Hagyományainknak megfelelõen, az államalapító Szent István király emlékére rendezett városi ünnepség térzenével és ünnepélyes zászlófelvonással vette kezdetét a Deák téren. Az eseményen, melyen megjelent Cseresnyés Péter államtitkár, a térség országgyûlési képviselõje, közremûködött a Nagykanizsai Fúvószenekar, Tatár Csaba vezényletével. Továbbá a Kanizsa Lovasklub Hagyományõrzõ Császár Huszárjai, a Történelmi Vitézi Rend Nagykanizsai Hadnagysága és a Thúry Vitézlõ Oskola hagyományõrzõ vitézei, a történelmi zászlósor felvonultatásával. A zászlófelvonást követõen az ünnepi mûsor az Erzsébet téren folytatódott, ahol elsõként Dénes Sándor polgármester szólt az egybegyûltekhez.

A legõsibb magyar ünnepen, a keresztény magyar állam fennállásának emléknapján e szavakkal kezdte köszöntõjét a városvezetõ: – Iustitia est regnorum fundamentum. A jog az országok talpköve. – A mai napon azért gyûltünk itt össze városunk fõterén, hogy az idézett alaptörvényi gondolat nevében közösen állítsunk emléket annak a több mint egy évezredes akaratnak, amely egyben tartott minket itt, a Kárpát-medence ölelõ karjaiban.

Azért ünneplünk együtt és találkozunk augusztus 20-án mi magyarok, mi kanizsai polgárok, hogy tiszteletünket tegyük államalapító szent királyunk szellemisége elõtt, aki életében azért cselekedett, alkotott örök törvényeket, és tartott ki döntései mellett, mert hitte, hogy a jog az országok talpköve.

Szent István királyunk, a magyar állam alapítója minden cselekedetének mozgatója ebbõl a történelmi alapvetésbõl, ebbõl a szemléletbõl és akaratból érthetõ meg igazán – hangsúlyozta, felidézve alaptörvényünk elsõ mondatát: „Isten álld meg a magyart!” Majd a Nemzeti hitvallással folytatódik, melynek elsõ bekezdése így szól:

„Mi a magyar nemzet tagjai, az új évezred kezdetén, felelõsséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat: Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelõtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdõ õseinkre. Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerû szellemi alkotásaira. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit.”

Csodálatos gondolatok ezek, olyanok, amelyek azt mutatják, hogy a Szent István-i eszme örök érvényû hazánkban. Beszédében a politikus kiemelte: egy ország, egy állam, egy közösség akkor képes évezredes jövõt álmodni, akkor képes értékeket teremteni és fenntartani, ha közös alapon, vagyis közös értékrenden és erkölcsi talapzaton állva alkotja meg önmagát és kereteit.

Szent István király történelmi érdeme, hogy felismerte: egy több pilléren álló, ellentétes világlátású és egymást kioltó kultúrájú tömeg nem képes a történelem viharai közepette helyt állni a múltjáért, a jelenéért és a jövõjéért. Szent István felismerte, hogy a népvándorlás korszakát le kell zárni, és el kell indulni a kulturális egység felé, felvéve a kereszténységet, különben eltûnünk a történelem olvasztótégelyében, ahogy az elõttünk lévõ, itt a Kárpát-medencében élõ népek. Hittel és erõvel, de beillesztette hazánkat az európai államok sorába, egységes törvények és jog talapzatára építkezve, sokszínû, ám mégis egy célt és értékrendet követõ kultúra megteremtésével. Ennek köszönhetõ, hogy több mint 1000 éve vagyunk itt államiságunkat megõrizve a Kárpát-medencében, többször is megvédve az európai értékeket és kultúrát, feltartóztatva a ránk özönlõ népek hadát. Neki köszönhetõ, hogy erõs alapokra támaszkodva megélhettük a történelem nagy korszakait, beírhattuk nevünket a világ eseményeinek krónikáiba, és egyedülálló értékeket adhattunk az egyetemes kultúrának. És neki köszönhetjük azt is, hogy mély tragédiákat, súlyos veszteségeket is átvészeltünk az évezredünk alatt, mert megtartott minket az államalapítás nagyszerû tettének erkölcse és hite önnön sokszínû kultúránk medrében – fogalmazott az ünnepi szónok, rátérve a ma emberének feladataira:

De sok áldozat és hõs, egyszerû emberek, asszonyok és férfiak, apák és anyák generációi küzdöttek itt Szent István királyunk örökét életben tartva azért, hogy mi itt állhassunk, és büszkén tekinthessünk saját ezeréves kultúránk és történelmünk hagyatékára és értékeire. Ám, az érték csak addig érték, amíg valakik azt annak tartják, amíg a mindenkori jelen közössége tesz azért, hogy a jövõ számára is érték maradjon. Csoóri Sándor fogalmaz világosan: „az idõ nem áll meg, de vannak értékek, amelyek a sürgetõ idõ ellenére is megállnak. Emberi erõfeszítés kell, hogy… megõrizzük õket.” Ez, a megõrzés felelõssége és erõfeszítése a mi Szent István-i örökségünk. Ez a történelmi feladatunk, hogy méltók legyünk múltunk hagyatékára, õseink, nagyanyáink és nagyapáink tetteire és áldozatára, örömére és bánatára.

