Marton István polgármester brüsszeli tárgyalásait megszakítva sajtóközleményben tudatta: finiséhez érkezett jónéhány városi és város környéki projekt szerzõdésének aláírása. Az alábbiakban ezt adjuk közre:

A manapság meglehetõsen borús közéleti helyzetben, az aljas és nemtelen politikai támadások, a Vízmû körüli korrupciós és végkielégítési botrányok közepette végre örömhírrel, mitöbb örömhírekkel szolgálhatok a város polgárai számára. Ugyanis a hosszú bürokrácia útvesztõiben hánykódó elõkészületi munka gyümölcse végre beérett, és az elkövetkezõ hónap, hónapok páratlan sikertörténettel kecsegtetnek városunk számára.

A jövõ héten kerül aláírásra az évtizedek óta vágyott Kiskanizsai Egészségház támogatói szerzõdése, mely után a munka is azonnal elkezdõdhet. Valamint még októberben megkötjük a mintegy kétmilliárd forintértékû belvárosi rekonstrukcióról, és a(z) vállalkozások, a foglalkoztatottságot elõsegítõ ötszázmilliós inkubátor ház létesítésérõl szóló szerzõdést is. 

De nem szabad elfeledkeznünk a Kórház fejlesztésére nyert félmilliárd forintról sem, mely szerzõdés megkötése szintén esedékes, mitöbb egy hónapon belül kiírásra kerül az a pályázat is, mely ezt az összeget még három és fél milliárd forinttal növelheti. Sõt, reményem szerint e heti tárgyalásom az Európai Bizottság brüsszeli illetékesével végre elhárítja az utolsó akadályt is a város történetének egyik legnagyobb beruházása, a térség csatornahálózatának bõvítéses rekonstrukciója elõl is, így már tavasszal megkezdõdhetnek a munkálatok, párhuzamosan az Új Fõtér kialakításával. Egy szó, mint száz komoly munka van a hátunk mögött, de hasonlóan precíz, felelõsségteljes és remélhetõleg tisztességes kivitelezõ és koordináló munka áll elõttünk.
Természetesen ezen munkálatok több esetben további közgyûlési döntéseket igényelnek, melyeknek szakszerûeknek és ésszerûeknek is kell lenniük, ami a jelen helyzetben nem garantálható. Ezért a következõ soron kívüli ülés után, annak eredményétõl függetlenül, le kell ülnie minden, a pártlógóján felül emelkedni képes képviselõnek, és ki kell alakítani egy új, stabil, és csak a város érdekeit szem elõtt tartó többséget vagy az elkövetkezõ három hónapra, vagy pedig az elkövetkezõ bõ egy esztendõre. Itt nem nagy egymás nyakába borulásra van szükség - melynek nincs is realitása - hanem egy eltökélt, szakszerû, döntésképes többségre. Illúzióik ne legyenek, erre a megközelítõleg - kimondani is sok - húsz milliárd forintra ugyanis jópáran örömest rátennék enyves kezüket. Mindannyian ismerjük már a "Vízmû-módszert", vagy épp a politikai utasítás alapján történõ kórházi CT-beszerzés históriáját, mely esetekben sajnos nem volt eszközöm a lenyúlások megakadályozására, márpedig ezek a jövõbeni fejlesztési pénzek csak Kanizsa várost és közvetve annak polgárait illetik meg, aminek én érvényt is kívánok szerezni.
Hamis kompromisszumokat nem köthetünk, nem köthetek, mitöbb a csupán hatalomra és pénzre ácsingózókat igenis el kell szigetelni, hisz az új többség csakis a tisztesség talaján foganhat, ám arra mindenképp szüksége van a városnak! És nem csak azért, hogy a polgárok jobb szívvel ülhessenek le egy közgyûlési közvetítés elé, olvashassák a helyi sajtót - higgyék el nekem, ez sokadlagos kérdés -, az igazán fontos a tisztességes, szakszerû munka lenne, melyet kísérjen akár "veszekedés" zaja, meghozza gyümölcsét!