A népszavazás a jövõnkrõl, a családunkról és a biztonságunkról szól

Az október 2-i népszavazás nem a pártpolitikáról, hanem Magyarországról, rólunk, gyermekeinkrõl és unokáinkról szól – jelentette ki Cseresnyés Péter államtitkár, Nagykanizsa és térségének országgyûlési képviselõje. Úgy fogalmazott: aki nemmel szavaz, az felelõs döntést hoz hazájáról és családjáról.

- Az illegális bevándorlást mi, kanizsaiak is közvetlenül megtapasztaltuk – emlékeztetett Cseresnyés Péter. Majdnem napra pontosan egy éve vonult végig Zákányból indulva egy 1500 fõs bevándorló sereg Dél-Zalán. Õket nem lehetett megállítani, és komoly riadalmat, félelmet keltettek a kanizsaiakban. Ezt követõen is jöttek migránsok a városba, kisebb csoportokban. Akkoriban sok jelzés, segítségkérés érkezett a kanizsai lakosoktól, aggódó édesanyáktól és édesapáktól. A kormány azonban megvédte az országot, a szerb és a horvát határon emelt kerítés, továbbá a rendõrség és a honvédség áldozatos szolgálata szavatolja biztonságunkat, ami most, a kötelezõ kvótával ismét veszélybe került.

- Most akkor mégis van kötelezõ kvóta? Juncker, az Európai Bizottság elnöke mintha azt mondta volna, talán még sincs…

- Nem ezt mondta, szóvivõje pedig másnap egyértelmûvé tette a helyzetet: a kvótajavaslat tovább él, s ebbõl Brüsszel nem akar engedni. Ez azt jelenti, hogy Magyarországra is ezerszám, de lehet, hogy tízezer szám telepítenének illegális bevándorlókat, olyan embereket, akikkel például Németországban vagy a skandináv államokban nem tudnak – és most már nem is akarnak – mit kezdeni.

- Ezzel szemben mit érhet a magyar „nem”?

- Nagyon sokat. Ha hiszünk a demokráciában – márpedig hiszünk! -, akkor olyan erõs felhatalmazást adhat a nemek többsége a kormánynak, amelynek birtokában megvédheti az országot, kiállhat nemzeti érdekeink mellett. Mert az nem járja, hogy Brüsszelben vagy Berlinben néhány ember eldönt valamit, nekünk pedig fel kell adnunk biztonságunkat, családunk és az ország jövõjét. A népszavazás – amely nem pártpolitikai, hanem nemzeti ügy – pont arról szól, hogy eldönthetjük-e, kivel akarunk együtt élni, és milyen jövõt szánunk gyermekeinknek, unokáinknak. Olyat-e, amely az önfeladásról, a félelemrõl szól, amelyben robbantanak, nõket molesztálnak és erõszakolnak meg, késelnek, kamionosokat vernek?! Hiszen mindez megtörtént ott, ahol tömegesen vannak jelen a bevándorlók. És sajnos, vannak magyar áldozatok is.

- De Kanizsán és a térségben most nincs migráns, nincs erõszak, nincs késelés…

- Jól fogalmazott: most nincs. Ha azonban a kötelezõ kvóta érvénybe lép, lehet. Ezeket az embereket ugyanis valahol el kell helyezni, és látjuk a német vagy a francia gyakorlatot, ahol üres lakások vannak, oda betelepítenek bevándorlókat. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: akarjuk-e, hogy közvetlen közelünkben, akár a szomszédunkban, olyan emberek éljenek, akik nem tisztelik hagyományainkat, értékeinket, nem tisztelik hitünket, nem fogadják el társadalmi normáinkat és nem akarnak beilleszkedni?! És akarjuk-e, hogy az õ befogadásuk – lakhatásuk biztosítása, élelmezésük, képzésük és segélyük – miatt veszélybe kerüljön a magyar szociális és egészségügyi ellátórendszer, az oktatás, vagy éppen a gazdaság fejlesztése, a munkahelyteremtés. Mert ennek az eszement ötletnek, a kötelezõ betelepítésnek a költségeit valahonnan elõ kell teremteni.

- Azért néhányezer embert még elbírna az ország…

- De nem ennyirõl beszélünk! A kötelezõ kvóta tulajdonképpen egy mechanizmus. Leegyszerûsítve: akik Európába jönnek, azokat szétosztják. Már elsõ körben is akár tízezrek juthatnak Magyarországra. A statisztikákból pedig tudjuk: a családegyesítés következtében – amit most Brüsszel könnyíteni szeretne - egy illegális bevándorlóval legalább 3 további érkezik. Könnyû kiszámolni: 10-20 év alatt több százezer, akár egymillió bevándorló jöhetne az országba. Olyanok – a nemzetközi példákból tudjuk -, akik nem akarnak alkalmazkodni, beilleszkedni. És közülük csak 1-2 terrorista legyen… - akik mondjuk itt akarnak merényletet elkövetni Nagykanizsán! Vagy csak éppen nem tetszik nekik a keresztény hagyományainkon alapuló adventi vásár… Tényleg a jövõnk, a biztonságunk, a családunk a tét, és ezt, ahogyan tapasztalom, azok is átérzik, akik egy országgyûlési választáson nem bennünket támogatnak. De most nem is a kormányról, az országgyûlésrõl voksolunk. Most Magyarország – és így gyermekeink, unokáink – jövõje a tét. És megint ott tartunk, mint az évszázadok során oly sokszor, hogy mi védhetjük meg – illetve nekünk kell megvédeni - Európát. Történelmünk során, a középkor óta, sokszor nem adatott meg a lehetõség, hogy magunk döntsünk a saját sorsunkról. Most itt az esély, csak az az egy perc kell a szavazófülkében. Nekünk ez a történelmi feladatunk.