Egy dolog biztos: a bizonytalanság. Ezt érezhették mindazok, akik részt vettek a szeptember 17-i, immár második munkásgyûlésen, melyen az NFDSZ elnöke, Hederics István tájékoztatta az izzósokat, mit tesznek a gyár bezárása ellen.

Az elõzõ, elsõ ilyen megmozdulásra – melynek tényérõl, a dolgozók nem felejtik, kizárólag a hírTV és a Duna tudósított – az apropót a szakszervezetek szeptember 4-i, Phil Marshallhoz írt, a dolgozóknak is kiosztott levele adta. (Egyedül az online kanizsaujsag.hu hozta le, teljes terjedelmében, szeptember 9-én. Olvasható a Gazdaság rovatban: A Szakszervezetek levele a GE-nek címmel.) Ebben még szeptember 17. szerepel a döntés dátumaként. Változás: október 7-én értesül a szakszervezet, mit fogadnak el követeléseikbõl. Az Unió által fokozatos kivonásra ítélt hagyományos égõ gyártását megszüntetik-e Magyarországon – vagy a jelenlegi, szép volumenû brazil megrendeléshez hasonlóan érvényesítik: Európán kívül is van élet! Az elõbb említett környezetvédelmi okokból tett lépésekkel nem indokolható, hogy áthelyezzék az autólámpa gyártást, alacsony szinten tartsák a kompakt lámpa gyártás kapacitását, ezért elvárják ezen tervek felülvizsgálatát is. Ha mindezen érvek ellenére elbocsátásokra szánja el magát a GE, a szakszervezetek természetesnek tartják, hogy – mint írják – a magyar munkavállalókat is megilletik mindazon jogok, mint nyugat-európai, spanyol, olasz, francia kollégáikat – a diszkriminációra oly kényes cég (mármint a GE) alkalmazottaiként. Ezért joggal követelik, hogy a megalapozott döntések következtében munkahelyüket vesztett munkavállalók a GE európai üzemeiben eddig alkalmazott mértékû, méltányos kompenzációs csomagban (újra tárgyalandó mértékû végkielégítés) részesüljenek…

Ehhez kapcsolódó hír: a Fidesz frakciónak az elsõ munkásgyûlés másnapján elküldött levelére Herman Miklós területi igazgató pozitívan reagált. Kész a tájékoztatásra és együttgondolkodásra. Cseresnyés Péter kérdései még a parlamenti bürokrácia labirintusait járják – elvégre idõ kell, míg a kormány megválaszolja a számára meglehet, kínos kérdéseket. Pedig ezeket az országgyûlési képviselõ mellett sok ezer ember és családja feltenné nem csak Nagykanizsán, hanem Budapesten, Hajdúböszörményben, Kisvárdán, Vácott és Zalaegerszegen is. Például: az elvárható gondossággal bánt-e a magyar kormány az adófizetõk pénzével, amikor a világ egyik legértékesebb vállalatának nyújtott adómentességrõl tárgyalt? Nevezetesen: szabott-e és milyen feltételeket, garanciákat, s ezek mennyire voltak hosszabb távúak akkortól, amikor – immár néhány éve – látható volt a fényforrásgyártás átalakulása?
P.J.