A Keszthelyi-hegység erdõs területén, Vállustól délkeletre az elmúlt hetekben sikerült feltárni a romjait egy évszázadokkal ezelõtt elpusztult pálos rendi kolostornak, amelyet csupán egy 1429-es oklevél és egy 1978-as régészeti tanulmány említ.

A zalaegerszegi Göcseji Múzeum és a keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársai, valamint pécsi régészhallgatók közremûködésével mintegy két héten át tartó feltárásokról Simmer Lívia, a Göcseji Múzeum vezetõ régésze a helyszínen az MTI-nek elmondta: a ma is meglévõ forrás közelsége miatt Szentmiklóskút néven említett pálos kolostor eredetét és történetét egyelõre homály fedi. A Vállus településtõl kilométerekre az erdõben fekvõ egykori rendházról csupán egyetlen, 1429-es keltezésû oklevél tesz említést. Guzsik Tamás építészettörténész és Fehérváry Rudolf építész pedig csak 1978-ban azonosította a földfelszín alatti romokat, és rajzolta meg az épület feltételezett alaprajzát. Ennek segítségével kezdték meg a feltárást, amely egy 30 méteres kutatóárok ásásával máris eredményre vezetett.       

A régészeti munkálatok során megtalálták a kolostor keleti falának csaknem 90 centiméter vastag szakaszát, illetve a rendházhoz tartozó egyhajós templom támpillérekkel megerõsített sokszögletû szentélyét is. Ez utóbbi leglátványosabb bizonyítéka a sekrestyébõl nyíló, kõbõl faragott vízelvezetõ vályú.

Ennek közelében kerámiatöredékeket, faragott köveket és szétszóródott emberi csontokat is találtak.     

A kerengõ kutatása során rábukkantak egy szerzetes sírjára is. Az árkokban talált leletek között ugyanakkor kályhaszemek, vasszegek is találhatók, de elõkerült egy horog, ami megerõsíti, hogy a Szent Miklós-forrásnál halastavat is létrehoztak az önellátásra berendezkedett szerzetesek.       

Mivel az egyetlen okleveles említésen kívül nem tudni más írásos emlékrõl a vállusi kolostorral kapcsolatban, a régészek szeretnék a leletek segítségével rekonstruálni a pálosok itteni történetét. Az eddigi eredmények alapján a kolostort a 14. század elsõ felében alapíthatták a szerzetesek. Nagyjából 150-200 éven át lehetett használatban, ugyanis a cseréptöredékek kora alapján a 16. század elején már elpusztulhatott - foglalta össze Simmer Lívia.       

A Göcseji Múzeum régésze az MTI kérdésére azt is hozzátette: ha az alapító sírját, netán a kolostor konyháját vagy a rendház egykori hulladékgödrét sikerülne megtalálni, az nagyban segítene választ adni a ma még nyitott kérdésekre. Az egyetlen magyar alapítású - 1250 körül Boldog Özséb által létrehozott - férfi szerzetesrend tagjai elvonultan, lakott helyektõl távol éltek, ezért minden bizonnyal Vállus közelében is önellátásra rendezkedtek be.      Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója az ásatás helyszínén elmondta, hogy a romok feltárását a vállusi önkormányzat, magánszemélyek, valamint a Keszthelyi-hegység erdeit kezelõ Bakonyerdõ Zrt. anyagi támogatásával sikerült elkezdeniük.       

A mostani kéthetes idõszakra azt a célt tûzték ki, hogy meghatározzák a kolostor pontos alaprajzát, a kapcsolódó épületek helyét, a föld alatt rejtõzõ romok állagát. A távlati elképzelés az, hogy a kéktúra útvonalához közel esõ romok bemutathatóvá váljanak, mert ez turisztikai szempontból is fontos lenne a térség számára.       

Az igazgató hozzáfûzte azt is, hogy nagyobb anyagi forrás kellene ahhoz, hogy a vállusi ásatás helyén, illetve az itt talált leletek alapján természettudományi vizsgálatok - például pollenanalízis, archeozoológiai és antropológiai vizsgálatok - segítségével a lehetõ legpontosabb adatokhoz jussanak a pálosok egykori életérõl és körülményeirõl.

MTI - Kanizsa

Rácz Barbara, a Balatoni Múzeum munkatársa egy csontvázat bont ki a földbõl egy pálos rendi kolostor romjainak elõzetes feltárása során a Zala megyei Vállus közelében, a Keszthelyi-hegységben 2016. szeptember 7 én. A ma is meglévõ forrás közelsége miatt Szentmiklóskút néven említett, évszázadokkal ezelõtt elpusztult pálos kolostort csupán egy 1429-es oklevél és egy 1978-as régészeti tanulmány említi. MTI Fotó: Varga György