Magyarország köztársasági elnöke nemrégiben honosította dr. Adel Rashedet, a Kanizsai Dorottya Kórház elismert orvosát, akinek így a magyar állampolgárság megszerzéséért esküt vagy fogadalmat kellett tennie. Új állampolgárunk a nagykanizsai házasságkötõ teremben Dénes Sándor polgármester elõtt tette le az esküt.

Az ünnepélyes ceremóniát követõen Dénes Sándor egy idézettel köszöntötte Adel Rashedet:

– „Nem (...) elegendõ az, hogy az ember barlangokat keresett a maga számára, vagy erõs falakból építette fel házát és városát. Otthonát a mágia, a rituálék, a mítoszok, vallások - szimbólumok és szimbólumrendszerek - segítségével is oltalmaznia kellett egy idegen világban.” – Hankiss Elemér szavai világítanak rá arra az egyediségre, amely minket, embereket a leginkább meghatároz: az otthon különös és szimbolikus létezésének szükségességére. Egy olyan hely meglétének vágyára a tér végtelenében, ahol a saját értékrendünk, saját döntéseink és a saját szokásaink vesznek körül minket, barátaink és kollégáink társaságában. Hiszen az otthon egy olyan saját világ, melyben minden részlet az életünk értékválasztását tükrözi vissza, és amely magába fogad minket.

Ön, kedves Adel Rashed, messzirõl érkezett hozzánk, Jemenbõl, ahonnan orvosi tanulmányai okán indult útnak Magyarországra. Hosszú út áll ön mögött, melyen megszerezte kiváló szakmai tudását, elsajátította a csodálatos magyar nyelvet, és szívébe zárta immáron közös hazánk szokásait, hagyományait. Példaértékû a közösségi élete, és választott hivatása, a gyógyítás az elkötelezettség mintája mások elõtt is. Azt tudhatjuk mindannyian, hogy lakhelye évtizedek óta Nagykanizsa, de az oly fontos rituálé, szimbólum még hiányzott ahhoz, hogy igazi otthonának is vallhassa. Ez pedig az állampolgársági eskü rítusa, mely a mai napon megtörtént. Mostantól önnek is, kedves dr. Adel Rashed, városunk és nemzetünk jelenti azt a különös és egyedi helyet, amelyet otthonának vallhat. Ön évtizedek óta itt él Nagykanizsán, velünk és közöttünk, de a mai naptól ön is teljes jogú tagja lett közösségünknek – szólt személyes hangvételben honfitársunkhoz.

Sokak gondolják úgy, hogy az állampolgársági okirat – akár a házassági levél vagy a születési anyakönyvi kivonat –, nem több egy papírnál, csupán egy formaság. Azonban az ön esküje a tanúbizonyság arra, hogy ez valódi tartalmat jelent, mely a büszkeséget, az akaratot és az egymás iránti elkötelezettséget jeleníti meg, és mutatja fel hangsúlyozta. Ezért is fontos, hogy ne felejtse, számunkra is örömteli, hogy ezentúl ön már papíron is Magyarország és Nagykanizsa polgára.

A polgármester végezetül azt kívánta, hogy magyar állampolgárként, és egyben kanizsai polgárként is, legyen sikerekben és szeretetben gazdag boldog élete.

B.E.