„Az iszonyatnak végtelen sok arca van. Ezért aztán nem képzelheti senki sem, hogy az õ iszonyata, szenvedése, megaláztatása, számkivetettsége, gyalázata, fájdalma és halála a legnagyobb. Aki ezt képzeli, s ki is mondja, az kigúnyolja a szenvedést, és vérig sért másokat…” Bayer Zsolt sorait idézve kezdte köszöntõjét városunk és a térség országgyûlési képviselõje. Cseresnyés Péter államtitkár így folytatta - Hazánk évtizedeken keresztül a másoknak való kiszolgáltatottság, a kollaboráns árulók által irányított elvtelenség vadászterülete volt, ahol emberek százezrei, milliói szenvedtek az arctalanságtól. A történelem segítségével azonban felidézhetjük az áldozatok emlékét, ahogy ma is tesszük.

Ezért is vendégünk ma egy történész. Egy olyan intézetbõl, amely feladatául tûzte az évtizedek óta megkövesedett hazugság falának áttörését. Egy olyan kiállításnak a megnyitójára érkezett, amely a Szovjetunió rabtáboraiba hurcolt 800 ezer magyarnak akar emléket állítani, róluk valós ismereteket közölni. Ugyanis társadalmunk sokáig a hazugság és az elhallgatás áldozata volt. Ami különösen fájdalmas: nem csak akkor, amikor szuronyok és páncélosok védték a hazugságot.

Egy éve azonban végre kimondták Tusnádfürdõn: a tét ma már Európa léte. A miniszterelnök úr egy frappáns hasonlattal szemléltette a múlt és a jövõ kapcsolatát. A jövõt nem lehet éleslátással, jó távcsõvel kifürkészni. Hiszen a jövõ „nincsen kész”, abból kell megfejteni a jövõt, amit már ismerünk. A múlt megértésének versenyében az gyõz, aki gyorsabban és bátrabban vonja le a tanulságokat. – mondta. És most olyan pillanat van, amikor érdemes a saját múltunk tanulságaiból tanulni és elõrevetíteni a jövõt. Mert a megismerendõ múlt egy sötét Európa világát sejteti, amit el kell kerülnünk.

És mert van mit tanulnunk a GULAG áldozataitól. Akiknek az egyetlen „bûnük” mindössze az volt, mint a versben is elhangzott, hogy magyarok voltak. Engedjék meg, hogy ma egy szerény, talán kevésbé ismert kanizsai gulágost, Hársfalvi Feri bácsit idézzem magunk elé. 2012 januárjában Magyarország szuverenitása volt a tét. Hatalmas gazdasági erõk próbálkoztak, hogy összeroppantsanak minket. Feri bácsi 84 éves volt ekkor. Végigjárta a Hõsök terétõl a Kossuth térig a Békemenetet. Feri bácsi tavaly elment közülünk. De az országot ma még nagyobb veszély fenyegeti. Nyugat felõl a kötelezõ betelepítési kvóta. Dél felõl az államhatárt akár erõszakkal is áttörni hajlandó tömeg. Meg kell védeni a kultúránkat, gazdaságunkat, biztonságunkat, demográfiai viszonyainkat. A védelem ma csak annyi áldozatot vár el tõlünk, mindannyiunktól, hogy elmenjünk október 2-án és NEM-mel szavazzunk. Az a nem fiatal ember, aki derûs eltökéltséggel végiggyalogolta a több, mint négy kilométert, nincs kétségem, ma is tudná, mit kell tennie. Nem szabad akár õelõtte sem szégyenben maradni. Tanuljunk tehát az õ és a gulágosok, minden áldozat példájából. Tegyük meg mi is a kötelességünket.

A színmagyar Tisza parti község, a Kárpátaljához tartozó Eszeny református lelkipásztorát 1946. október 16-án koholt vádak alapján tartóztatták le, ítélték a GULAG-ra. Két év múlva a - 40–45 ℃ fagyban hunyt el.

A Szolyvai balladát Balogh Sándor unokájának, Lászlónak a tolmácsolásában hallgatták meg a megrendült résztvevõk.

A Nagykanizsán nem elsõ ízben megforduló Szakály Sándor professzor megemlékezett atyai jóbarátjáról, Rózsás Jánosról is, akinek Keserû ifjúság címû könyvét még Borbándi Gyulától Münchenben, az Oberföhringer Straßén kapta meg. Akkor, amikor még izgulni kellett, hogy átjut-e a határon. Felelevenítette: a koncentrációs táborokat a Brit Birodalom találta föl az angol-búr háborúban, Lenin Szovjetuniója továbbfejlesztette, a német nemzeti szocialista rendszerben is mûködött. Megközelítõen 800 ezer honfitársunkat hurcolták el szovjet rabtáborokba. Még olyan vonat is akadt, amelyik Auschwitzból nem Budapestre, hanem a romániai Foksányba, a hírhedt átmenõtáborba érkezett, mert hiányzott a létszám. Miért kellett elhurcolni 14-15-16 éves lányokat? Elhiszi valaki, hogy kémkedtek? Nagyanyám unokatestvére ottmaradt. Nagyon szép fiatal lány volt, elvesztette haját, egy foga sem maradt, a hazatérõktõl tudjuk, azt mondta, õ nem is akar hazajönni… 250 ezren soha nem jöhettek haza. A GUPVI-ba akárki bekerülhetett, elég volt hozzá, hogy az ötödik sorból hiányzott valaki. A vonat megállt, a sorompónál egy kocsin apa és fia várakozott. Két szovjet katona bevágta õket a vagonba. Ott maradt a két ló. Mit tudott meg az asszony, az édesanya otthon? Képzeljük bele magunkat az õ helyzetükbe. Hosszú évekig távol a szeretett hazától – amely ávós ütlegekkel, további rabsággal, internálással fogadta õket hazatértükkor.

De megmaradt a tartás, az erkölcs, a hit. Ott a bajtárs szónak eredeti jelentése volt. A GULAG-GUPVI emlékév 2017. február 25-ig tartani, mert akkor lesz évfordulója Kovács Béla kisgazda politikus letartóztatásának. Ám azután is folytatódtak a GULAG-ra hurcolások. Karig Sára 1947 augusztusában, a kékcédulás választáskor szociáldemokrata megfigyelõ volt, és felkiáltott: Itt csalnak! Vorkutára került. Az emléküket nem szabad elfelejteni. Megértjük, miért van az, hogy a Himnusz, a Szózat alatt legtöbbjük szemében könny csillog. Mert nem hallgatni, énekelni kell ezt a két dalt. 1956-ban, majd a rendszerváltás idején újra nemzetté vált ez a társadalom. Hogy különbözõségeink ellenére, azokkal együtt, a legfontosabb dolgokban egyetértsünk, pont most, amikor Európa olyan nagy bajban van.

A Nagykanizsai Polgári Egyesület immár 10. alkalommal rendez középiskolás vetélkedõt. Szakály Sándor, az intézet fõigazgatója két kattintással indította útjára az egyesület Facebook oldalán a középiskolás verseny feladatlapját. A február 27-ig a könyvtár nyitvatartási idejében látogatható Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1945 – 1956 c. kiállítás a GULAG Emlékbizottság, a VERITAS Történetkutató Intézet és a Bethlen Gábor Alapkezelõ segítségének köszönhetõen valósult meg.

Keszthelyrõl is érkezett egy család a kiállítás megnyitójára. A harmadikos gimnazista a VERITAS honlapján olvasta a kanizsai eseményt, az édesanya rokona volt gulágos… Azt kérdezték, náluk miért nincs ilyen kiállítás?

Kanizsa