E fenséges ünnep megszólít minket örökünk és történelmünk mélyérõl. Õseink bennünket álmodtak meg jövõjüknek, Szent István király értünk vállalta a jog és az erkölcs, a hit és a törvény követelményét, és most õk szólítanak minket az ünnep szentségén keresztül. Mert mi vagyunk a jelen világ képviselõi, az eddigi múltunk utolsó lovagjai. Mi vagyunk az õ munkájuk gyümölcse, kezdete és vége, bizodalma és hite. Mi értünk tudták átvészelni a szörnyûségeket, és értünk örültek az aratás bõségénél. Ennek tudata és vállalása a mi felelõsségünk, ünnepünk, dicsõségünk és feladatunk. Hogy mi is átadjuk kultúránkat és annak értékeit a lányainknak és fiainknak. Megálmodva az õ és nemzetünk jövõjét. Megtartva a közös alapokat, a sokszínûen egységes nemzeti és európai kultúránkat, a törvény talapzatának erejét. Megvédve eredetünk, Szent István-i kezdeteink minden törekvését és kereteit, országunk közösségét és határait. Mert ez a mi otthonunk, amely értelmet ad a világban létezésünknek, ahol örömmel látjuk a vendéget, ha megtiszteli szokásainkat és értékeinket. Ha megtiszteli!

Végezetül Dénes Sándor polgármester e szavakkal fejezte be ünnepi köszöntõjét: – Kívánom, hogy adjon az Isten mindannyiunknak kellõ hitet, bölcsességet, erõt és akaratot, ahhoz, hogy – Szent István példája szerint – megértsük és átérezzük azt a feladatot és küldetést, amelyre szüksége van ma nemzetünknek, Magyarországnak. S ne feledjük, hogy Szent István királyunk intelmeiben a hit megõrzését tette az elsõ helyre, amely a mai korban is nagyon fontos és szükséges, amikor ki kell állnunk nemzeti érdekeinkért a világ és Európa elõtt. Ha mi magyarok nem védjük meg érdekeinket, senki nem fogja ezt megtenni helyettünk. Kívánok mindannyiuknak szép ünnepet augusztus 20-a alkalmából! Isten éltesse a magyar hazát, Nagykanizsa minden polgárát.

A polgármestert követõen Dr. Perjés Ottó, Nagykanizsa díszpolgára állt a mikrofonhoz, és e gondolatokkal köszöntötte a megjelenteket, a város vezetõit és szülõvárosa lakóit:

– Ha az ember a kenyerének felét már „megette”, illõ, szükséges és tanácsos, hogy átgondolja, miért, hogyan, minek, és fõleg miként élt. Mi az, amit teljesített, mi az, amire talán már nem jutott ideje, ereje, képessége vagy lehetõsége. Mi az, amit az élettõl még elvárhat, és mi az, amit az élõk még tõle várnak el.

– Életemnek még egy negyedét sem tölthettem el Nagykanizsán, amely mégis megmaradt szülõföldemnek, ahova mindig és minden idõben visszatérhettem és visszavágytam – hangsúlyozta, majd megköszönte a város vezetésének, hogy megtisztelték egy olyan címmel, amelyet tulajdonképpen nem szolgált meg. Hisz nem tett mást – mint ahogy mondta –, csak ami mindannyiunknak kötelessége hazájával, városával, népével szemben. És ezt nekünk tudatosítanunk kell, különösen akkor, ha magyarnak érezzük magunkat, és magyarok akarunk maradni abban az Európában, amely Európa már a középkortól kezdve nem képviselte a Szent István-i szellemet. Amely szellemnek a visszatérése csak néhány évvel ezelõtt történhetett újra meg. És ha valami hiányzik, mind magamnak, mind önöknek, akkor az az lenne, hogy ez a szellem, amely Európának vezetõ szellem volt, és amely Európának stabilitást adott az egész földkerekségen, megmaradjon. Megmaradjon itt Nagykanizsán, Zalában, a Dunántúlon és neveljen olyan embereket, olyan szellemeket, amikhez hasonlókkal a történelemben találkoztunk.

