– Attila bá’, ez volt az elsõ nyaralásom életemben, kisvasúton is most ültem elõször, és nagyon „zsír” volt ám ez a hét – mondta nekem izgatottan Fábián János, a Nagykanizsai Javítóintézet növendéke. Ugyanis az önkormányzat balatonmáriai táborában tölthettek el egy hetet a kanizsai intézet lakói, debreceni növendéktársaik társaságában.

A nagykanizsai önkormányzat jóvoltából augusztus utolsó hetében Balatonmárián táborozhatott a Debreceni Javítóintézet és kanizsai telephelyének 6 – 6 növendéke, persze tanáraik felügyelete mellett. A debreceni intézet nevelõje, Kiss Tibor töltötte be a „táborparancsnoki” szerepet.

– Tartalmas hetet tudhatunk magunk mögött, ma például a Balatonfenyvesrõl induló kisvasútra ültünk fel, és gyönyörködtünk a dél-balatoni táj szépségében – mondja a nevelõtanár, miközben mosolyogva nézi az átélt élményeiket egymásnak mesélõ növendékeket.

– Próbáltuk ezt a hetet úgy megszervezni kollegáimmal, elsõsorban Bodó Andrea tanárnõvel, akit a tábor „kulturális felelõsének” neveztek ki, hogy a lehetõ legtöbbet nyújthassuk azoknak a fiataloknak, akik kiérdemelték a táborozást. Mert bizony több hónapon keresztül kellett kifogástalan magatartást tanúsítani azoknak a fiúknak, akik el szerettek volna ide jönni, a Balaton partjára. A debreceni gyerekeknek, talán a távolság miatt is, ez felért egy tengerparti nyaralással, de bizonyára a nagykanizsai intézetbõl is jó volt „kimozdulni”. Az idõjárással is szerencsénk volt, szinte minden nap fürödhettek a növendékek a Balatonban. De szerveztünk kirándulást Keszthelyre, ahol a gyönyörû Festetics kastélyba látogattunk el. Ámulva nézték a fiúk a vadászati kiállítást, és a vasúttörténeti múzeumot is megnéztük. A növendékek – persze felügyelet mellett – mindennap kimehettek a balatonmáriai, nyár végi „forgatagba”, de részt vettünk egy hajókiránduláson is, amelyen a Keszthelyi-öblöt járta be velünk a balatoni motoros, egészen a Badacsony elõteréig – sorolta a debreceni pedagógus.

– Igen, de feltaláltuk ám magunkat a táborban is – vág közbe Mezei Tamás, a szintén kanizsai „érdekeltségû” növendék. – Foci, csocsó, asztalitenisz, fallabda, meg kitaláltunk egy csomó mindent, volt úgy, hogy sakkoztunk. Egy-egy ötlet után azonnal felállt két csapat, persze mindig úgy sikeredett, hogy egyik oldalon Debrecen, a másikon meg mi. Be kell vallani, hogy a Hajdú-Biharból érkezettek általában jobbak voltak nálunk, de nem az eredmény számított, hanem az, hogy kijöhettünk az intézetbõl, és nyaralhattunk egy kicsit. Megérte jól viselkedni, hogy eljöhessünk. Itt, a társaim már most fogadkoznak, hogy egész évben jók lesznek, csak had jöhessenek legközelebb is. Én szerencsére jövõ tavasszal elmehetek az intézetbõl, így a 2017 nyarat már otthon, Somogyban fogom tölteni, de persze a jó magaviseletem továbbra is megmarad, mert máshogy nem lehet elõbbre jutni, érvényesülni ebben az életben…

Dr. Papp Attila