Napjainkban a végvidékeket úgy nevezik, hogy geopolitikai ütközõzónák, a végvárakat úgy hívják, hogy nemzetállamok, az ellenálló védõk pedig napjainkban a nemzetek, amelyek védik a hitüket, a kultúrájukat, a családjukat - jelentette ki Kövér László szombaton, Orosztonyban.

Az országgyûlés elnöke az egykori (vár)palotai és kanizsai várkapitány, a 445 évvel ezelõtt Orosztony határában az oszmán seregek által tõrbe csalt Thury György halálának évfordulóján tartott ünnepségen azt mondta: "a végvárak alatt sereglõ új ostromlók nem hisznek sem Istenben, sem hazában, csak a pénzben és a profitban, és az ebbõl eredõ hatalomban".
Az ostromlók "uzsorarabszíjra akarják fûzni" a mai várvédõket, "el akarják venni múltjukat, emlékezetüket, önazonosságukat", hogy a rabszíjról többé ne is szabadulhassanak - fogalmazott a házelnök.
Kövér László azzal folytatta: "a bajvívás ma nem lándzsahegyekkel, hanem szavazatokkal történik, s a szabadságharcot nem lövészárkokban, hanem a szavazófülkékben vívják". A magyar választópolgárok pedig "ebben a jelenkori szabadságharcban" 2010-ben és 2014-ben is azt üzenték, hogy "olyan újjáépített és megerõsített magyar államot akarnak, amely megvédi a magyar nemzetet". Azt üzenték, hogy a magyar munka haszna a magyar embereknek jár, hogy az országot nem "idegenek uzsorahiteleibõl", hanem értékteremtõ munkával a magyarság érdekében és javára kívánják építeni.
Az Orosztony határában, Thury György halálának valószínûsített helyén tartott több száz fõs ünnepségen a Parlament elnöke kijelentette: Thury halála után 445 esztendõvel sem halványul az emléke, "mert sorsában benne van a mai magyarok sorsa, mert áldozatát a mai magyarok áldozata élteti tovább".
Úgy vélekedett, hogy a magyar történelemben a bajvívás nem csupán alkalmi erõpróba, "hanem folyamatos, sorsszerû létküzdelem", amikor fegyvervesztésig, az elsõ vérig, netán nyílt sisakkal a halálig kell küzdeni. A történelmi bajjal vívó magyarok az ellenfél túlereje vagy cselvetése miatt sokszor az életükkel fizetnek, "de ezen áldozatuk olyan építõ áldozat, amelybõl mindig újjáépül a magyarság, újjászületik a következõ bajvívó nemzedék, és mindig újjáépül a magyar haza is".
Kövér László részletesen szólt az Európát és Magyarországot meghódító oszmán birodalom fenyegetésérõl, a nemzedékeken át tartó, kilátástalannak tûnõ "nagy háborúkról és kis harcokról". Felidézte Thury György élettörténetét, korai sikereit, kiemelve, hogy a krónikák szerint 600 bajvívásban gyõzedelmeskedett.
Említést tett az 1500-as évek közepén a mai Várpalota megvédésérõl a török túlerõ ellenében, illetve Kanizsa várának védelmérõl egy olyan idõszakban, amikor "csatatér és temetõ volt az egész ország". A kanizsai várból kitörõ Thury Györgyöt az oszmán seregek nem a túlerejükkel, hanem cselvetéssel tudták legyõzni, levágott fejét Konstantinápolyba vitték - emlékeztetett.
A mai közép-európai végvári küzdelmeinkben Thury Györgyék ereje és emléke tovább él. "A magyarság kiemelkedõen vívja demokratikus szabadságharcát", példát, önbizalmat és reményt nyújtva szomszédainknak, és mindazoknak Európában, akik "hisznek az együttmûködõ, egyenjogú és szabad nemzetek Európájának jövõjében" - hangsúlyozta beszéde végén Kövér László.
Thury György halálának 445. évfordulója alkalmából szombat délelõtt emlékülést tartottak Nagykanizsán, amelynek keretében Várpalota, Nagykanizsa és Orosztony önkormányzati vezetõi egy közösen aláírt kiáltványban vállalták a hõs várvédõ, a "Dunántúl oroszlánja" emlékének megõrzését és ápolását. A rendezvényt követõen a nagykanizsai Thury Baranta Közösség által Nagykanizsáról Orosztonyba szervezett 27 kilométeres portya zárásaként tartottak a házelnök, és a három település lakóinak, politikusainak részvételével emléktábla-avatást és faültetést a várkapitány elestének helyszínét jelölõ kopjafánál.

MTI - Kanizsa