Csökkent a szakszervezetek mukahelyi jelenléte, ezzel együtt a szakszervezeti tagok aránya is a munkahelyeken az elmúlt években - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Munkaerõpiaci helyzetkép, 2015 címû kiadványából.

A 2015. évi adatfelvételnél az alkalmazásban állóknak csak 25,1 százaléka nyilatkozott úgy, hogy munkahelyén mûködik szakszervezet, amely több mint 12 százalékpontos csökkenés a 2001-es állapothoz képest, és érdemben elmarad a 2009. évi 28,5 százaléktól is.     

Ahogy a szakszervezetek munkahelyi jelenléte, úgy a szakszervezeti tagok aránya is folyamatosan csökkent a KSH által vizsgált években: míg az elsõ, 2001. évi felvétel idején a válaszadók 19,7 százaléka vallotta magát szakszervezeti tagnak, addig 2015-ben már csak 9 százalékuk. Arra a kérdésre, hogy mûködik-e munkahelyén szakszervezet, az érintettek 12,5 százaléka nem tudott válaszolni.     

Nem változott a korábbi adatfelvételekhez képest a szakszervezetek ágazati és tulajdonforma szerinti koncentrációja. 2015-ben is jóval átlag feletti volt a szakszervezeti jelenlét a költségvetési szervezetek túlsúlyával jellemezhetõ két nagy nemzetgazdasági ágban, az oktatásban és az egészségügyben. Az elõbbiben a dolgozók 51,8 százaléka, utóbbiban 46 százaléka nyilatkozott úgy, hogy munkahelyén van szakszervezet, a tagok aránya azonban itt is csak 19,0 százalék, illetve 17,7 százalék volt.     

A harmadik nagy költségvetési intézmények uralta nemzetgazdasági ágban a közigazgatás, kötelezõ társadalombiztosításban a szakszervezeti jelenlét a foglalkoztatottak 36,3 százalékára terjedt ki, és 10,7 százalékuk vallotta magát szakszervezeti tagnak. Itt a rend- és katasztrófavédelem területén dolgozók között élnek még viszonylag erõsen a szakszervezeti hagyományok.     

Markáns szakszervezeti jelenlét jellemzi a villamosenergia-, gáz- gõzellátás légkondicionálás, valamint a szállítás, raktározás nemzetgazdasági ágakat. Az elõbbiben a dolgozók 59,3, az utóbbiban 47,2 százaléka tudott arról, hogy munkahelyén van szakszervezet, és a többi területhez képest a tagok aránya is kiugróan magas, 29, illetve 22,3 százalékos volt. Nem véletlen, hogy mindkét nemzetgazdasági ágra a nagyméretû állami tulajdoni gazdálkodó szervezetek (MVM, MÁV, Magyar Posta) túlsúlya jellemzõ, ez segítette a jelentõs múlttal rendelkezõ szakszervezeteik túlélését - írta a KSH.     

Ezzel szemben a szakszervezetek bölcsõjének számító, létszámát tekintve a legnagyobbnak minõsülõ nemzetgazdasági ágban, a feldolgozóiparban az alkalmazásban állók mindössze 7,8 százaléka volt 2015-ben szakszervezeti tag, és közel minden negyedik munkavállaló munkahelyén volt csak jelen a szakszervezet.     

Az ugyancsak nagy létszámú kereskedelemben, ahol az ágazatban jelentõs súlyt képviselõ multikkal szembeni eredményes fellépés indokolná az aktív szakszervezeti tevékenységet, a szervezett dolgozók aránya mindössze 3,3 százalék volt, 9,2 százalékos szakszervezeti jelenlét mellett - áll a KSH tanulmányában.     

A szakszervezeti tagság megoszlásának további jellemzõi már az ágazati arányokból következnek. Mivel az oktatás és az egészségügy költségvetési intézményeinél a férfiaknál nagyobb arányban dolgoznak nõk, így a nõkre a férfiakét némileg meghaladó szervezettség volt a jellemzõ 2015-ben is (9,3 százalék, szemben a 8,8 százalékkal).     

A tiszta állami tulajdonú gazdálkodó szervezeteknél és intézményeknél a szakszervezeti jelenlét 54,3 százalékos volt, míg a két és félszer annyi embernek munkát adó magánszektorban 13 százalék. Míg az elõbbieknél a dolgozók 19,5, az utóbbiaknál mindössze 4,7 százaléka volt szakszervezeti tag.     

A szervezettség a szellemi dolgozók körében magasabb a fizikaiakra jellemzõnél, és az iskolai végzettség szintjével is nõ.     

Ágazattól független jelenség viszont, hogy a 40 év alattiak körében csak mintegy fele a szakszervezeti tagok aránya az ennél idõsebb munkavállalókra jellemzõnél, ami a szakszervezetek további szerepvesztését vetíti elõre - figyelmeztet a KSH.

MTI - Kanizsa