A múlt vasárnaptól Hella Ferenc lelkipásztor hirdeti Isten igéjét a Nagykanizsai Református Egyházközségben és a hozzátartozó szórványokban. Életrajzából kiderül, hogy 1973-ban született Érmihályfalván, a teológiai tanulmányait Kolozsváron, majd Budapesten a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán végezte. Szolgálatát kirendelt segédlelkészként 1994-ben Érmihályfalván kezdte, majd 1997-1998 között Kolozsváron folytatta. 1998-ban a felszentelését követõen a Magyarlétai Református Egyházközség lelkészévé választották. 2000-2003-ig a Somogy megyei Lábodon beosztott lelkészi, 2003-tól Bajánsenyén megválasztott lelkészi feladatokat látott el. Ez év elején Balogh Tibor fõesperes urat az Úr magához szólította, megüresedett helyére kiirt pályázatot Hella Ferenc nyerte el.

– A lelkipásztor úrnak milyen elképzelései vannak új egyházközségével kapcsolatban?
– Pályázatomban is kiemeltem, hogy a gyülekezetépítés számomra a legfontosabb szolgálati terület. Nehéz és rögös út ez, mégis tele van örömmel és boldogsággal, mert az Istentõl kapott üzenetet, a szabadítás örömhírét adhatjuk tovább meggyötört, megpróbáltatások között élõ népünknek. Annak a népnek, amely még soha sem szomjazta annyira a szabadulást, mint manapság. Ez a feladatunk, ez a hivatásunk melyet csak akkor tudunk igazán betölteni, ha nem emberi erõvel, vagy hatalommal, hanem Isten Szentlelkének vezetésével tesszük. Ugyanis a mi Istenünk „….a világ kezdetétõl fogva, a világ végezetéig az egész emberi nemzetségbõl Szentlelke és Igéje által magának az igaz hitben megegyezõ, öröklétre elválasztott sereget gyûjt, azt oltalmazza és megtartja…” (HK. 54. kérdés-felelet). Ennek a sereggyûjtésnek lehetek én is, magyar református keresztyén lelkipásztorként, reménység szerint hasznos eszköze.
– Megismerte már a várost?
– A mielõbbi beilleszkedés és a szolgálatok zökkenõmentes végzése érdekében, elsõ számú feladatomnak tekintem, hogy meglátogassam a testvéregyházak képviselõit. Ezt követõen városunk polgármesterét, alpolgármesterét, valamint jelentõsebb intézmények vezetõit. Ugyanilyen fontossággal bír a gyülekezet megismerése, a családok látogatása. Hiteles képet akarok kapni a gyülekezet összetételérõl és mindennapi életérõl. A presbitériummal fel kell mérnünk a gyülekezet helyzetét. Meg kell vizsgálni, melyek erõsségeink és gyengeségeink. Közösen kell kidolgoznunk, hogy milyen módszerekkel tudunk úrrá lenni gyengeségeinken. Egyik legfõbb missziói feladatomnak a nagykanizsai gyülekezetekhez tartozó települések szórvány reformátusságának feltérképezését és hitéletünkbe való bekapcsolódását tekintem.
– Ez utóbbihoz kapcsolódva milyen módon tervezi megszólítani híveit?
– Folytatni kívánom a televíziós igehirdetéseket. Terveim közt szerepel gyülekezeti újság készítése, melyet nem csak a templomba járókhoz, hanem minden református családhoz szeretnénk eljuttatni. Ebben hírt adnánk magunkról, a gyülekezetben folyó szolgálatokról, alkalmakról, eseményekrõl, terveinkrõl, programjainkról.Az egyháznak jelen kell lennie a bölcsõtõl a koporsóig az emberek életében. A gyülekezeti misszió célja a család kell legyen. Mindent meg kell tennünk, hogy vonzóvá tegyük a gyülekezetet a gyermekek, az asszonyok és a férfiak számára is. Segítenünk kell abban, hogy mindenki megtalálja helyét. Ezt úgynevezett korosztályok szerinti rétegalkalmak szervezésével kívánom elérni. Elengedhetetlen a gyülekezetben a szeretetszolgálat végzése, a kórházi szolgálat, a határõrség fogdájában az egyházi ünnepeken istentiszteleti szolgálat végzésének megszervezése, és a rászoruló családok segítése.
– Egyéb tervei?
– Fontosnak tartom, hogy a Nagykanizsai Református egyházközség jelen legyen a város életében. Programjainkkal a nemzeti és helyi értékek, hagyományok megõrzését, a kultúra ápolását kell képviselnünk a városban. Továbbra is megszervezzük az immár tíz éve sikeresen mûködõ Kanizsai Estéket, mely a gyülekezet tagjai mellett, a város értelmiségét is megszólítja. Fontos a kulturális programok, gyülekezeti kirándulások szervezése. A legfõbb dolog az imádság. Imádkozni Isten Szentlelkének vezetéséért, a szolgálatokért, az alkalmakért, a gyülekezetért, a hívekért és a segítõkért.
– Hogyan kívánja terveihez az anyagi fedezetet elõteremteni?
– A felsorolt missziói és gyülekezetépítési terv megvalósításához és az épületek fenntartásához szükséges anyagi forrás elõteremtését pályázati pénzek lehívásával, támogatók megnyerésével, valamint a gyülekezeti tagok egyházfenntartói járulékával illetve adományozásával kívánom megoldani.
– Végezetül kanizsai kötõdésérõl elárulna valamit?
– Idõrendi sorban kezdve 1998-ban Magyarországon Nagykanizsán prédikáltam elõször. Majd Isten csodálatos útvezetésének köszönhetõen ismertem meg a nagykanizsai református templomban Vörös Noémit, aki az egyházközség kántora volt. 2002-ben kötöttünk házasságot. Isten házasságunkat eddig két csodálatos gyermekkel ajándékozta meg. Zsanna 2005-ben, Mátyás 2008-ban született a nagykanizsai kórházban. Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen csodálatos társsal ajándékozott meg, aki imádságos, szeretõ szívû és hûséges segítõtársam a szolgálatban immár hét esztendeje.
Czene Csaba