Van, aki azt vallja, jobb adni, mint kapni. Beszélgetõtársam Farkas Ferencné Kati is ezt az elvet érzi magáénak. S hogy miért, arra a beszélgetésünk végén megkapjuk a választ. A férje halála után a nyugdíjas hölgy alig egy éve költözött el Nagyrécsérõl Nagykanizsára. Mindketten vasutasok voltak. Az utóbbi idõben egyre több betegség jelentkezett nála, megnehezítve a lakása elhagyását. Így napjainak jelentõs részét kézimunkázással tölti el.

Imádok gobelinezni – foglalja össze kedvenc idõtöltésének és beszélgetésünk központi témájának lényegét. Kati, a varrás, hímzés, kötés, horgolás technikájának elsajátításához már 10 éves korában hozzákezdett. Érdeklõdéssel figyelte a balatonboglári szomszédjuk szabó-varró mûhelyében a varrógépek mûködését. Szerencsére nem kellett messzire mennie ahhoz, hogy megtanulja a kezelését. Kérésére, a varrónõ egyik használaton kívüli gépén elsajátíthatta a gépi varrás, hímzés fortélyait, és hamarosan már õ varrta meg az osztálytársai ruháit.

Készített terítõket, melyek szélét géppel hímezte ki, és kötött, horgolt felváltva, amihez éppen kedve volt. Eleinte a gyermekének, késõbb az unokáinak kötött kardigánt, pulóvert, figyelembe véve a kéréseiket és a divatot.

S ha nincs valamilyen varróeszköz a kezében, mindjárt ideges lesz – árulta el. Az elkészült kézimunkákat, különösen a gobelineket elajándékozta a családjának, s amikor nyaralni mentek, szintén kézimunkát vittek ajándékba. Így jutottak el Kati csendéletei, virágai, tájképei Német-, Lengyel- és Csehországba, sõt, Amerikába is. Nem adott el egyetlen képet sem, mert amennyiért meg akarták venni, annyiért nem vált meg tõlük. Mivel jó ideje nem mûködik a villanyvarrógépe, gyakrabban vesz tût és színes kézimunkafonalat a kezébe. Az öltések nyomán megszínesednek az erdõk, a fák, a virágok az elõrajzolt kongré anyagon.

A legutóbbi ajándékozásának történetérõl éppen a minap hallottunk.

– Nagyon szeretem Kanizsát, mindig is szerettem, és szeretek itt lakni. Gondoltam egyet, s úgy döntöttem, elkészítem Magyarország címerét! Hozzáfogtam, és 36 nap alatt elkészültem vele. Augusztus 20-a után bevittem a hivatalba, ahol örömmel fogadták a munkámat. Dénes Sándor polgármester ígérete szerint a közgyûlések helyszínét, a Vasemberház Dísztermének a falát fogja díszíteni. Boldogsággal töltött el, hogy tudtam ajándékozni valamit. Szeretném elérni, hogyha meghalok, ne csak a családomra hagyjak valamit, és tudják, hogy volt egy ilyen hölgy a városban. A kép elszállításánál és a fonalak vásárlásánál nagy segítségemre volt Kum János taxis. Ilyen becsületes, kedves, segítõkész emberrel még nem találkoztam, mint õ – jegyezte meg, s megosztotta velünk egy korábbi ajándékozásának történetét is.

Kati négy évvel ezelõtt két képpel szerepelt a vasutas mûvelõdési házak budapesti kiállításán. Egy Országházat ábrázoló tûgobelinnel, és egy nagyméretû képpel, mely erdõrészletet mutatott be patakkal és három szarvassal. Elhatározta, az Országházat ábrázolót Orbán Viktor miniszterelnöknek ajándékozza karácsonyra, míg a másikat a ház Vadásztermébe szánta.

– Hogyan jutott be a Parlamentbe?

– Vettem a bátorságot és felhívtam a miniszterelnök úr titkárságát. Egy nagyon aranyos hölgy köszönettel elfogadta az ajándékomat. Megbeszéltünk egy idõpontot a kép átadására, és viszonzásként a titkárnõ körbevezetett bennünket férjemmel együtt az egész épületben. Jártunk a vadászteremben is, ahol szinte elállt a lélegzetem a hatalmas gobelinek láttán. Még most is beleborsózik a bõröm, ha rágondolok. Közben sok mindenrõl beszélgettünk, de a miniszterelnök úrral nem találkoztunk. Úgy váltunk el egymástól, hogy a kiállítás zárása után, január végén elhozzuk a másik képet is. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert „lába” kelt a tájképnek – mondta sajnálkozva, hiszen a képet 400 ezer forintra értékelték fel.

Olyan vagyok, hogy inkább adni szeretek, mint kapni. Köszönöm a Jóistennek, hogy ilyen természetet adott – árulta el érzéseit elgondolkodva.

Kati most sem pihen, újabb terveket szövöget magában. Mivel a menye Erdélybõl, Székelyudvarhelyrõl származik, legújabb ajándékával Nagykanizsa testvérvárosát kívánja meglepni. Ha egészsége engedi és összegyûjti a pénzt a hozzávalókra, elkészíti Kovászna címerét.

B.E.