Lapunk augusztus 27-i számában már olvashattak arról a színházi kezdeményezésrõl, amely a fityeházi Takács Dániel fejében született meg, s melyre szeptember 13-án kerül majd sor Fityeházon Kapu névvel. A rendhagyó színész-közönség találkozó fõ szervezõje a Fityeház Fejlõdéséért Közalapítvány.

A találkozón elõreláthatóan hét társulat csaknem 100 színésze vesz részt, a fiatalabb és az idõsebb generációt egyaránt képviselve. Olyan rendhagyó színész-közönség találkozót lesz ez, ami a színészt és közönségét közvetlen kapcsolatba hozza egymással, hogy ezen a napon a színjátszás mûvészete ismét kimenjen az utcára éspedig „ingujjban, közvetlen, bohém formában”.

Alább a résztvevõ színházak egy-egy képviselõinek gondolatait olvashatják:

A találkozón résztvevõ társulatok vezetõitõl…
“A nevünk az eleusisi misztériumok beavató szentélyének csarnokára utal. A Déméter és Perszephoné történetét feldolgozó szertartás az élet és halál körforgásának (a természet ciklikus rendjének) titkát hivatott átadni a beavatandók számára. Ennek megfelelõen olyan színházi munkákat készítünk, amelyek a formanyelv és/vagy a nézõkhöz való viszony tekintetében közel állnak ezekhez az alapokhoz. Önfeledt játékkedv, bátor gondolkodás és változatosság jellemzi elõadásainkat, melyekben rendre az emberi lét mibenlétét feszegetõ kérdéseket fogalmazunk meg, és igyekszünk ezekre a ma emberét érdeklõ, releváns válaszokat adni, de legalábbis szorgalmazni a róluk való gondolkodást.”
Komáromi Sándor, Teleszterion Színházi Mûhely
***
“Az emberekkel egyre inkább azt hitetik el, hogy a mûvészet a gazdagok kiváltsága. Pedig a mûvészet nem üzlet! Nem bankokra és a szórakoztatóipar ügynökeire tartozik. A mûvészet táplálék. Nem eheted meg, de táplál!”
Peter Schumann, amerikai bábjátékos-gondolkodó
“A fenti gondolatokat a mûfaj egyik legnagyobb mágusától, közösségteremtõ személyiségétõl kölcsönöztem. Egy olyan alkotótól, aki a színházat, bábszínházat a társadalmi párbeszéd, a kulturális egyenlõség színtereként kezeli, aki azt mondja, hogy a bábszínház felemel, tükröt tart az egyénnek, társadalomnak, melyben megláthatjuk múltunkat és jelenünket.
Olyan bábszínházban hiszek és kívánok építeni, amely képes formálni, alakítani a környezetének arculatát, kulturális igényszintjét, amely feltámaszt és éltet, amely részt vesz otthonának hétköz- és ünnepnapjaiban, amely önmaga is képes ünnepeket teremteni. Olyan bábszínházban hiszek, amely egyszerre tiszteli a hagyományokat, épít ezekre és egyben képes ezeket korszerû bábszínházi formában megmutatni. Egyszerre megõriz és megújít.
A bábszínház mindezen folyamatokat a mesék, legendák, s a játék eszközeivel segítheti. A gyökerekhez nyúl vissza, s a jövõnkkel foglalkozik; a Gyermekkel. Azzal a gyermekkel, aki ezt a jövõt meghatározza és továbbélteti. Éppen ezért óriási a felelõsségünk nekünk, a ma embereinek, színházi vezetõinek, alkotóinak velük szembe. Tõlünk tanulnak meg mindent, mi fogalmazzuk meg bennük, s általuk közös jövõnket. Ha ebben a folyamatban hatékonyan tud közremûködni a bábszínház, akkor a közösség elidegeníthetetlen, eladhatatlan és megszüntethetetlen részévé válik.”
Kovács Géza, Mesebolt Bábszínház
***
“A színház számomra szolgálat. Folytonos munkálkodás a harmónia helyreállításáért egy kizökkent világban, amely látszólag feltartóztathatatlanul sodródik apokaliptikus végzete felé.
Annak folyamatos kutatása, hogy mit is jelent emberként létezni. Felelõsség saját gondolataim és érzéseim iránt, ugyanakkor elkötelezettség a közösség felé.
A színház nem néhány kiválasztott kiváltsága. Bárki odaszentelõdhet a színházi tevékenységnek és bármely közösség létrehozhat érvényes és erõs elõadást, ha képes emberi döntési helyzetekrõl pontosan kérdezni és a válaszkeresésbe másokat cselekvõ módon beavatni.
Az elmúlt évtizedek alatt játszottam kétkezi munkásokkal, gyerekekkel, szenvedélybetegekkel, tehetséggondozó csoporttal, pszichiátriai gondozottakkal, építettem önálló társulatot fiatalokkal. Az alternatív (nem hivatásos) mûködés alkotói szabadsággal ajándékoz meg, miközben számtalan dologról le kellett mondanom. A Táltos Tájszínházzal azon az úton megyek tovább, amelyen a Forrás Színpaddal elindultam. Tovább keresem a közvetlen formákat, az elõadásainkat nyitott szívvel fogadó közönséget, a rituális térré varázsolható helyszíneket.
Figyelemmel kísérem mások színházi törekvéseit és folyamatosan munkálkodom azon, hogy falukba, kis közösségekhez a legjobb színházi elõadások jussanak el. A falujáró színház az emberi léptéket, az odafigyelést, a közvetlenséget és a folyamatos alkalmazkodást jelenti számomra. Olyan alkalmakat, amikor néhányan összegyûlhetünk az igaz Világosság fényénél.
Reményeim szerint a fityeházi színházi nap egy természetes, pezsgõ közeget biztosít a kötetlen találkozásokhoz színész és közönsége, valamint színész és színész között. Az elõbbit azért tartom fontosnak, mert közvetlen visszajelzést kapunk olyan színjátékokról, amelyek nem valamely kõszínházi produkció kiragadott és falusi körülményekre adaptált részletei, hanem eleve vásári, ill. utcaszínházi játéknak készültek. Utóbbinak legalább ekkora jelentõsége van. A különbözõ színházi formációkban dolgozó színészek, zenészek, rendezõk számára ez egy különleges alakalom, mert a jelenlegi fesztiválrendszer eleve szétválasztja a színházi mûködés egyes területeit. Ezért minden program, amely a merev struktúrákat lazítja és növeli az átjárhatóságot, segíti a színházat abban, hogy e megbolydult világban újra és újra élõ - a nézõ és színész teljes részvételét kívánó - elõadásokat teremtsen.”
Lázár Péter, Táltos Tájszínház
***
“A Weöres Sándor Színház mûködésének mûvészi hitvallása, hogy a színház ne csak jó elõadásokat hozzon létre, hanem egyben legyen találkozóhely, agóra, fórum. Fityeház vállalkozása, hogy Kapu címmel otthont adjon színész-közönség találkozónak, teljes mértékben találkozik törekvéseinkkel. Kívánom, hogy rendezvények sokszínûsége, a résztvevõk lelkesedése és a falu lakóinak odaadó készültsége meghozza gyümölcsét. Joggal feltételezem, hogy önfeledt, élményekben gazdag napot tölthetünk el a többünk számára még teljesen ismeretlen, de máris szeretetre méltó helységben.”
Jordán Tamás, Weöres Sándor Színház

http://www.kaputalalkozo.com/

S.E.