A jazz-rocktól, az akusztikus zenén át a bluesig. Talán ez lehetett volna a mottója a hétvégén megrendezett Kanizsa Nemzetközi Jazzfesztiválnak.

A kétnapos koncertsorozatot Dörnyei György quartettje nyitotta. A kimagasló teljesítményt nyújtó dobos, egyben zenekarvezetõ formációjával a ’70-es évek Return to Forever zenei világát idézte fel. Ezt követõen Elek István Fusio Groupja többféle zenei irányzatot ötvözött dinamikus kompozíciókba. Az együttesben a zenekarvezetõ szaxofonos mellett dobszólóival Szendõfi Péter aratott nagy sikert. A két elektronikus hangzásvilágot képviselõ zenekar után az akusztikus zene következett. Tony Lakatos (vele készült interjúnkat honlapunk magazin rovatában olvashatják) és az õt kísérõ Trio Midnight sokak örömére a legminimálisabb erõsítés nélkül játszott jazz-standardokat. A fesztivál elsõ napját a Soul What együttes örömzenélése zárta.

A második nap nyitókoncertjét László Attila Quintettje adta. Gondosan hangszerelt, igényes saját szerzeményeket hallhattunk, láthattunk. A produkció kiforrott csapatmunkát sejtet, hiszen László Attila mellett Borbély Mihály, Lattman Béla valamint Borlai Gergõ a Borbélymûhelyben jól egymásra találtak. Az est második fellépõje a Sárik Trió volt, kik nagyrészt saját szerzeményeikbõl állították össze programjukat. A záró koncertet a fesztivál világsztár vendége Archie Sheep és együttese adta. A kitûnõ szaxofonos-énekes játéka és énekhangja nem kopott meg az évek során. A koncert során Papp Ferenc, a HSMK igazgatója köszöntötte a közelmúltban hetvenedik születésnapját ünnepelõ világsztárt. Archie Shepp koncertjére megtelt az addig néha foghíjasnak tûnõ nézõtér. Kísérõ együttesének dobosa Steve McCrave a humort sem nélkülözõ produkciójával méltán keltette derûre a közönséget.

Összességében egy jól megszervezett, sokféle zenei ízlésnek megfelelõ fesztivál részesei lehettünk.

Cz.Cs.