanizsaiak számára Kanizsa a világ közepe, s a gimnázium a centrumban pedig a „város szíve”. Talán ezért is tért vissza Györgyi néni. Az ember egyik legnagyobb szerencséje, hogy nem felejti el a tegnapi napot. Minden emlék, és azzá válhat – amellyel szembenézhetünk akár a halállal is. Az emlék persze fájdalom is egyben, hiszen megjelenik benne az idõ múlása. Viszont az emlékezés védelem is a múló idõ ellen. A szeretet pedig elfelejti a rosszat, hogy legyen remény a jövõre: ez lehet az emlékek egyenlege. „Az együtt eltöltött idõk emlékére” reméljük, feleleveníthetõ a máig élõ és ható hosszú múlt – ezt Kugler Sándorné Györgyi nénitõl is megtanulhattuk. Ne szomorkodjunk, hiszen ha hiszünk az örökkévalóságban, Györgyi néni 4 generációnyit átívelõ élete révén mondhatjuk:
„A múlt és a jelen tünedezik – megtöltöttem, kiürítettem õket,
És továbbmegyek, hogy a jövõ legközelebbi redõjét megtöltsem.”

Köszönöm, hogy áttételesen én is tanítvány lehettem. Büszke vagyok a fizikatanári családfámra, amelyet Györgyi néninek is köszönhetek, s amely kézfogási láncnak akár Önök is részesei lehetnek. Tanítványaimnak szoktam idézni: jómagamat tanította Kovács László Tanár Úr, az õ Mestere volt Kugler Sándorné Györgyi néni, õt tanította Mikola Sándor, õt Eötvös Loránd, akit pedig Jedlik Ányos… Szóval milyen csudálatos égi panteonnak lehetünk részesei akár mi is…
Persze egyedüli példányok vagyunk mindannyian, milliók közt az egyetlenegy, s a „hol volt – hol nem volt” józansága hat ránk, de hiszek abban, hogy az élet ajándéka a halállal nem tûnik el…

Isten éltesse Györgyi nénit!

Balogh László, a Batthyány Lajos Gimnázium igazgatója

(Elhangzott 2016. március 1-jén a nagykanizsai temetõben Kugler Sándorné Györgyi néni búcsúztatásán.)