Ez a mondat a Csillagok háborúja címû film egyik közismert fordulata. Érdekes, hogy a jedilovagok köszöntése milyen szorosan kapcsolódik a pünkösdhöz.

Nekünk, mai embereknek kulcsproblémánk, hogy honnan merítsük az erõt a mindennapok nehézségeinek és az élet rendkívüli kihívásainak a leküzdéséhez. Nagyon sokszor kerülünk olyan helyzetekbe, amelyeknél úgy érezzük, hogy a végletekig próbára tesznek minket: családi problémák, munkahelyi elvárások… Sõt,sokszor úgy látjuk, hogy az egész magyar társadalom, illetve – kimondhatjuk –emberi közösségünk is mintha megoldhatatlan kérdésekkel szembesülne: a társadalom szétesése, értékválság, környezetünk állapota, menekültek, és még sokáig lehetne folytatni a sort.

Vannak, akik olyan szerencsések, hogy úgy érezhetik, van honnan erõt meríteniük a küzdelemhez. Stabil emberi kapcsolatok, kiegyensúlyozott személyiség, szilárd értékrend, átgondolt világkép, az élettapasztalat rutinja segítenek bennünket a nehézségekben. De mi történik a váratlan és érthetetlen helyzeteknél? Például amikor egy jól mûködõ családból az egyik gyerek lejtõre kerül… Amikor elveszít valaki egy állást, amelyet szeretett, és amely biztos megélhetést nyújtott neki. Amikor százezrek indulnak el az elöregedõ, gyökereit vesztett Európa felé, nagyrészt a háborúk és a nyomor elõl menekülve, hogy egy töredékük olcsó munkaerõvé válhasson. Ott állunk tanácstalanul, és ránk zúdul az érthetetlen valóság;közben pedig próbálunk ellenállni a kísértésnek, hogy a feszültség elõl a leegyszerûsítõ válaszokba meneküljünk, és elbújjunk a problémák elõl.

Mit tehetünk, ha erõforrásaink kimerültek? Ezek emberi életünk fontos pillanatai, mert rákényszerítenek arra, hogy – ha vállaljuk ezt az utat – „felnézzünk” ebbõl a világból, és rádöbbenjünk arra, hogy rá vagyunk szorulva a természetfölöttire. Isten csak akkor tud megjelenni az életünkben, ha kinyitjuk neki az ajtót. Ha a saját erõnk elfogyott, nem tehetünk mást, minthogy beengedjük az Õ erejét az életünkbe.

Ez történt pünkösdkor az apostolokkal és azzal a sokezer jeruzsálemi zarándokkal, akik az õ szavukra beengedték az életükbe Isten „tüzét”, vagyis erejét, a Szentlelket. Milyen csodálatos, hogy napjainkban újult erõvel tapasztaljuk ezt: mintha Isten ezen a módon akarna megerõsíteni minket, történjen ez akár egy országos karizmatikus találkozón, akár a szomszédunkban, Homokkomáromban! Gondoljunk életünk problémáira és nehéz pillanataira, és tegyük nyitottá a szívünket, hogy betölthesse azt az Úr ereje és öröme, a Szentlélek!

Böszörményi Géza SchP