Az idei Jazzland világsztár vendége Randy Brecker, a Hollandiában élõ, Nagykanizsán született Kém Sándor zenekarának vendégszólistája volt. Kém Sándor röviddel az érettségi vizsgája után Hollandiában telepedett le, így aztán ritka vendég itthon. A nagysikerû koncert után beszélgettünk az ígéretes tehetségû bõgõssel.
– Zenész családból származik. Tudjuk, hogy édesapja a város jazzéletében meghatározó szerepet játszott, mint zongorista. Szülõi hatásra lett zenész?
– Nem csak édesapám, de a nagyapám is muzsikus ember. Hegedül, citerázik és mindenféle hangszeren játszik, ami a keze ügyébe kerül. Szülõi nyomásról, kényszerrõl nem beszélhetek. A gyermekkoromat önfeledt legózással töltöttem. Késõbb elvitt édesapám különbözõ rendezvényekre, ahol zenélt. Többnyire a hangszerek pakolásában jeleskedtem. Ezek a bulik élményként megmaradtak, de nem képezték alapját semmiféle zenei tanulmánynak. Ami nagy szerencsém, hogy otthon volt egy zongoránk. Különös vonzalmam támadt iránta, annyira, hogy még reggel iskolába menet elõtt is leültem mellé egy rövid idõre, számomra ismert gyermekdalokat és más melódiákat életre kelteni. A billentyûk sokáig lefoglaltak, mígnem a  zongora mögött felfedeztem egy akusztikus gitárt. Felhúroztam, behangoltam és már ezen a hangszeren próbálgattam az ismert dallamokat. Volt az általános iskolában egy osztálytársam, aki már valamilyen szinten gitározott. Aztán kipróbáltuk a közös zenét, azt hiszem ez volt az a pont ami meghatározó volt a komolyabb zenetanulást illetõen. Viszszatérve a szülõkre, nem ösztönöztek, de támogattak mindenben. Bár így utólag bánom, hogy nem fogtak szigorúbban.
– Már általános iskolás korában elhatározta, hogy zenész lesz?
– Sok minden más érdekelt. Elsõsorban a híradástechnika, a számítógép. Általános iskola után a Cserháti Szakközépiskolában elektrotechnikusként végeztem. Az itt szerzett tanulmányaimnak nagy hasznát vettem, hiszen tudtam magamnak erõsítõt és más egyebeket is készíteni. Volt egy olyan gondolatom is, hogy ezen a vonalon tanulok tovább. A számítógép azonban kórosan lekötött, szinte a rabjává váltam. Hamar rájöttem, hogy nem mehet ez így tovább, szinte mindent elhanyagoltam, még a zenélést is. Aztán megalakult az elsõ zenekarunk. Édesapám beiratott a zeneiskolába, ott egykori zenésztársa, Murka László tanítványa lettem. Innen már ment minden a maga útján. Késõbb kaptam egy bõgõt, és többször kijöttem ide Cserfõre Tiborcz Ivánhoz zenélni.
– Cserfõrõl vezetett az út Hollandiába?
– Igen. Egy Jazzland alkalmával néhány zenészbarátom kérdõre vont, ha így játszol mért nem tanulsz tovább valahol külföldön? Megfontoltam felvetésüket és jelentkeztem Hollandiába egy zenei fõiskolára, ahol tavaly diplomáztam. Most mesterfokon tanulok tovább.
– Milyen volt a beilleszkedés?
– Nagyon nehéz. Bár hivatalosan majd nyolc évig tanultam angolt, úgy éreztem, egy szót sem tudok. Így elõször elõkészítõ iskolába kerültem. A kezdeti idõszak nehéz volt, de ez természetes.
– Kikkel zenélt kezdetben? Hogyan állt össze az elsõ zenekar?
– Egy évfolyamra jártam a dobosunkkal Benoit Martiny-vel. Elõször az õ zenekarában játszottam. Velük sokfelé jártam, többek között itt, Magyarországon is. Tavaly félévig Amerikában voltunk egy csereprogram keretében. Bejártuk az egész keleti partot, még tanulni is volt idõm. Sikerült például Ron Cartertõl, a világhírû mestertõl is órákat vennem. Viszszatérve a zenekarokra, nekem van egy önálló zenekarom a gitáros Ratko Zjacával és egy hegedûssel, ahol különbözõ népzenéket ötvözünk a jazzmuzsikával. Stan Mitrovic szaxofonossal is több formációban játszom. A fesztiválra egy horvátországi turnéról érkeztünk.
– Randy Brecker-el hogyan sikerült egy zenekarba kerülni?
– Európában turnézott, ha jól tudom, Stuttgartból érkezett erre az alkalomra és Frankfurtban folytatja a koncertezést. Egy ilyen világsztárral nagyon nehéz fellépni, de nagy megtiszteltetés vele játszani.
– Legközelebb hol lépnek fel? Milyen gyakoriak a koncert lehetõségek?
– A közeljövõben Rotterdamban koncertezünk, utána jövünk vissza Magyarországra. A gyakoriság? Bõgõs létemre, mivel több formációban is játszom, mondhatom minden napra esik egy, de van úgy, hogy kettõ is. Nemrég Hollandiában volt egy három napos jazzfesztivál, ahol volt olyan nap, hogy háromszor is felléptem. Ez elég kimerítõ, mert mindenhol, minden produkcióban a lehetõ legjobbat kell nyújtani.
Czene Csaba

További hírek:

KULTÚRA ROVAT >>>