A kutyák az átélt fenyegetettség mértékének függvényében manipulálják a testméretükrõl szóló hanginformációt az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) etológusai szerint, akik a rangos Animal Cognition szaklapban megjelent tanulmányukban elsõként bizonyították kísérletekkel azt is, hogy a kutyák többnyire jobban félnek a férfiaktól, mint a nõktõl.

Sokak számára ismeretes, hogy a kutya morogni kezd, ha ijesztõ, fenyegetõ helyzetbe kerül. A morgás sok esetben megelõzi a komolyabb agressziót, és jó esetben a szembenálló fél már a morgás hallatán lemond a konfrontációról - olvasható az egyetem MTI-hez eljutatott közleményében, amely szerint a kutya morgása olyan akusztikai komponenseket tartalmaz, amelyek rendkívül pontosan utalnak a kutya testméretére ellenségeskedés, például egy csont õrzése közben.     

A testméret fontos tényezõ az agressziós interakciók kimenetele szempontjából, ezért elõfordulhat, hogy a küzdõ felek megpróbálják a saját testméretükrõl kommunikált információt manipulálni. Mivel azonban a hang fizikai paraméterei többé-kevésbé szoros összefüggésben állnak a hangképzõ szervek anatómiai jellemzõivel, a hangban kódolt testméret manipulációja nem könnyû, és nincs is rá sok ismert példa az állatvilágból. Az egyik olyan faj, amelynél a vetélkedõ felek akusztikai úton "nagyítják" magukat, a nálunk is gyakori gímszarvas. A bikák bõgés közben a gégefõ lefelé mozdításával érik el, hogy a kiadott hang a valódinál termetesebb példányra utaljon.     

Az ELTE négyfõs kutatócsapata friss publikációjukban a világon elsõként adnak kísérleti bizonyítékot arról, hogy a kutyák az átélt fenyegetettség mértékének függvényében képesek manipulálni a testméretükrõl szóló hanginformációt egy agresszióval terhelt, agonisztikus találkozáskor.     

A kísérletekben a kutatók 96 változatos fajtájú, valamint keverék kutya esetében az úgynevezett "fenyegetõ megközelítés" módszert alkalmazták, amelynek lényege, hogy a kísérletvezetõ lassan, a kutyára szegezett tekintettel közelít az állathoz, amely a gazdája mellett tartózkodik pórázra kötve. A kísérletvezetõ a kutyát nagyjából két méternyire közelítette meg, miközben a felhangzó morgásokat, valamint a kutya egyéb viselkedéselemeit is rögzítették.     

Minden kutya két fenyegetõ személlyel találkozott pár napos különbséggel: a személyek vagy két férfi - kis és nagytermetû -, vagy két nõ - szintén kis és nagytermetû-, vagy pedig egy férfi és egy nõ voltak. A háromféle elrendezéssel azt tesztelték, hogy egy fenyegetõen közelítõ ember esetében annak neme, valamint testmérete miként befolyásolja a kutyából kiváltott elhárító és figyelmeztetõ jelzéseket.     

A rögzített morgások számos akusztikai paraméterének elemzését követõen kiderült, a kutya védekezõ reakciója nem a fenyegetõ személyek testméretétõl, hanem inkább a közeledõ ember nemétõl függött. A morgó állat testméretétõl árulkodó hangtani paraméterek - elsõsorban a hang frekvenciája és formánseloszlása, vagyis öblössége, teltsége -, férfi közeledése esetén "nagyobb" kutyára utaltak, mint egy fenyegetõ nõ láttán, azaz egy férfi közeledésekor a kutyák inkább éltek a manipuláció lehetõségével.     

Mindezt befolyásolta az is, hogy az adott kutya milyen családban él: a férfira adott erõsebb védekezõ reakciót olyan kutyák mutatták inkább, amelyeknek hölgy volt a gazdája, vagy vegyes, férfiakból és nõkbõl álló családban éltek.     

Az egyetem közleménye szerint az eredmények több szempontból is rendkívül jelentõsek: az ELTE etológusai elsõként mutatták ki, hogy agonisztikus helyzetben a kutya annak megfelelõ méretet kommunikál magáról, amekkora fenyegetettséget észlel. Emellett a vizsgálatok elsõként szolgálnak kísérletes bizonyítékkal arra a közkeletû elképzelésre is, miszerint a kutyák többnyire jobban félnek a férfiaktól, mint a nõktõl, azonban ezt a kutya elõzetes tapasztalatai nagyban befolyásolhatják.

MTI - Kanizsa