Végre itt a tavasz. A zöldellõ táj, a virágzó fák, növények gyakrabban kicsalogatnak bennünket a természetbe. Sokunk egyik ilyen kedvenc kirándulási célpontja a Csónakázó-tó és környéke. A hétvégén számtalan kiránduló telepedett le a Hétbükkfa-forrás körül. Piknikeztek, napoztak, a tûzrakó helyen szalonnát sütöttek, a gyerekek játszadoztak.

Azt azonban már kevesen tudják, hogy a forrás történetéhez egy feljegyzés alapján, legenda is fûzõdik. A hajdani hiedelem szerint itt jelent meg Szûz Mária. Ezért az akkoriban itt található kutat, forrást, sokan Szent-kútként emlegették. Hogy mennyi ennek a valóságtartalma, azt ma már senki nem tudja megmondani, az viszont igaz, hogy a forrás egy fa tövébõl eredt, melynek törzsére Mária szobrot faragott valaki. Máriát egy zárható oltár védte a természet viszontagságaitól, az emberektõl azonban nem tudta megvédeni. Valaki felgyújtotta. Az arra járó, ma 102 éves Szabó Imre nyugalmazott erdész figyelt fel a lángoló szoborra, de megmenteni már nem tudta.

A Mária-forrás az 1975-ben felavatott Csónakázó-tó építése idején kapta új nevét a közelében lévõ hét bükkfáról.

A Látóhegyi-patak jobb partján lévõ forrást egy mészkõburkolattal ellátott betonfal veszi körbe. A boltozatos felépítmény terveit Szabó Imre emlékezése szerint dr. Páll Miklós és Plander József készítette. Gyakran látta ott õket az építkezés idején. A Mária-forrásról birokunkba jutott egy 1936-ban készült felvétel. A képen az akkori erdész, Kenessey István látható. Õt váltotta 1956-ban a Szabó erdész. Kenessey István lánya, a 90 éves özvegy Hajdú Józsefné, Angyal néni féltve õrzi az édesapjáról készült fotót. Mivel a forrás közelében lévõ erdészházban éltek, gyakran futkároztak a forrás körül – mely akkoriban –, mint ahogyan a képen látszik, bokros, bozóttal benõtt területen állt az erdõ szélén, de friss virág mindig volt Mária lábai elõtt. A legendáról azonban õ sem hallott semmit.

B.E.