Ti­zen­há­rom or­szág rész­vé­te­lé­vel Szol­no­kon ren­dez­ték meg az V. Láb­toll-lab­da vi­lág­baj­nok­sá­got, me­lyen gya­kor­la­ti­lag Ma­gyar­or­szág vá­lo­ga­tott­ját nagyka­ni­zsai spor­to­lók al­kot­ták. Bár a tel­jes­séghez hozzátartozik, hogy le­ír­juk, az A-je­lû csa­pat ese­té­ben igaz e meg­fo­gal­ma­zás, hi­szen volt egy B-jelû szek­ció is, il­let­ve az elõb­bi­ek­nél Budavölgyi Kál­mán, a Zemp­lén SE szak­mai mun­ká­já­nak irá­nyí­tó­ja egy­ben a szö­vet­sé­gi ka­pi­tá­nyi posz­tot is be­töl­töt­te.

A tá­vol-ke­le­ti­ek ugyan 2007-ben is meg­tar­tot­ták ve­ze­tõ sze­re­pü­ket, rög­tön utá­nuk azon­ban az ered­mé­nyes­sé­gi mu­ta­tók alap­ján a ma­gya­rok kö­vet­kez­tek. Ez a szá­mok nyel­vé­re le­for­dít­va any­­nyit tesz, hogy Ma­gyar­or­szág A csa­pa­ta öt bronz­ér­met szer­zett, de a B-nek is ju­tott egy har­ma­dik hely. Ma­rad­junk azon­ban az „ásoknál”, va­gyis fér­fi csa­pat­ban a Barócsi An­dor, Csiz­ma­dia Ta­más, Hartai At­ti­la, Ta­kács End­re né­gyes lett har­ma­dik, de a nõk­nél sem ad­ta alább Budavölgyi Ve­ro­ni­ka, Gozdán Ágo­ta és Végh Dó­ra tri­ó­ja, va­gyis õk is bron­zot nyer­tek. Fér­fi pá­ros­ban Hartai – Takács egy­sé­ge ver­te a ma­gyar B-gárdát, a nõk­nél pe­dig Budavölgyi és Gozdán ütöt­te el az érem­tõl Hongkong re­mény­sé­ge­it. Hongkong együt­te­se azért sem fog szí­ve­sen em­lé­kez­ni a ka­ni­zsa­i­ak­ra, hi­szen a vá­lo­ga­tott tag­ja­ként Budavölgyi és Hartai a ve­gyes pá­ros­ban szin­tén fe­lül­múl­ta a tá­vol-ke­le­ti­e­ket a bronz­mecs­­csen.
A vi­lág­baj­nok­sá­got ér­té­ke­lõ saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó ke­re­té­ben egy­ben sor ke­rült egy kis nosz­tal­gi­á­zás­ra is, va­gyis an­nak fel­ele­ve­ní­té­sé­re, ho­gyan ju­tot­tak el a sport­ág ka­ni­zsai mû­ve­lõi a vb-bron­zo­kig, s a lé­nye­get Gozdán Ágo­ta fo­gal­maz­ta meg rend­kí­vül frap­pán­san:

– Az, hogy a nõi me­zõny­ben ilyen ki­emelt sze­re­pet tölt­he­tünk be, an­nak is kö­szön­he­tõ, hogy a he­lyi srá­cok nem sa­já­tí­tot­ta ki ma­guk­nak a sport­ágat, va­gyis ve­lük ké­szül­ve mi is a sport­ág va­la­men­­nyi csín­ját-bín­ját el­sa­já­tít­hat­tuk. A má­sik ok pe­dig az, hogy ko­mo­lyan gon­dol­tuk, s nem ma­rad­tunk meg a mi­nél na­gyob­bat a toll-lab­dá­ba rúg­ni szint­jé­nél, így jó­val több ra­gadt ránk a „me­zei” fok­nál, ami azt ta­kar­ta, hogy lõjjük csak a lab­dát a pá­lya üres te­rü­le­te fe­lé, az­tán majd csak beesik oda va­la­hogy – kez­dõ röp­lab­dás ha­son­lat­tal él­ve...

A ka­ni­zsai láb­toll-lab­dá­sok elõtt még to­váb­bi je­len­tõs meg­mé­ret­te­té­sek áll­nak, hi­szen kö­vet­ke­zik az if­jú­sá­gi, va­la­mint fel­nõtt or­szá­gos baj­nok­ság, sõt, idén is utaz­nak a né­met­or­szá­gi German Open-re. Kell-e em­lí­te­ni, sze­rep­lé­sü­ket ott majd né­hány arany kí­sé­ri vél­he­tõ­en...

Polgár László

További hírek:

SPORT ROVAT >>>