Néhány nappal ezelõtt, még az egyik hûvösebb reggelen találtuk az inkubátorházunkhoz kikötve a fotón látható fiatal szuka kutyust. Szemmel láthatóan nemrég adhatott életet kölykeinek, aztán történt valami, amely miatt a végállomás a menhely lett az életében. Ez nem megoldás.

Néztem ezt a félénk, láthatóan remegõ, idegi megrázkódtatáson átesett lánykutyát. Mi történhetett? Szinte biztos, hogy valamilyen „házi tenyésztõtõl” szökhetett el, de az is lehet, hogy az elsõ alom után gondolta úgy a kölykök darabját néhány ezer forintért árusító „gazdi”, hogy mégsem lesz ez jó neki. Túl sok gond van vele, a kicsik meg nem hasonlítanak eléggé valamelyik vérmesebb fajtára, hogy mindegyiket el tudja adni szintén csak „felelõs” gazdiknak, ráfogva: ez bizony „stafi” ám… Bármi is történt, az anya most már jó helyen van, és igyekszünk neki gyorsan, tényleg szeretõ családot keresni.
A volt gazdinak nincs mondanivalóm, teljesen felesleges, elpocsékolt tinta lenne, amit írnék neki, úgysem fogadná meg. De legyen ez intõ jel arra, hogy még messze nincs minden rendben „kutyás fronton”. Mit lehet tenni? Egyrészt kérek minden állatbarátot, figyeljen a környezetében élõ állatokra, kutyákra. Ha valaki valamilyen problémát, törvénytelenséget, éheztetett, bántalmazott, láncon tartott kutyát észlel, jelezze az illetékes jegyzõnek, állatvédõknek, vagy akár nekünk, a nagykanizsai állatmenhelyre.
Másrészt pedig az ivartalanítás fontosságát kell hangsúlyozni százszor, ezerszer. A bajor partnerszervezetünk, a Tierheimleben In Not segítségével már évente két alkalommal – kora tavasszal és kora õsszel – igyekszünk megrendezni ivartalanítási akciónkat Nagykanizsa és térsége kisállat-tartóinak. Figyelje ezeket mindenki, akinek segítségre van szüksége kutyája, macskája ivartalanításához, és jöjjön, jelentkezzen. De akkor se ebrudaljuk ki a tegnap még kedvenc ebünket, ha „véletlenül” megesik a baj, és alom várható. Nem az a megoldás, hogy kiviszem az erdõszélre, és elengedem. Hanem az, hogy bemegyek, például a nagykanizsai állatmenhelyre, és segítséget kérek. Ez történt, kérem, adjanak tanácsot, segítsenek, oldjuk meg a dolgot. És meg fogjuk oldani, de ehhez szólni, jelezni kell.
A nagykanizsai állatmenhely munkatársai elérhetõek a 06-30/400-13-68  és a 06-30/378-70-57 telefonszámokon, illetve keressék kollegáinkat személyesen a nagykanizsai vasútállomás alatt lévõ állatotthonban.
 

Dr. Papp Attila