Beszédében Perjés Ottó kiemelte: olyan emberek nevelték, olyan családtagok tartották, akik soha egyetlenegy pillanatra el nem tántorodtak tõle és meghatározták számára azt az utat, amely a mai napon is ide vezette, bár nem él az országhatáron belül. A történelmi események sem térítették el ettõl az úttól sem a közelmúltban, sem a régmúltban. Amit innen hozott, ebbõl a városból, ebbõl a földbõl, ezektõl a családtagoktól, azok az értékek megmaradtak, és tovább vezették azon az úton, amelyen mind a mai napig áll.

Beszédében megemlékezett néhány olyan személyrõl is, akik nemcsak meghatározták városunk stabilitását, hanem az õ életét is. Az egyik, a város akkori polgármestere, Krátky István volt, akit a kommunista idõkben hontalanná tettek, kitelepítettek. Édesapjával sétálva kisgyermekkorában találkozott vele az utcán, aki megkérdezte tõle, hogy mi akarsz lenni ha nagy leszel. Perjés Ottó azt válaszolta rá, hogy orvos. Az idõs bácsi arca elkomolyodott, és azt mondta neki: akkor neked nagyon sokat kell tanulni, de ez nem elég. Neked olyan szilárdnak kell lenni, hogy minden betegednek vissza tudd adni azt, amit a betegség elvett tõle. Ez az intelem megmaradt élete mottójául. Bár kitelepítették, hontalanná tették, az a szellem, amelyet a polgármester tovább adott, az tovább élt ebben a városban, és úgy gondolja, tovább él a város mai vezetõségében is. Bár említhetett volna még sok nevet, most csak dr. Kõnig Józsefét idézte fel, aki nemcsak Nagykanizsa, hanem Magyarország legjobb fogorvosa volt. Emlékeiben ma is úgy él – jegyezte meg Perjés Ottó, mint Nagykanizsa egyik legnemesebb, legemberibb és legkollegiálisabb orvoskollégája.

„Már elõrehaladott koromban is azt vallom, érdemes magyarnak lenni, érdemes volt Nagykanizsa polgárának lenni. Azt kívánom, ez a nép, amelyik Európában hosszú idõn keresztül az emberiesség, a kereszténység és a kultúra védõje volt, nyerje vissza ugyanezt a tehetségét. Mert egy országnak és egy ország vezetõinek a feladata az, hogy az örök értékekre neveljék a jövendõ nemzedéket, mert ahogy mondták, a gyáva népnek nincs hazája, de a karakter nélküli népnek nem volt, de soha nem is lesz hazája.

Büszke vagyok arra – folytatta, hogy egy olyan népnek lehetek a fia, aki nem törekedett soha uralomra, de nem tudták mind a mai napig az Európai történelembõl kiirtani. Kívánom szülõvárosom polgárainak és egész hazámnak, hogy ebben a szellemben – amelyet Szent István ültetett el bennünk –, fejlõdjön tovább, mert nem a kis, vagy a nagy nemzetek irányítják a világot, hanem a nagy emberek, és azok az emberek, akik a sorsukat, a gondolataikat, a tetteiket az örök értékekhez kötötték és nem a mulandó politikához. Azt kívánom a szülõvárosomnak, hogy ezt tartsa meg továbbra is, mert csak ezen keresztül lehet a történelmet irányítani, és megmaradni Isten gyermekének."

Az ünnepi beszédeket követõen az új kenyeret – ökumenikus szertartás keretében – Szûcs Imre római katolikus plébános, Hella Ferenc református lelkipásztor és Koch Szilvia evangélikus lelkész áldotta meg.

A város megszentelt kenyerét – melyet a hagyományoknak megfelelõen a jelenlévõk is megkóstoltak – Dénes Sándor polgármester és Dr. Perjés Ottó szegte meg.

Az ünnepi mûsorban közremûködött Micsinai Dominik versmondó, Németh Renáta zenetanár, énekes és a Kanizsa Táncegyüttes, Vizeli Dezsõ vezetésével.

Ezt követõen a szórakozásé, a kikapcsolódásé volt a fõszerep. A Magyar Hagyományok – Magyar Értékek Napja jegyében, a KonTuRplusz egyesület szervezésében egymást váltották a fellépõk a színpadon. Az ünnepi szentmise este 18 órakor kezdõdik az Alsóvárosi templomban. A Szent István-napi városi megemlékezést 22 óra után látványos tûzijáték zárta.

B.E.