A Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) Nagykanizsai Csoportjának hosszú ideje végzett kiemelkedõ önkéntes szociális tevékenységéért a Zala Megyei Közgyûlés Zala Megye Szociális Gondoskodásáért Díjat adományozott. Az elismerést a megye napján vette át Kovács László, a csoport alapító tagja, egyben elnöke.

A rászorulók megsegítését a MMSZ Egyesület országos szervezetébe tagozódva közel húsz taggal, és számos önkéntes munkatárssal végzik a Ferences rendi kolostorban.

Legfontosabb tevékenységük az adományosztás, amelynek révén élelmiszert, ruhát, cipõt, háztartási eszközöket, bútorokat juttatnak a hátrányos helyzetûeknek. Emellett feladataik közé tartozik a lelki segítségnyújtás és a tanácsadás is.

A csoport tevékenységével kapcsolatos beszélgetésünk negyed századot ívelt át az elnökkel, aki a tanulmányai során a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián ismerkedett meg a máltaiakkal. A segítõkészségüket tapasztalva tõlük kapott kedvet egy hasonló, kanizsai csapat létrehozásához.

A kezdetekkor dr. Szakály István gyermekorvos elnökletével Kovács László látta el a helyettesi teendõket a csoportban. Míg az alapelvekrõl Kozma Imre atyától, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökétõl kaptak iránymutatást Budapesten.

– Mások segítése, támogatása volt mindig az alapállásom – vallja magáról szerényen az elnök. Már gyermekként is megesett a szíve a szegényeken, a nélkülözõ embereken. Ezzel kapcsolatban egy 1945 elõtt történt esetet is megosztott velünk. – Egy koldus, mint késõbb kiderült, egy jobb napokat megélt marhahajcsár járt az utcánkban. Látva elesettségét, megkértem édesanyámat, hogy adjunk ebédet ennek a bácsinak, mert nincs neki senkije. Kérésemre édesanyám behívta hozzánk, és megebédeltettük.

A tevékenységünk kezdetén a Polgármesteri Hivatalban kértünk egy listát azokról a hajléktalanokról, szegényekrõl, akiket õk is patronáltak, és felvettük velük a kapcsolatot. A hajléktalan szálló akkor a Fõ úton, a valamikori Kõkocsma épületében mûködött.

Oda is vittünk néhányszor ételt. Késõbb megkaptuk a Ferences kolostor déli részét, amit azért alakítottunk át, hogy legyen helye a szenvedélybetegeket ellátó csoportunknak is.

– Milyen idõpontokban fogadják a rászorultakat a Zárda utcában?

– Minden hétfõn, szerdán és pénteken 9-11-ig. A lakosság megszokta, hogy ott vagyunk. Olyan élelmiszert osztunk ki nekik, amihez hozzá tudunk jutni, vagy ha van rá anyagi alapunk, akkor vásárolunk. A Felsõtemplomban található perselyünket minden hónapban egyszer kiürítjük. Ebbõl a pénzbõl lisztet, cukrot veszünk a számukra. Ezen kívül három pékséghez is elmehetünk – Kanizsa Pékség, Arditti, Zalaco –, a mûszak végén megmaradt pékáruért és azt is kiosztjuk a szûkölködõknek.

Másik forrásunk maga a lakosság. Ruhanemût, háztartási eszközöket és a költözések alkalmával néha még bútorokat is felajánlanak nekünk, amirõl nyilvántartásunk alapján értesítjük a rászorulókat. Az évek során az önkormányzathoz is nyújtottunk be pályázatot, ezzel is kibõvítve a lehetõségeinket. Hát ezekbõl létezünk!

– Melyik korosztály kopogtat be önökhöz a leggyakrabban?

– A kisnyugdíjasoktól kezdve minden korosztály megtalálható közöttük. Az évek során mûködtettünk nyugdíjas klubot is. Havonta egy alkalommal találkoztunk, és különféle programokat, elõadásokat szereztünk a számukra. Ezt azonban a klubtagok elõrehaladott életkora miatt idõközben meg kellett szüntetnünk. Bekapcsolódva az országos adománygyûjtésbe, segítettünk a határon túl élõknek is. A délszláv háború idején mi is szerveztünk gyûjtést, és a Tiszai árvíz idején egy 20 tonnányi élelemmel és gyógyszerrel megrakott kamiont indítottunk el Kanizsáról a Kárpát-alján élõk megsegítésére.

A MMSZ Nagykanizsai Csoportja jövõre ünnepli megalakulásának 25 éves évfordulóját. „Idõsödünk!”– nyugtázza az elnök, aki maga is hamarosan betölti a 80. életévét. Egészségi állapotára való tekintettel azt tervezi, jövõre átadja a stafétabotot…

Bakonyi Erzsébet