„Érthetõen” a marxista történetírás kizárólag a „forradalmi helyzet” kialakulása szemszögébõl foglalkozott a háborúval. Így a magyar katonák teljesítményét teljesen negligálta, az „imperialista” háború hõseit pedig megtagadta, sõt üldözte. – A kanizsaiak – akár a hõsi emlékmûvek sorsán is – tanúi voltak ennek a szemléletnek.

Amíg mind a szövetséges, mind az ellenséges hadvezetés elismerte a magyar csapatok gyõzelmeit – ma vajon mi lehet az oka, hogy még tankönyveink is kisállami mentalitással közelítenek az elsõ világháború történéseihez? Épp ezért fogadta városunkban fokozott érdeklõdés dr. Ligeti Dávidot (1983), a Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársát, aki szerint az elsõ világháború magyarországi történelme nem pusztán egy kevéssé kutatott terület, hanem egyben félreismert idõszak is.

Mielõtt részt vett volna a Thúry György Múzeum kiállítás megnyitóján – ahol a két éve, a 48. gyalogezred Deák téri emlékmûve, avagy a Petõfi szobor talapzatában a felújításkor megtalált idõkapszula vált látogathatóvá – két gimnáziumban is rendhagyó történelemórát tartott. A háromgyermekes fiatalember hamar megtalálta a hangot az Y generációval, bizonyítva, a vizuális dömping korában is nélkülözhetetlen az emberi szó. Nyeste Pál igazgató bevezetõjében egykori pesti tanítványát tréfásan a fizika elõl a történettudományba menekülõként köszöntötte. Balogh László igazgató pedig arra biztatta a diákjait, próbálják ki, beszéltessék az öregeket, hiszen az élõ beszéd négy generációt, 100 évet képes átölelni.

Ugyanõ a múzeum folyosóján a Humán Bizottság elnökeként megállapította: - Odaadott élet. Békében és háborúban erre van szüksége családnak, hazának – és Istennek – egyaránt. Majd leszögezte: ma, amikor nem csak hazánk, egész Európa van veszélyben - minthogy ezért a földért ezer év alatt annyi vér omlott - ,annyit civilként is elmondhat: nem adjuk.

Száraz Csilla igazgatónõ az idõkapszulában megtalált dokumentumokat - köztük a kiváló könyv- és papírrestaurátor, Gönczi Péter által megmentett alapító levelet - mutatta be.

A Honvéd Kaszinó tehetséges fiataljai Nikolics Zsanna rendezésében megrendítõ idõutazásba vittek. Igazi kanizsaikumként megszólaltatták Barbarits Lajos 48-as toborzóját is: Jöjjetek, hogy minden élõ/ magyar csonka, béna karját,/ sok ölbehullajtott kezet/ testvér-láncba toborozzatok! – szólított összefogásra az idõkapszulával szinte egyidõs üzenet.

Ligeti Dávid vetített képes elõadásában felvillantott néhányat a Nagy Háború magyar gyõzelmeibõl. A sikerrel vívott csaták helyszínei – többek közt Limanowa, Kra¶nik, Lovæen, Montello - ismerõsek lehettek számunkra. A Deák téri emlékmû hátoldalán, az Erzsébet téri (Széchenyi teret, majd Sétakertet megjárt) szobor talapzatának két oldalán immár újravésve, olvashatóan hirdetik a magyar katona túlerõvel szembeni helytállását. Tudjuk-e, mit keres a Fekete tengeri Odessa neve a 48. ezred emlékmûvén? Miért és hogyan jutottak oda? Kanizsán szólva pedig nem hagyhatta ki az uzsoki gyõzõ, Szurmay Sándor tábornok méltatását sem. A kortársak által Nagy Háborúként aposztrofált konfliktus így nem döntetlenek és vereségek sorozata volt, hanem jelentõs gyõzelmek is születtek. – foglalta össze befejezésül.

Kanizsa