Hûvös, szeles idõ köszöntött ránk március 15-e reggelén. A hagyományoknak megfelelõen az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc 168. évfordulója tiszteletére rendezett városi ünnepség térzenével, majd zászlófelvonással vette kezdetét a Deák téren. A Nagykanizsai Fúvószenekar, a Történelmi Vitézi Rend Nagykanizsai Hadnagyságának Vitézei és a Thúry Baranta Közösség Hagyományõrzõi közremûködésével a Kanizsa Lovasklub Császár Huszárjai felvonták a nemzeti lobogót. Az ünnepélyes zászlófelvonást követõen a menet a 48. Gyalogezred Emlékmûhöz vonult, ahol a város vezetõi, a pártok, valamint a civil szervezetek koszorút helyeztek el a szobor talapzatánál.

A városi ünnepség emlékmûsorral folytatódott a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központban.
Az ünnepi mûsor nyitányaként a Himnuszt a Zrínyi Miklós Általános Iskola 4/B osztályos tanulói mondták el, majd a résztvevõkkel közösen elénekelték.

Ünnepi köszöntõt Dénes Sándor polgármester mondott. A városvezetõ Márai Sándor idézettel kezdte a beszédét.
„Van egyfajta végzetes parázslás az emberi életben, melyet nem oltanak el megszokás és unalom, nem olt ki a beteljesülés, nem tud eloltani a világ, igen, mi magunk sem tudunk eloltani.”
Márai Sándor szavaiban felviláglik annak az eredendõ igazságnak a tüze, mely minden emberben õsidõk óta ott rejlik, és ott lobog: hogy nincs hatalmasabb erõ, mint a szabadság utáni vágyunk – hangsúlyozta az ünnepi szónok, majd visszatekintéssel folytatta:
– 168 esztendeje, 1848 egy esõs márciusi napján ez a vágy lobbant fel és vált valósággá, mert megszületett a magyar szabadság és vele együtt a magyar nemzet. Kibújt évszázados fojtogató bábjából, feltörte kibontakozó szárnyaival a zsarnokság kemény börtönfalát, és a történelem magasába szállt. Végzetes parázslás és erõ hajtotta, a szabadság akarása, mely emberi mivoltunk és kiteljesedésünk egyetlen útja. Ezt az erõt sem kormányok, sem zsarnokok és hadseregek le nem gyõzhetik.
Erre az útra léptek rá azok a fiatalok azon a márciusi reggelen, és elindultak a Pilvax épületébõl az igaz emberré válás útján, mert ki kívántak szakadni a némaság és a biztonság börtönébõl, és értékek mentén magyar közösségben kívántak élni vagy azért az életüket adni. Hitték a szívükben, hogy létezhet az ég kékje felettük, hitték, hogy bebábozott lelkükön túl vár rájuk egy olyan világ, ahol szabad a szólás, szabad az ember, szabad a magyar. Túlnõttek önmagukon e márciusi ifjak, és a történelem legnagyobbjai közé röpítette õket a szabadság vágya és az emberi akarat ereje. Túlnõttek önmagukon, hogy megteremtsék az emlékezés lehetõségét, hogy alapot adjanak a becsület és a tisztesség, a bátorság és a szabadság kultúrájának. Kiléptek a fénybe, hogy létrehozzák nemzetünket, miközben félelmeikkel küzdöttek, hiszen velük szemben ott állt az uralkodó hatalom, a múlt letéteményesei. De tudták és érezték, hogy nincs hatalmasabb erõ, mint az emberi közösség, mely a szabad lelkek egyesülése révén képes a megingathatatlan birodalmakat is legyõzni. Õk egyedül vállalták a küzdelmet, egyedül döntöttek a sorsukról, és egybefonódtak egy szabad közösségben, Magyarországban.
Ez a szabad közösségbe vetett hit a mi 168 éves magyar, ez a mi 168 éves nagykanizsai örökségünk – tért rá napjaink feladataira a város elsõ embere. – Ehhez kell hûnek lennünk, amikor döntéseket hozunk az életünkrõl, a jövõnkrõl, amikor felelõs módon kiállunk közös értékeinkért. Ezért küzdünk ma is nap, mint nap, hogy kibontsuk mérhetetlen világunkban a mi sajátos és csak ránk jellemzõ lehetõségeinket, hogy megteremtsük az itt élõ emberek képességeihez és tehetségéhez méltó körülményeket. Hogy megvédjük határainkat és értékeinket mindazon erõktõl, akiknek õsei nem itt küzdöttek a szabadságért, akiknek a Talpra magyar! nem jelent értéket. A mi feladatunk, hogy bejárjuk azt az utat, melyen a márciusi ifjak elindultak, nem ismerve a lehetetlent és a félelmet. Kötelességünk, hogy felépítsük a mûvüket, nem engedve a világunkat mozgató erõknek, s nem elfelejteni a bátorságot és a hazaszeretetet. Ez az ünnepünk lényege, 1848. március idusának üzenete.

Ezért Tisztelet a bátraknak! Legyünk hûek hozzájuk, hogy megõrizzük tartásunkat és értékeinket a világban!
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Dénes Sándor polgármester beszédét követõen a Dr. Mezõ Ferenc Gimnázium 11/B osztályos diákjainak ünnepi mûsora következett a Zrínyi Miklós-Bolyai János Általános Iskola 4/B osztályos tanulóinak közremûködésével. A múltat, a jelent és a jövõt idézték meg az ifjak Petõfi Sándor, Ady Endre, Reviczky Gyula és Wass Albert napjainkban is aktuális verseivel. Az emlékmûsort szerkesztette és rendezte: Teleki Tünde. A megemlékezés végén felhangzott a Szózat, szintén a kisdiákok elõadásában, majd közös elénekléssel.

Kitartó esõ fogadta a HSMK épületébõl kilépõ megemlékezõket. Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc 168. évfordulója tiszteletére rendezett városi ünnepség itt még nem ér véget. A Kossuth téren, 14.30 órakor koszorúzással folytatódik Kossuth Lajos szobránál. Szerepelnek: a Rozgonyi Úti Általános Iskola diákjai, közremûködnek a Kanizsa Lovasklub Császár Huszárjai.
Az ünnepség következõ helyszíne a Városi Köztemetõ lesz, ahol 15 órától a megemlékezõk felkeresik és virágot helyeznek el az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nagykanizsai honvédjeinek a sírján.
Este 18 órakor Deák Ferenc-emléktáblájánál (Sugár út 13.) fáklyás emlékezõ sétára várják a kanizsai polgárokat a rendezõk. Útvonal: Sugár út – Erzsébet tér: Csányi László emléktáblája – Aradi Vértanúk Emlékmûve – Ady Endre út: 1848-as emléktábla – Deák Ferenc tér.
A városi megemlékezést az Arató Zenekar koncertje, majd felnõtt táncház zárja a Móricz Zsigmond Mûvelõdési Házban.

B.E.