Ezt egyszerûen át kell élni, hangzott a summázata azon élményeknek, melyet két kanizsai Formula 1-rajongó, Kálovics Tamás és Felde István élhettek át az elmúlt hétvégén az Olasz Nagydíj helyszínén, Monzában.

Ahogy fogalmaztak, nagy kár lett volna, ha egy ilyen négynapos õrület, kavalkád kimarad az életükbõl és a mostani futamnak ráadásul volt egy külön éle is...

- A tavalyi olaszországi közvetítés idején hívtuk egymást a ferraris Pistivel a célegyenesbeli tömeget látván, hogy ezt nekünk is tapasztalnunk kell élõben - ecsetelte az elõzményeket az egyébként McLaren-hívõ Tomi (felsõ képünkön balról), akinek az elsõ, élõben átélt "forma-1-es" élménye a 2006-os Monacói nagydíj volt. - Meg persze fennállt annak is a lehetõsége, hogy ez lesz jó ideig az utolsó olasz futam, szerintem ezért is kerekedtek fel talán még többen szerte Európából, vagy éppen a világból. Hála istennek, aztán jött a hír, már az olaszoknál, hogy lesz még Olasz Nagydíj a jövõben is legalább három esztendeig.

Tomiék terve februárban már komolyabbá vált, az akkori elhatározás viszont júliusban, a Hungaroringen fordult stílszerûen a célegyenesébe...
- Többször is voltunk már korábban, mint szurkolók a hungaroringi futamon, persze az is nagyon bejött, ezért mondhatjuk talán, hogy a pályák világa nem volt idegen a számunkra. A mostani mogyoródi történések után pedig már teljesen biztosak voltuk abban, hogy a lombardiai cél kihagyhatatlan, ráadásul Monza nem is a világvége tõlünk. Szóval, felkerekedtünk, tulajdonképpen csak a szállás kérdését, illetve az utazás mikéntjét kellett megoldanunk. Repülõvel mentünk, kint pedig vonatoztunk, sétáltunk is eleget, de ez mind a nagydíjat kísérõ fíling része. Meg persze az is, hogy közben a drukkerek egy csomó mindenkivel összehaverkodnak, mi is argentinokkal, hollandokkal, olaszokkal buliztunk egy jót a pálya környékén.

Ezzel már a körítésnél, illetve az események meneténél is tartunk...
- Azt hiszem, azt fölösleges ragozni, hogy a taljánoknak mit jelent a Formula 1, maga a Ferrari istálló, valamint az, hogy a gyár központja is a pálya közelében található. Mindezt már múlt péntektõl átélhettük élõben. A helyünk értelemszerûen a célegyenesben volt, az élmények ugyanakkor messze nem csak a futamra, a lelátón történtekre korlátozódtak. Már csak azért sem, mert a nagy Nagykanizsa zászlónkhoz például bot is kellett, azt pedig a környezõ erdõbõl tudtunk szerezni. Most mondjam azt, hogy olyan macgyveresen eszkábáltunk össze mindent? Azért persze szurkoltunk, hogy a Ferrari dobogós helyen érjen a célba, mivel akkor igazi az õrület. S úgy is lett. A befutó után például ahogy az utolsó jármû is elhaladt, óriási tömeg tódult a célegyenes aszfaltjára a dobogós versenyzõk pódiuma elé.

A hivatalos nézõszám majd' 150 ezer volt a hétvége során, ebbõl nem kevesen masíroztak vasárnap a monzai célegyenesben a dobogón végzettek felé. Ott a legnagyobb üdvrivalgás, ki mást, mint a harmadik helyezett Sebastian Vettelt fogadta.
- Nem is tudom, talán 20, de inkább 30 ezer ember tombolt, ezért Vettel sem véletlenül mondta, hogy a monzai a világ legjobb pódiuma. Persze, az õrületbõl mi sem maradhattunk ki Pistivel, tényleg életre szóló élmény adott az ünneplés. S reményeink szerint ezzel nincs vége számunkra sem az õrületnek, hiszen jövõre megcélozzuk a Belga Nagydíjat is, ott szintén szeretnénk bejárni a helyszín kultikus pontjait.

P.L.