A Nagykanizsa Vagyongazdálkodási és Szolgáltató Zrt. a tornádó pusztító energiájának hasznosítása, új típusú alternatív energiát hasznosító energia-átalakító berendezések témakörökben szakmai elõadást szervezett.

Az Ipari Park II. emeleti tárgyalótermében Höfle Béla, megújuló energetikai szakértõ bevezetõje után Gennadij Kiknadze világhírû professzor és Dr. Markó Imre fizikus – aki a tolmács feladatokat is magára vállalta – elõadását hallgathatták meg az érdeklõdõk. Az elõadást követõen kérdeztük Dr. Markó Imre fizikust a magyarországi elõadássorozat elõzményeirõl.
– Kint végeztem a Szovjetunióban 1969-ben, Kiknadze professzor úr a tanárom volt. Miután hazakerültem Magyarországra, fizikusként dolgoztam itthon tíz évig, majd újabb tíz évig az Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtárban, ahol a szolgáltatási igazgatóságot vezettem. Úgy gondolom, hogy elõször Kiknadze professzor urat mutassuk be.

Gennadij Kiknadze 1933-ban született Moszkvában. 1957-ben végzett a Tbiliszi Állami Egyetem Fizikus Karán. A Grúz Tudományos Akadémia Fizikai Intézetében kezdett dolgozni a mûködõ atomreaktor mellett, mint tudományos munkatárs. 1966-ban az õ kezdeményezésére hozták létre a Grúz Atommag Kutató Központot, amelynek igazgatójaként irányította a kutatási, fejlesztési tevékenységeket. Részt vettek az atomreaktor rekonstrukciójában, jelentõsen megnövelve annak a termikus teljesítményét. 1976-ban átirányították Moszkvába a világhírû Kurcsatov Intézetbe, ahol a perspektivikus kutatások laboratóriumot vezette, többek között munkatársa volt a Nobel-Békedíjas Szaharov atomkutatónak is. 1977-ben saját kezdeményezésre megszervezte és végrehajtotta az aerohidrodinamika területén a folytonos közegek önszervezõdõ örvényáramok kutatását.
– Orosz nyelvtudásom miatt ezekben a nemzetközi rendszerekben voltam a magyar képviselõ, és nagyon jó kapcsolatot építettem ki a szovjet tudományirányítási szervekkel. Õk hívták fel a figyelmünket a 80-as évek végén arra, hogy sok olyan széleslátókörû szovjet tudós van, akik szívesen megmutatnák tudásukat a széles nemzetközi tudományos világnak is, és szeretnék még életükben megvalósulva látni a találmányaikat. Sok olyan fontos szabadalom volt ezek között, amelyek nem kerülhettek be annak idején a volt Szovjetunió öt éves terveibe. Magyarországot jó terepnek tartották ismereteik terjesztésére, mert elsõsorban jól képzettek a magyar kutatatók, mérnökök, valamint ide könnyebben bejuthat a nyugati tõke is, és még az akkori szocialista viszonyok miatt õk is könnyen bejöhettek hazánkba. Kiválasztottunk három leginkább érdekesnek tûnõ témát. Ennek egyike volt a tornádókkal kapcsolatos. Felhívtam telefonon a professzor urat, aki nekem Harkovban tanárom volt, és megkérdeztem tõle, hogyan képzeli el a mûködését, aztán elkezdtünk beszélgetni. Nekem az volt a véleményem, hogy a „TWES” technológiát (amely a tornádók energiájának megszelídítését, hasznosítását célzó technikák rövidítése) célozzuk meg kifejleszteni, õ azt mondta, hogy igen, ebben nagyon nagy szerepe van a tudománynak. Egy jó barátommal meghívtuk a feleségével együtt Magyarországra, és elkezdõdött egy barátság, ami a mai napig is tart. Elõször arról volt szó, hogy 1996-ban hazánkban megrendezni tervezett világkiállítás alkalmából Lágymányoson felépülhetett volna egy bemutató jellegû szélerõmû ezzel a tornádó toronnyal. Ennek a toronynak szimbolikus hatása felért volna a párizsi Eiffel-toronyéval. Az annak idején a szegecsek, vasszerkezetek korát vezette be, a késõbbi, a huszadik század derekán, a brüsszeli világkiállításon felállított atomszerkezet pedig az atomkort jellemezte. Nálunk ez a tornádó torony az új típusú energiát, a megújuló