Tisztelt Gyászoló Kanizsai Gyülekezet!

Mi, akik hiszünk az örökkévalóságban, bele tudunk törõdni a halálba, de a váratlansága mindig elszomorít bennünket. Sajnos, sokszor utólag döbbenünk rá, hogy a földi életben nem beszélgettünk eleget, nem fogtuk meg elégszer egymás kezét, nem néztünk elégszer tiszta, jó szívvel egymás szemébe,… Most, amikor Szentgyörgyi Levente testvérünket utolsó földi útjára kísérjük, ilyen érzések kavarognak bennem.

Jelképesen a család ismerõseként, a városlakók nevében, a halandó embertársakat szimbolizálva én szólok, mert egy példaember ment el közülünk. Érdemes volt a „Nagykanizsa Kultúrájáért” kitüntetõ címre 2009-ben elsõsorban a Kanizsa Televízió nyugalmazott stúdióvezetõjeként, aki a kanizsai amatõrfilmes kultúrát is szervezte, és a helyi televíziós adásokat 1985-tõl elindította. Rendkívül szerény személyiségét és igazi úriemberi mivoltát a Berzsenyi-lakóteleprõl is ismerhettem. Húsvéthétfõn, életének 81., boldog házasságának 56. évében ment el csendesen. Húsvéthétfõ délelõttjén szépséges népszokásunknak megfelelõen még locsolt is, de estére életének megfelelõ csendben kilehelte lelkét. Mi, akik hiszünk a Húsvét szentségében és áldásában, tudhatjuk, hogy a húsvéti halál bizonyosan a feltámadás reménységével jár…
Szentgyörgyi Levente 80 éve Budapesten született, apai ágon sepsiszentgyörgyi, anyai ágon kassai polgári családból származott. Felmenõi között sok pedagógus volt. Képzõmûvészeti pályára készült, de származása miatt nem tanulhatott tovább. Rendkívül szépen rajzolt, a mûvészfilmek szerelmese volt, különösen érdekelte a filmesztétika. Jósorsa Nagykanizsára hozta. Elõadóként dolgozott a városi tanácson, majd építõipari vállalatoknál bérszámfejtõként, a sörgyárban munkaügyesként. Közben elindította a Kamera’67 Filmklubot, a nagykanizsai amatõrfilmezés máig kiválóan, mert minõségi szinten, mûködõ színterét.
Ezért nem véletlenül talált rá a feladat: az induló városi televízió létrehozását bízták rá 1985-ben. A városi TV stúdióvezetõje volt 1992-ig, korai betegségéig. Ma már nem könnyû elképzelni, milyen nehéz körülmények között maradt meg a tisztesség útján, és igazi helyi televíziózást teremtett. Érdekes, hogy stúdióvezetõként kerülte a számára felkínált nyilvánosságot, helyette másoknak teremtette meg azt. (Jellemzõ, hogy halálhíre kapcsán nehéz volt az internetes nyilvánosságban róla fotót találni...)
Nemcsak munkájában, hanem magánéletében is az igényesség, a pontosság, a megbízhatóság jellemezte. Soha nem hagyta el magát, még betegségében sem. Szívósság, kitartás jellemezte, fiatal korában rendszeresen sportolt. A családtól tudom: még a vitorlázó repülést is mûvelte Koma nevû kisgépével.
Családja szent és sérthetetlen volt számára. Aki ismerte, az tisztelte és szerette. Talán az utolsó „lovagok” egyike volt… Szellemi frissességét és derûjét mindvégig megõrizte. Most már így marad meg bennünk, mint példaember: mint a szerény és tevékeny polgárok egyike, akire építhetjük ezt a mi földi világunkat.
Pál apostol korintusbeliekhez írt levelébõl tudjuk, és Szentgyörgyi Levente gyászjelentésén is ez az ige szerepel: „ezt ma még csak tükörben, homályosan látjuk, de akkor majd színrõl színre…”
Igen, sokszor váratlan és késõi a rádöbbenésünk a halál szomorúsága miatt, de a Feltámadás reménysége mindörökké a miénk… János 11, 25-öt idézve: „Aki hisz benne, ha meghal is, él…”

Kedves Levente bátyám, köszönjük, hogy példaember voltál, vagy!

Balogh László
önkormányzati képviselõ

(Elhangzott 2016. április 4-én, a nagykanizsai köztemetõben Szentgyörgyi Levente ravatalánál.)