Milyen emberek voltak a dunántúli betyárok? Magyar Robin Hoodokként, vagy egyszerû zsiványokként, netán fosztogatókként portyáztak? A Thúry György Múzeum szerdán nyílt tárlata választ ad minderre.

Nincsen énnekem varrott dunyhám – Betyárok és betyár élet Dél-Zalában, e címet viseli az idõszaki kiállítás, mely a Thúry Múzeum, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum és a Balatoni Múzeum gazdag anyaga révén mutatja be, az egykori, nagyon is aktív betyáréletet térségünkben. Dokumentumokkal, korhû relikviákkal – karabélyokkal, furkósokkal, puskákkal – de még „eredeti betyárfészekkel” is találkozhatnak az érdeklõdõk a betyáros tárlaton.
Az ünnepélyes megnyitón Száraz Csilla, a Thúry György Múzeum igazgatójának üdvözlõ szavait követõen, Dénes Sándor polgármester mondott köszöntõ beszédet.
- A különleges és érdekes kiállítás segítségével betekintést nyerhetünk múltunk és örökségségünk egy képzeletet megindító, valamint kultúránkat is meghatározó világába. Megismerhetjük azon legismertebb dunántúli betyárok életét, kedveseiket, életmódjukat és a megítélésüket felmutató forrásokat, akik az irodalmi és a mindennapi tudatunkban egyfajta magyar Robin Hoodokként a mi népi romantikus hõseink. Holott mindannyian tudjuk, hogy tolvajok, fosztogatók voltak, mégis a hozzájuk fûzött képek a pozitív hõseink sorába illesztik õket. Aminek talán hányatott történelmünk, idegen népekkel vívott harcaink sokasága az oka, és így velük inkább tudtunk azonosulni, mert lázadókat, igazságukért harcolókat láttunk bennük, akikben benne van a magyar turpisság, kreativitás és ügyesség – hangsúlyozta Nagykanizsa elsõ embere.
- A magyar nép emlékezetében azért válhatott oly közkedvelt szereplõvé a betyár, mert az általa vállalt életforma, értékítélet nagyon is hasonlított arra a képzetre, amelyet a köznép mindig is igazából valódinak, s magyarnak könyvelt el – írja Vukics Ferenc, a Betyárok és pásztorok tudása címû tanulmányában.
A betyárság fogalma így talán a közösséget, a meg nem alkuvást jelenti számunkra, az összetartást és a barátságot. Ahogy Móricz Zsigmond fogalmazta meg: „Senki úgy a barátjához nem ragaszkodott, mint a betyár. Mert a betyárnak ez az egy van, ha van: a barátja. Kiátkozta õtet apja, anyja, testvérei, de a barát kitart mellette.
- Néha mi magyarok is úgy érezzük, hogy a világban egyedül bolyongunk, hogy kicsit különcök vagyunk történelmünkkel, hagyományainkkal, nyelvünkkel, véleményünkkel és cselekedeteinkkel – hangsúlyozta a polgármester. Így csak azokra számíthatunk, akik a barátainkká váltak az utunk során és kitartottak mellettünk. Talán éppen ez az egyik oka, hogy a betyárok és a betyárság számunkra nem a teljesen negatív emberi tartomány része. Inkább azt mondhatjuk, hogy a betyárokról alkotott kép kissé homályos és keveredik benne számos pozitív romantikus elem az emberi gyarlóság és kiszolgáltatottság negatív élményeivel.
Ez a kiállítás azonban egy lehetõség, hogy múltunk e mélységes kútjába tekinthessünk, és egy tisztább és világosabb képet alkothassunk e titokzatos világ lakóiról, a betyárokról – fogalmazott szavait bezárólag Dénes Sándor.
Voltak, akik muszájból, és voltak olyanok is, akik akaratukon kívül lettek betyárok. Érdekes történeteket osztott meg a jelenlévõkkel Kardos Ferenc. A néprajzkutató tárlatnyitó-beszédében mesélt az egykori szökött katonákból és a pásztorokból lett betyárokról. Azokról is, akikbõl késõbb gyilkos zsiványok, haramiák lettek. Szerelmi történetek is átszõtték a betyárok élet, olykor nõk is keveredtek a duhaj, sokszor bandákba verõdött legények közé. A leghíresebb köztük Bödõ Böske volt. Õt is megismerhetik, csakúgy, mint Palkó Jancsit, Savanyú Jóskát, Hajnal Jancsit, Németh Pált, avagy a legismertebb zalai betyárokat, ha megtekintik a kiállítást.

Fotó: Hohl Zoltán

Sz.Zs.