energiaforrásokat, a környezetbarát és energiatakarékos technológiákat jelképezhette volna. Szép elképzelés volt, de sajnos nem valósulhatott meg. Nem tudtunk kellõ mennyiségû forrást szerezni hozzá. Késõbb az 1990-es években német befektetõkkel ismertettem meg õket, melynek eredményeként a német partnerek létrehoztak egy céget. Õk nem a gazdaságos energiatermeléssel kívántak foglalkozni, hanem a gazdaság olyan területére korlátozták a „TWES” technológia hasznosítását elsõsorban, mint a hajóknál az ellenállás csökkentés, üzemanyag-megtakarítás, a különbözõ jármûvek felületén a felületi határ-réteg csökkentése. Mi azonban továbbra is az energetika területén szerettünk volna elõbbre jutni, és most a barátságunk révén a professzor úrral eljutottunk odáig, hogy átadja nekünk a szükséges tudását és információt, amennyiben meg akarjuk valósítani a fentieket. Meghívtam Magyarországra, s elhatároztam, olyan magyar vállalatokat látogatunk meg, akik most a válság miatt úgy érzik, váltaniuk kell, és nem mindegy számukra, mibe fektetik a pénzüket. Ez a terület annyira új, hogy aki most elkezdi, nagyot „kaszálhat”. A világon nagyon kevés helyen foglalkoznak még ezekkel a rendszerekkel, mi évek óta szorgalmazzuk a tornádó torony felállítását. Az elsõ sajnos nem minálunk, hanem az olaszoknál készült el, a Toscanai Nemzeti Parkban került felállításra. De még mindig olyan helyzetben vagyunk, ha most bekapcsolódunk a munkába, akkor egy rendkívüli energiatakarékos, környezetbarát energiatermelõ berendezéssel fogunk rendelkezni. Ökológiailag teljesen tiszta, a jelenlegi 100 méter magasságot elérõ szélgenerátorokhoz képest sokkal kevesebb anyagigényû, ebbõl adódóan sokkal olcsóbb berendezésekrõl van szó, és a magyar éghajlati viszonyoknak jól megfelel. A hagyományos szélkerék a 17. század technikája, a Tornádó típusú torony a szélmalmoknak egy modern változata, és még nagyon gyenge szélben 0,5-1 m/sec szélsebességek mellett is akár az év 7500-8000 órájában is biztosítani tudja a szükséges energiát. A berendezés sûrûsíti a légkör energiáit, koncentrálja a teljesítményt, és a gyenge szélfuvallatból is egy nagyon jó minõségû, folyamatosan rendelkezésre álló energiát hoz létre. Ez az egyik technológiai rendszer, amirõl itt szóltam, de van még egy másik technika is, amirõl ma már idõ hiányában nem volt szó. Ez a thermomágneses elven mûködõ motor. A 100 C fok alatti melegvizekben lévõ energiatartalom hasznosítására nincsen igazán megfelelõ technológia. Ezzel a technikával azonban már a 70 fokos melegvíz energiatartalmának legalább 40 százaléka kinyerhetõ, és elektromos energiává alakítható. Tehát olyan technikákat hoznánk be az országba, és vezetnénk be, amelyek egyedülállóak a világon, és ma még megoldatlan problémákra jelentene megoldást. A professzor úr nagyon szívesen segít nekünk, ha akarjuk. Ennek az a feltétele, hogy egyrészt legyenek Magyarországon olyan személyek, vállalkozások, önkormányzatok, akik ezt meg is akarják csinálni. Azt mondja, hogy õ már idõs, 76 éves, sokat már személyesen nem tud, és nem akar tenni, de nekünk szívesen segít, a tudását átadná. Szeretné, ha jelentkeznének olyan fiatalemberek, magyarok, de akár nagykanizsaiak is, akik szívesen megtanulnák. Az egésznek az a lényege, hogy ismerjük meg a tudást, és legyünk annak birtokában. Õ nem „halat” akar nekünk adni, hanem halászni akar megtanítani minket. Ha megtanuljuk és elsajátítjuk tõle a fenti technikákat, utána már mi magunk is tudunk ezen a területen fejleszteni olyan dolgokat, amelyek egyébként Magyarországnak is kitörési lehetõséget jelenthetnek. Csökkentené az ország energiafüggõségét, és el tudnánk látni nagyon olcsó energiával az egész országot és környezetünket is.
