Az idei év elején többször is olvashattak hetilapunkban a kis Mia történetérõl. Szülei kértek segítséget a kislány törökországi gyógyítatásához. Példás összefogás alakult ki, még a Fidelitas és Dénes Sándor, Nagykanizsa polgármestere is segített. Idén nyáron valóra vált a Nagy-Bozsoky család álma: Antalya felé repítette Miát a repülõgép…

Kétoldali agyvérzés, tüdõvérzés, oxigénhiány, légmell és két újraélesztés. Így indult Mia élete, aki a 28. héten jött a világra. A fellépõ komplikációk miatt sérült agyának nagymozgása és a finommotorikája is. A szülõk reményei szerint, ezeken volt hivatott javítani a delfinterápia, amelyet az 1980-as évek óta, katonai delfinek közremûködésével alkalmaznak. A delfinek a szonár-hangjuk segítségével feltérképezik a medencében köztük lévõ, úszó ember testét, és ezekkel a szonarikus hanghullámokkal – ösztönösen – meg is próbálják kijavítani az érzékelt hibát.

A család Nagykanizsa összefogásának eredményeként augusztus elején érkezett meg – a Kanizsa Travel és a Green Travel hathatós közremûködése révén – a 10 alkalmas kezelésre Törökország Földközi-tengeri partvidékére, a Toros-hegység lábánál fekvõ Antalyába. Az üdülõvárosból naponta szállították a családot a 45 kilométerre lévõ Kemeri-öbölbe, ahol Miával a dr. Murat Kenaloglu által vezette delfinközpontban napi 4-5 órán keresztül foglalkoztak.

– Nem nyaralni mentünk Törökországba, 10 napi, kemény munka várt mindannyiunkra, ami fõként idegileg fárasztott le minket, de megérte – meséli Nagy-Bozsoky Lajos, a beteg kislány édesapja. – Tayfun Sinecan volt Mia személyi terapeutája, és az elsõ nap vele, illetve a delfinekkel ismerkedtünk meg. Négy delfin kapta azt a – nekik egyébként játékot jelentõ – feladatot, hogy segítsenek a lányomon. West volt a legidõsebb, 35 éves, vele úszott a fia, Ada, aki 5 évvel volt fiatalabb nála. Két fiatalabb delfin, Max és Doa segített nekik, itt egyenként fél tonnás, 4-5 méter hosszú állatokról beszélünk. A delfinterápia abból állt, hogy a feleségemmel és Tayfunnal bementünk a medencébe Mia mellé, akivel órák hosszat játszottak ezek a hatalmas emlõsök. A lényeg az állatok közelsége volt: Mia folyamatosan velük volt, körbeúszták, böködték, vontatták a vízben – sorolja a „civilben” a nagykanizsai javítóintézet gyermekfelügyelõjeként dolgozó férfi. – A delfinek ezt jutalomfalatokért és a játék kedvéért tették, viszont nem volt egyszerû órákig a vízben tartani Miát. Pedig erre volt szükség, hogy elegendõ ultrahangos, szonarikus hanghullámmal „bombázzák” a beteg testét. A delfinek gyógyító hatását naponta lovas- és biorezonancia terápiával egészítették ki a török orvosok. Nem kell különösebben ecsetelnem, hogy egy-egy nap végén holtfáradtan érkeztünk vissza a szállásunkra. Egy hét után vettük észre, hogy a kislány nagymozgásában javulás kezdett beállni. A betegebb lábát önkéntelenül kezdte el használni: letette a sarkát, és váltó lábbal ment a lépcsõn, és a figyelmi képességei is javulni kezdtek. Nem kell mondanom, hogy Nikivel megkönnyeztük az eseményt.

– A helyzet itthon tovább javult – vette át a szót az édesanya. – Az orvosokkal egyetértésben a 10 alkalmas kezelés legnagyobb eredményének a nagymozgás javulását, és ennek a jobb állapotnak a megõrzését tartjuk. A lábak váltott használata, illetve a beteg lábának a normálishoz közelítõ használata, beszédkészségének javulása, és ezeknek az eredményeknek a megõrzése az, amit a támogató emberek, nagykanizsaiak segítségével kaphatott Mia. A török kezelõorvosok szerint újabb terápiákra lenne szükség a teljesebb gyógyulásért, a finommotorikus funkciók javulásáért, ezt nyilván anyagi lehetõségeink most nem engedik meg. De továbbra is vannak segítõk, támogatók, akik biztatására lehet, hogy újra belevágunk, mert a férjem és én is hiszünk a delfinekben…

Dr. Papp Attila