„Utálom az egész huszadik századot” – énekelte Nagy Feró, s valóban, ez a korszak bõvelkedik szégyenteljes eseményekben. Koncentrációs tábor létrehozásával vette kezdetét, a britek büntettek vele egy szabadságszeretõ népet. Az Oszmán Birodalom örmények százezreit gyilkolta le. Vörös és barna, azaz internacionalista és nacionalista szocialisták folytatták a sort. Ezekben a hetekben emlékezünk arra, hogyan rohanta le Lengyelországot nyugati és keleti szomszédja hetven évvel ezelõtt. A második világháború után pedig a Kárpát-medence különösen is gyakori helyszíne volt az etnikai tisztogatásnak. A nemzetisége volt a bûne mindazoknak, akiket vagy meggyilkoltak, vagy szülõföldje, nemzedékek által gyûjtött vagyonkája elhagyására kényszerítettek. Bevagonírozták, sokukat az úton a fagy, az éhség, a betegség pusztított el. És a század utolsó évtizedében a Balkán…

„A mi fejünkben nem lehet kettõs mérce! Auschwitz és Katyn, a balti országok náci és szovjet megszállása, Európa érdekszféráit felosztó igazságtalan diktátumok, erõszakkal, paktumokkal meghúzott határok, egész nemzetek deportálása, emberek megölése, megkínzása, megnyomorítása, jogfosztó lakosságcserék, nemzeteket kettéosztó falak, az emberi és kisebbségi jogok sárba tiprása -- mind égbekiáltó bûnök, függetlenül attól, kik követték el! Amíg nem vagyunk képesek a -- bármely eszme nevében elkövetett -- gaztettet gaztettként, gyilkosságot gyilkosságként megítélni, amíg egyik bûnt a másikkal méregetjük, addig a fejünkben nincs vége a háborúnak. Addig nem gyógyulnak be a sebek.” – hangzott el az Európai Parlamentben 2005. május 11-én Szájer József szájából.
Mi közünk nekünk mindehhez? Egy Nagykanizsa közeli község 1946-ban példát adott emberségbõl, élelmezni próbálta a halálvonat rabjait. A hetekig ott veszteglõ szállítmány áldozatait eltemették, amikor pedig már lehetett, a vasfüggönyön innen elsõként, síremléket emeltek nekik. Amikor ma tábla emlékeztetne erre is, a polgármester akadályozná meg a felelõsök – titoista partizánok - néven nevezését. A község honlapja is szemérmesen fogalmaz: „voltak kitelepítések, deportálások.” Talán egy brosúrával elmaradt a polgármester úr? Európában már más a módi. Vagy erre is áll, amit egy másik – ötvenhatos - emlékmû avatásán hallottunk? A gáncsoskodók mutatják, mennyire szükség van erre az emlékmûre.

P.J.