– Honnan ismeri Höfle Bélát?
– Õ is hozzám hasonló ember, aki régóta foglalkozik energiaproblémákkal, de nem a hivatalos tudományon és országos intézményeken keresztül. Az ENERGYTECH Energetikai Egyesületben ismerkedtünk meg, és a TESLA Klubban is együtt vagyunk, melynek tagjai szívükön viselik az energiaellátás sorsát. Õ hívott bennünket és ajánlotta fel, hogy szervez Nagykanizsán egy találkozót. Így kerültünk ide.
– Nagykanizsa volt az elõadássorozat utolsó állomása. Hogyan fogadták itt önöket, lehet számítani eredményes folytatásra?
– Egy alkalommal 2007-ben már elhívtam Magyarországra a professzor urat. Akkor egy befektetõnek nagyon tetszett, és azt mondta, megfinanszírozza a technológiák magyarországi megvalósítását. Itt volt Kiknadze úr egy hónapig, de nem tudtunk elõrelépni, mert a befektetõ csak húzta az idõt és aztán végül visszalépett. Akkor a professzor nekem azt mondta, úgy jön el legközelebb Magyarországra, ha komoly emberekkel találkozhat. Én nem egy-egy befektetõre számítottam, hanem azokba a gyárakba, üzemekbe mentünk el, ahol tudtam, komoly problémákkal küszködnek, és olyan a tulajdonosi összetétel, hogy hajlandóak befektetni. Ebben az esetben nem kész dolgokról, kész termékekrõl van szó, bizonyos fejlesztési munkákra, mérésekre, engedélyezésekre szükség van. Tehát még fejlesztési pénzt is be kell tenni. Ezek a fejlesztések rendkívül gyorsan megtérülnek. Olyan embereket keresünk meg, akik mernek vállalkozni, és úgy néz ki, hogy találtunk is néhányat, úgyhogy hamarosan be fognak indulni ezek a munkák Magyarországon, és remélhetõleg hamarosan megjelenik ez a technika, mint magyar technológia.
– Miskolcon, Diósgyõrön és Szegeden tartott elõadást a professzor úr. Nagykanizsán nem volt túl nagy az érdeklõdés, noha 80 meghívót küldtek ki Kámán Lászlóék a Zrt.-bõl, és szinte ugyanennyit a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamarából. Milyen fogadtatásra találtak a többi városokban?
– Mind a három helyen jó volt a fogadtatás, harminc-negyven fõ volt a hallgatóság létszáma mindegyik városban. Találtunk olyan partnert, aki megígérte, a szükséges összeget rendelkezésünkre bocsátja, és nagyon szeretnék, ha megvalósulna. Kanizsán ma voltunk a GE-ben, és beszéltünk a kanizsai megvalósítási lehetõségekrõl a polgármester úrral, aki azt mondta, meg kell ezt csinálni, de még nem látja pontosan a megvalósítás részleteit. Bízik abban, hogy lesznek olyan nagykanizsai vállalkozók, akik lehetõséget látnak az ismertetett technikák megvalósításában, és reméli, hogy az önkormányzat is kellõ súllyal tudja támogatni a folyamatot.
Bakonyi Erzsébet