A Nagykanizsáról és környékérõl elhurcolt áldozatokra emlékeztek a Zsinagógában. A megemlékezést dr. Székely István, a Nagykanizsai Zsidó Hitközség elnöke nyitotta meg. Gyászistentiszteletet Radnóti Zoltán rabbi és Radvánszki Péter kántor tartott. Az istentiszteletet követõen Sternberg Andor és Lusztig Zoltán túlélõk gondolatait hallgatták meg az emlékezõk.

– Az évek múlnak, s idestova 72 esztendõ telt el a deportálások óta – kezdte a beszédét Radnóti Zoltán. – Minden évben nagyobb lelkesedéssel és alázattal kell köszönetet mondani mindazoknak, akik az emlékezés ügyét támogatják. Fenntartják, hirdetik, megszervezik akár a város, a helyi közösség, vagy a magánemberek oldaláról. Hiszen ez egy tiszteletadás azoknak, akiknek soha nem lehetett itt a szülõföldjükön a végsõ nyughelyük. És lelki épülés mindannyiunknak, akik e szent munkában részt veszünk. Beszédének további részében a rabbi felidézte a 200 esztendõvel ezelõtti évek Kanizsáját, majd rátért a borzalmak éveire. 1944. április 19-ére, amikor 8700 zsidót gyûjtöttek be a környékrõl, közöttük három ezret Kanizsáról. Ezután egy újabb évszám következett, helységnevekkel: május 18. Szombathely – Sopron – Bécs – Auschwitz. A helyi gettóból Németországba deportált kanizsai zsidók kilencven százaléka elpusztult.

– Hogyan legyünk zsidók 2016-17-ben? Mit tudunk a saját múltunkból, mi az identitásunk? –tette fel a kérdést Radnóti Zoltán, s úgy válaszolta meg, ahogyan tanítja a szószékrõl. A legfontosabb az, hogy az identitás nem lehet elválasztó. Magyar és zsidó, zsidó és magyar. Nagyon furcsa kettõsség. Nincs két ember, aki ezt a kettõs mérleget egyforma szinten tartaná. Majd arról is beszélt, hogy mit jelent neki, a gyermekeinek, édesanyjának zsidónak lenni. Mi a zsidóság és mi a magyarságunk? Hogy tudunk magyarként élni, álmodni, mesélni, kacagni?

– 2016-ban nem kell félnünk – folytatta a megkezdett gondolatmenetét a rabbi. Már nem bántanak bennünket, nem hajtanak gettóba, nem nehéz megélni a zsidóságot. Az a fontos élmény, hogy én, vagy ti mit meséltek el a gyermekeiteknek, unokáitoknak. Holokauszt nap van ma. Éppen ezért meg kell mondani, a zsidóság egy jó dolog, ha ebben szeretjük önmagunkat, ha megtaláljuk önmagunkat. Természetesen a holokauszt fájdalmas történelemtudat, de 72 év után azt mondom a gyerekeknek, a zsidóság közbeszédét nem ez határozza meg, hanem az a gazdag értékvilág, amiben több ezer éven keresztül hittek az õseink. És itt Kanizsán pontosan tudták, milyen a sokféle világlátás…

A megemlékezés a koszorúk és az emlékezés köveinek elhelyezésével fejezõdött be az imaház fõbejáratánál.

B.E.