Országszerte több mint 80 településen rendezik meg június 9. és 13. között a 87. Ünnepi Könyvhetet és a 15. Gyermekkönyvnapokat, amelynek központi helyszínén, a fõvárosi Vörösmarty téren több mint ezer szerzõ dedikálása várja az olvasóközönséget. A rendezvénysorozat nyolc és fél évtizedes hagyományának megfelelõen – elsõsorban a kortárs magyar irodalom közreadásának ünnepe.

A kanizsai rendezvénysorozatot a könyvünnep elõestéjén Polgár József tizenegyedik, 11–es címû kötetének bemutatója nyitotta meg a Honvéd Kaszinóban. Az intézmény tükörtermében megjelenteket az est háziasszonya, Halmos Ildikó igazgató köszöntötte. Bevezetõt Balogh László, az önkormányzat Humán Bizottságának elnöke mondott. Az írásokból Antal Gergõ olvasott fel részleteket. A kötetet v. Szabadi Tibor J. szerkesztette.

Köszöntõjében Balogh László hangsúlyozta: büszkék rá, hogy bírják Jóskának a barátságát, aki eminens értelmiségiként kiváló példát mutat a végvári világítótornyos, minõségre is igényes értelmiségi léthez. Jeles magyar nyelv- és irodalom érettségi után különleges tehetsége birtokában 11 könyvet jelentetett meg. Sohasem tekintette magát írónak, hiszen hobbiból ír. Mi, a barátai azonban szerénysége tiltakozása ellenére mégis írónak tituláljuk. A kötet írásai az örök szerelmet, az Adriát járják be – részletezte, persze a Balaton, az unokák és a kutyák sem maradnak el.

Számára imponáló dr. Polgár József fogorvos fõorvos igazi polgár hozzáállása a világhoz – jegyezte meg a bizottsági elnök. És mindezt Nagykanizsa szülötteként 1969 óta itt praktizálóként tette. Mûvelt, sokat olvasó, az élet számtalan területén otthonosan mozgó értelmiségi példaember õ.

A bizottsági elnök laudációja után Halmos Ildikó beszélgetett a szerzõvel, melynek során kitûnt, a történelem és a város szeretetét tükrözõ írásai mellett elõször jelentkezik egy új gondolattal: az öregséggel, a kor elõrehaladásával való szembenézéssel, melyet ironikus humorral kezel az író. Azt a folyamatot, ahogy a nagy formatervezõ, az idõ átrajzolja az ábrázatot, a kötet elsõ, Évfolyam-találkozó címû írásában érzékelteti.

Ebbõl hallhattunk részletét a szerzõ élvezetes elõadásában. A Miért nagy Nagykanizsa címû írásának pillanatképeivel sétát tehetett gondolatban a szép számú közönség Sánctól Kiskanizsáig, a teherpályaudvartól a Dózsa György utcáig. Papírra vetve, az idõtlenségbe emelte a belváros felújítását, a Fõ út újjáépítését, mely sok kritikát kapott menet közben. A szép látvány azonban ellensúlyozza a kényelmetlenségeket.

A végeredményt az alábbi hasonlattal fogalmazta meg:

Edvárd Grieg fiatal norvég zeneszerzõ bemutatta elkészült zongoraversenyét a zongora pápájának, Liszt Ferencnek, aki elsõ látásra, hibátlanul, a kottán feltüntetett jelzések szerint, elõadta. A befejezõ hang után a mester megdöbbenve látta, hogy Grieg magába roskadva ül a széken.

– Mi nyomja a lelkét? – kérdezte. – Azt gondoltam, hogy ez nehéz zongoraverseny, de… Liszt közbevágott és elmosolyodott: – Nem, barátom tévedés! Ez egy igazán nehéz versenymû!

Tehát a Fõ út látványa nem szép, hanem igazán szép! - tért vissza az eredeti mondadójához a szerzõ.

Ismét egy kellemes estét tölthettünk el a Polgár családdal, és megkedveltük az unokákat is. Ha figyelmesen olvassuk a könyvet, megtudhatjuk, a történetek fõszereplõje maga az író, Polgár József.

Bakonyi Erzsébet