A másodfokon eljáró Zalaegerszegi Törvényszék nem változtatta meg a 7 év 6 hónap I. fokon kiszabott szabadságvesztést annak a vádlottnak az ügyében, aki a sértettek elesettségét kihasználva jutott nagy értékû ingatlanokhoz, illetve azok értékesítésébõl pénzhez.

A vádlott 2010-tõl súlyos alkoholizmusban, betegségben szenvedõ, elesett emberekkel lépett kapcsolatba, s miután bizalmukba férkõzött, haszonszerzés céljából számukra elõnytelen ügyletekre bírta rá õket. Ilyen módon szerezte meg például egy legalább 24.000.000 forintot érõ gyenesdiási ház tulajdonjogát is. Az alkoholizáló életmódot folytató, rendszeres gyógykezelés alatt álló sértettnél elõször szobát bérelt, majd megegyezett vele, hogy 10.000.000 Ft-ért megveszi az ingatlant. Az adásvételt ügyvéd elõtt, szerzõdésben is rögzítették, amelyben szerepelt, hogy a sértett egyidejûleg átvett 9.500.000 Ft-ot, a maradékot 500.000 Ft pedig „albérleti díj” címen kapta meg. A szerzõdés szerint a sértett holtig tartó haszonélvezettel bír, ám a vádlott késõbb rábírta, hogy mondjon le errõl 3.000.000 Ft ellenében. A vádlott sem ezt az összeget, sem az ingatlan vételárát nem fizette meg a sértettnek, anyagi helyzetébõl kifolyólag nem is lett volna rá módja. A vádlott 2011-ben 26.000.000 Ft-ért továbbértékesítette a nevére került ingatlant.
A másik esetben egy zalaegerszegi, szintén hasonló mentális- és alkoholproblémákkal küzdõ sértettel 2010-ben ismerkedett meg a vádlott, s kezdetben élelmiszerrel, kisebb kölcsönökkel támogatta az elesett férfit. Miután a sértett bizalmába fogadta, rábírta, hogy az ½ tulajdoni hányadú ingatlanára 5.000.000 Ft erejéig jelzálogjogot jegyeztessen be, mondván ennyi kölcsönt adott a sértettnek, s ez a fedezete. A valóságban azonban nem zajlott le a kölcsönügylet.
A vádlott hasonló módon károsított meg egy alkoholproblémákkal küzdõ hévízi sértettet is, elõször 8.000.000 Ft erejéig jelzáloggal terhelve meg a sértett ingatlanát, majd rávette a sértettet a 35 millió Ft értékû ház eladására 10.500.000 Ft-ért. A vételárat a vevõ a vádlottnak fizette ki.
A vádlott továbbá fiktív dokumentumok segítségével hozzájutott egy másik hévízi ingatlanhoz is. A I. rendû vádlott BÁR listásként ugyanis nem kapott hitelt, ezért mást kért meg a hitelfelvételre. Ehhez hamis munkáltatói igazolást szerzett a munkanélküli férfinek, s ezt felhasználva hitelszerzõdés megkötésére, illetve az ingatlan megvásárlására bírta rá. A bank havi 176.307 Ft-os törlesztõrészlet mellett 144 havi futamidõre 15.500.000 Ft-os kölcsönt folyósított, amelyet csak néhány hónapig fizettek. A hitelt formálisan felvevõ közremûködõ 2015 januárjában elhunyt, végrendeletében az I. rendû vádlottra hagyva az ingatlant.
A vádlott ügyét I. fokon a Keszthelyi Járásbíróság tárgyalta, s a vádlottat 4 rendbeli csalás bûntettében (ebbõl egy kísérlet), valamint 3 rendbeli - részben folytatólagosan elkövetett, - közokirat-hamisítás bûntettében és a magánokirat-hamisítás vétségében, mint bûnsegédet mondta ki bûnösnek 2015 októberében. Ezért elsõ fokon 7 év 6 hónap fegyházbüntetésre ítélte, valamit 8 évre eltiltotta a bíróság a közügyek gyakorlásától.
Az ügy vádlotti fellebbezés folytán került a másodfokon eljáró Zalaegerszegi Törvényszékre. A törvényszék a 2016. április 29-i tárgyalási napon kis mértékben módosított csak az I. fokú ítéleten: a közokirat-hamisítás bûntettek vonatkozásában egy esetben folytatólagosan elkövetést állapított meg. A 7 év 6 hónapos fegyházbüntetést és a közügyektõl való eltiltást a törvényszék helyben hagyta. Az ítélet jogerõs közölte lapunkkal dr. Beznicza Árpád a Zalaegerszegi Törvényszék sajtószóvivõje.

Kanizsa