Mi járhat egy muszlim fejében? Hogyan történhet meg 2016-ban, hogy az Iszlám Államban újra bevezették a rabszolgatartást? – Speidl Bianka többek közt ezekre a kérdésekre kereste a választ, míg Lánczi Tamás arról szólt, miért idegesíti a nyugati elitet a mi betelepítési kvóta elleni népszavazásunk, és kell-e szolidárisnak lennünk egy olyan emberkísérlethez, mely azt próbálja ki, hogyan zárul a gyökeresen eltérõ kultúrájú milliók összezárása? Hétrõl – hétre megismertetjük Olvasóinkkal a Polgári Kanizsáért Alapítvány migrációs válságról tartott konferenciájának elõadásait

Speidl Bianka – Nógrádi tanár úr példájából okulva – a téma iránt érdeklõdõknek az Iszlám Állam – Terrorizmus 2.0 címû, a honvéd vezérkar kutatóival közösen írott könyvét is ajánlotta. Az orientalista hölgy elõször januári angliai tapasztalatát osztotta meg. Egy amerikai muszlim származású professzor megdöbbentõnek nevezte, hogy nincs senki az iszlám világban, aki felemelné a szavát amiatt, hogy az ISIS a 21. században visszaállította a rabszolgaságot. Ám a hallgatók – Európában tanuló muszlim doktoranduszok - ezen a felszólalón voltak felháborodva, mondván, a nyugati világnak akar megfelelni. Szerintük az iszlámot nem illik kritizálni. Az iszlámról mindenki azt hiszi, hogy egy vallás. Ez óriási tévedés. Vallás is, de gazdasági, társadalmi, politikai rendszer, egy mindent átfogó szisztéma, amely kizárja a szekularizmust, a kapitalizmust. Semmilyen más rendszerrel nem képes együttmûködni, mert egy totalitárius rendszer, amelynek van egy vallási kifejezõdése is. Nem az a fontos náluk, hogy miben hisznek, hanem, hogy hogyan. Ezért több százezer kötet jelent meg ezekrõl az aprólékos szabályokról. Az iszlám ugyanis törvényvallás, eltérõen a kereszténységtõl. Nincs is szavuk a lelkiismeret kifejezésre. Nem az a jó ember szerintük, aki lelkiismerete szerint cselekszik, hanem az, aki a vallási törvény paragrafusait pontról pontra betartja. Érthetõ innen, miért nem lesz soha integrálható a nyugati szekularizált világba. Ugyanazok a szavak mást jelentenek. Szabadság szerintük akkor van, ha az iszlám szabadon terjeszkedhet. A párbeszéd náluk az, ha õk meggyõznek minket. Béke nincs iszlám nélkül – és így tovább. Mi ennek az abszolút felsõbbrendûségi tudatnak az alapja? - A Migrációkutató Intézet vezetõ kutatója példának hozta a fitra kifejezést, ami szerint minden csecsemõ muszlimnak születik, csak a szülei teszik más vallásúvá. Az utolsó és teljes kinyilatkoztatásnak tartják a magukét. Nem harmadikként érkezettnek, hanem õsvallásnak tekintik az iszlámot. A hétköznapi állami törvény ezért semmit nem mond nekik, áthágásuk dicsõség. Miért jönnek akkor nyugatra, elhagyva azt a területet, amely iszlám fennhatóságú? Csak azért tehetik, mert Európát iszlamizálhatónak tekintik. Sõt, egy közel-keleti szekuláris, katonai diktatúrához képest Európa még biztonságosabb is. Mi járhat a három generáció fejében? Speidl Bianka modellezte, a 60-as, 70-es években Európába érkezettek fiai, unokái hogyan jutottak el/vissza az iszlám fundamentalizmushoz, radikalizmushoz. E harmadik generáció elégedetlensége, frusztrációja hogyan kap vallási válaszokat, amikor a bûnbakot vagy élete értelmét keresi. A legtöbb merényletet hozzájuk lehet kötni. 2004 óta olvasható az interneten a szalafizmus Zarkavi fogalmazta kézikönyve – benne szó van a kalifátus terjeszkedésének legfõbb eszközérõl, a káoszteremtésrõl. Kérdésekre válaszolva elmondta még, egy muszlimot – eddigiekbõl kiderült, miért - érvekkel nem lehet meggyõzni, csak erõbõl értenek. De abból olyannyira, hogy például õ, aki köztük járva nem titkolta keresztény mivoltát, tiszteletet vívott ki a normális, tehát nem radikalizálódott muszlimok között. A nyugat-európai megoldásnak éppen az ellenkezõje a célravezetõ: nem a meghunyászkodás, a feszületek levétele, hanem önazonosságunk felvállalása.
