Dezsõ Ferenc negyedik, A megélt élet címû önéletrajzi kötetével ismerkedhettek meg az érdeklõdõk a Halis István Városi Könyvtárban.

A könyvbõl – melynek anyagát Fa Ede állította össze –, Delyné Csere Andrea, Tóthné Hegedûs Erzsébet és Horváth István olvasott fel részleteket. Köszöntõt Balogh László, a Batthyány Lajos Gimnázium igazgatója mondott, a beszélgetést Kardos Ferenc vezette.

– Tisztességes munka, erkölcsi tartás, közösséghez való erõs tartozás: ez tükrözõdik vissza eddigi életmûvében – összegezte Balogh László, de mint mondta, köszöntheti Dezsõ Ferenc Tanár Urat, Igazgató Urat, a több mint irodalmár-alkotót, a költõt: aki 80 éve gyümölcseként 4. kötetét mondhatja magáénak. A Pannon Tükör kulturális folyóirat szerkesztõbizottságnak társadalmi elnökeként is tisztelgett az alkotó versíró elõtt, aki bár szerénysége tagadja, de bizton nevezhetõ költõnek – nem kötetei száma alapján, hanem versei, megszólalásai minõsége alapján.

Elsõ versei 1958 és 1962 között a Zalai Hírlapban jelentek meg, majd 1990-tõl kezdett el ismét verset írni Pék Pálnak köszönhetõen. Kötetei: Utam (2006). A végtelen felé (2011), 2007-ben jelent meg „A XX. század tanúi Nagykanizsán” címû, Büki Pálnéval közösen írt riportkötete. 2000 és 2005 között a Nagykanizsai Polgári Egyesület elnöke, 2007 és 2011 között a Takács László Irodalmi Kör elnöke volt. Megkapta a Magyar Ezüst Érdemkeresztet és Nagykanizsa „Pro Urbe” díját.

A megélt élet – Dezsõ Ferenc élete emlékezései és mûvei tükrében” címû kötet nem jöhetett volna létre a feleség, Erzsike nélkül. A dokumentumokat összeállította, az összekötõ szöveget és a verselemzéseket Fa Ede, a kortárs költõbarát írta, akinek csillogó tehetsége ebben a munkájában is megnyilvánul, s a Czupi Kiadó igényes, minõségi munkája is dicsérendõ.

Ismét szép elõszót írt az unoka, Gyana Dániel. A család nevében el- és felismeri, hogy ez a létösszegzõ kötet egy iránytû a jövõbe. Az igazgató-tanár, helytörténeti kutató, közéleti személyiség, költõ Dezsõ Ferenc a pályájának elején és végén mélyült el a lírai önkifejezés világában. Leginkább hatott rá Juhász Gyula és Ady. Szerelmi líráján kívül fontosak a szülõföldrõl és az õseirõl szóló írásai. Fa Edét idézve: hiteles, rezignált, idõskori számvetés ez a könyv egy bölccsé érett ember szellemi gazdagságával.

A költészetrõl, költõkrõl, zenérõl, képzõmûvészetrõl szóló írásai és kiállítás megnyitói bizonyítják, hogy nem elpazarolt élet a szerzõé, aki így vall: „Az írás monogám „mûfaj” – sok mással egyetemben –, de mihelyt elkészült, közösségivé kell, hogy váljon, mert csak így lehet formálóvá, erkölcs, tisztesség, szépség és szeretet formálójává.”

B.E.