A Kanizsai Nyári Színház programsorozatának záró mûsora Ray Cooney és Michael Cooney Minden lében három kanál címû komédiája volt – a HSMK színháztermében. Igaz, a darab vándorolt elõtte már egy kicsit a városban, hiszen elõzetesen a Kiskastély mögötti „füvesre” harangozták be, aztán lett ebbõl az ötletbõl az utolsó pillanatban mégis csak az (inkább) megszokott hely. A bõ félház mindenesetre ismét egy fergeteges darabnak tapsolhatott - igaz, fergetegessel a cselekmény szálait próbáltuk illetni. Mivel egyébként néha nehéz volt eldönteni, hogy a többször is szójátékra épülõ poénos végszavak mikor tûntek kissé erõltetetnek, s mikor ültek igazán. No, mindegy is, lévén amíg ezen morfondíroztunk az elsõ rész után, többen is azt mondták, nem rossz az elõadás, mi több, igazán üdítõ hatással bír. Nos, ennyiben maradtunk, bár aki úgy hitte, a (júniusban mûsorra került) Miniszter félrelépnél nehezebb kacifántosabb történetet kifundálni, az hétfõ késõ este nagyot csodálkozhatott – a szerzõpáros (no meg a színre álmodó stáb) legalábbis hozta a másik említett mû szintjét... Mindenesetre a szórakozás így vagy úgy, garantált volt, de annyit még biggyesszünk ide, hogy a Körúti Színház mûvészei közül azért nagy szükség volt Király Adrián és Beleznay Endre jókor, megfelelõen megkomponált elõrukkolásaira. S még a díszlet is egyben maradt, hiszen elõször a zárból kihulló kulcs koppant fémesen a színpadon, majd az ülõalkalmatosság egyik szívacstartó léce hullott ki jellegzetes „fás” zörejjel a helyérõl a nagya adok-kapok közben…

P.L.