Lánczi Tamás, a Politikai Elemzések Központjának igazgatója bevezetõben felidézte: ha ezt Bianka öt éve mondja valahol Nyugat-Európában, mondjuk Skandináviában, jó eséllyel egy büntetés végrehajtási intézetben végezte volna, gyûlöletbeszéd miatt. Pedig egyszerûen a tényeket ismertette. Majd érzékeltette, ami számunkra egyértelmû, egyáltalán nem az a nyugat-európai elitnél. Ott járva azt tapasztalta, a hétköznapi emberek képben vannak, és markáns véleményük van saját elitjük elbutultságáról. A konferenciát megelõzõ héten bejelentett népszavazás nem csak rólunk szól, üzenet lesz Európának is. Mi olyan kérdésben mondhatjuk el a véleményünket, amelyrõl sok európai akarja elmondani a véleményét, de nem kérdezik õket. És ez egy nagyon-nagyon érdekes fejleményhez vezet: azok a pártok, amelyek ma Nyugat-Európát vezetik, el fognak tûnni, vagy legalábbis marginalizálódnak. Mint nálunk az MSZP. Amennyiben nem hajlandók néven nevezni a problémát, így járnak. Erre számítok, mert ezektõl a politikusoktól nem várok sokat. Némelyiket személyesen is ismerem. Még olyanok is, akik tehetségesek: hiányzik belõlük a bátorság. Sárközy volt francia elnök nekem elmondta, ha néven nevezné a problémát, õt keresztre feszítené a sajtó. Hát igen, mindenkinek keresztül kell mennie a tûzön, de ha meg sem próbálja, a választók ejteni fogják. A félelem mellett a teljes eltompultság, a struccpolitika erõs oldaluk. És ez nem csoda – folytatta az elõadó – hiszen aszerint lettek kiválogatva, odaeresztve. Lehessen tudni róluk, nincs önálló gondolatuk, nem tesznek hirtelen mozdulatokat a kormányzásban. Aláírják a törvényeket, amelyeket a nagy cégek megfogalmaznak. Ám ma helyzet van. Érthetõ riadalommal tekintenek Magyarországra, ahol készül egy népszavazás, amely inspirálóan hathat az õ társadalmukra is. Biztos vagyok benne, hogy megpróbálnak ráijeszteni a magyarokra. Az õ magyarországi szövetségeseik sem tesznek másképp. Schulz vagy Juncker - elnézést, hogy két ilyen karakteres politikus közt nem tudok különbséget tenni – mondta, nincs értelme népszavazást rendezni 1200 migránsról. Emlékezzünk, mennyirõl indultunk… Jóérzésünkre is próbálnak hatni. Ám nem kell szolidárisnak lennünk egy olyan emberkísérlethez, mely azt próbálja ki, hogyan zárul a gyökeresen eltérõ kultúrájú milliók összezárása – mint ahogyan Bianka elmondta. Demográfiát, Európa elöregedését érintõ kérdésre is válaszolt: - A pénzemberek, akik nagy lehetõséget látnak az olcsó munkaerõben, nem csak okosak, cinikusak is. Õk úgy gondolják: a nyereség az övék, a veszteség az önöké – fordult a hallgatósághoz. Hiszen az adófizetõk befizetésébõl kapna segélyt az a mintegy 90%, amely nem akar vagy nem képes dolgozni. Fordulóponthoz érkeztünk. Nem arra válaszolunk, jobban fogunk-e élni, hanem arra a kérdésre, amely meg van fogalmazva a mögöttem lévõ molinón. – mutatott hátra a politológus az Arany Jánostól vett mottóra: - Akarjuk-e, hogy legyen Magyarország?

Kanizsa