Az Isten dicsõségére 1885-ben állított, és a közelmúltban restaurált kereszt újraszentelése alkalmat adott néhány, Virághegyhez kötõdõ sandi, sánci, nagykanizsai, miklósfai és kiskanizsai lakosnak a találkozásra.

A kereszt felújításának elõzményei másfél évre nyúlnak vissza. A sandi fiatalember, Mosdósi Szilárd virághegyi birtokán álló, 131 éve készült útszéli feszület már nem tudta ellátni a „feladatát”.

Igaz, a madarakon kívül nem túl sokan járnak arrafelé. A hegybe vezetõ földutat is rég megállította a változó idõ. S hogy egy darabig, a lipinai hídig mégis tovább lehet haladni, szintén Szilárd és édesapja, a sánci Mosdósi Csaba kétkezi munkájának köszönhetõ, akik lekaszálták, rendbe tették a bozóttal benõtt utat.

A keresztet még valamikor az 1918-as évek elõtt Kálcsics Ferenc és neje javíttatta ki – olvasható a talapzaton. A fiatalember e név nyomán kezdte felkutatni az utódokat, s így jutott el Kiskanizsára Kálcsics Lászlóhoz, aki szívügyének tekintette elõdei „örökségének” gondozását. A két család összefogásának, és a hozzájuk csatlakozó dédunoka, Kálcsics Ferenc, továbbá Békési József és a Baráth család adományozásának, valamint Szemlics Antal keze munkájának köszönhetõen ismét a hegy fölé magasodik a kereszt.

S hogy mi a kereszt? – Kettõs értelmet is hordoz magában – mondta dr. Páhy János plébános, mielõtt megszentelt mogyoróággal, a kiskanizsai Schmidt Istvánné, Bagonyai Mária minisztránsi segédletével megáldotta a keresztet. Az isteni szeretet, de az emberi igazságtalanság szimbóluma is. A dicsõség fája, és egyúttal a szégyen fája is. A szeretetbõl tett legnagyobb áldozat, és az ostobaságból elkövetett végleges önzés jelképe is. Ez elsõsorban az a fa, amelyre Jézust felszögezték, és amelyre minket is oly sokszor „fölszegeznek”.

A kereszt szilárdan áll, míg a világ forog. Vagyis éli a maga életét – mondja a karthauziak rendjének jelmondata. Fohászkodjunk a kereszthez, bárhol is legyen az, templomban, otthonainkban, útkeresztezõdésekben, vagy éppenséggel utak mentén, hogy megtanítsa nekünk, hogy a fölkelõ Nap mindig erõsebb az éj sötétjénél, és hogy a rossz látszólagos gyõzelme szertefoszlik az üres hír elõtt, mert semmi se tudja legyõzni, beárnyékolni, vagy meggyengíteni Isten szeretetét, amelybõl minden kereszt, így ez a kereszt is tanúságot tesz. Krisztus keresztjére emlékeztet, de egyúttal a mi „keresztünkre” is figyelmeztet. A feszület újraszentelésére eljött Miklósfáról a 79 éve Jakabfiné, Kovács Erzsébet, de ott volt György öccse is. Legutoljára Bözsi festette le a keresztet 60 évvel ezelõtt, és erõsítette meg a megkopott betûit.

A szintén hegyi gazda Baráth Béla tárogatószóval marasztalta, míg felesége és Mosdósiék süteménnyel kínálták a vendégeket a záporesõvel tarkított szép októberi ünnepen.

Bakonyi Erzsébet