Immár 12. éve, hogy Szent András havának második hétvégéjén a Tüttõ János Nótaklub önálló esttel örvendezteti meg kanizsai és még számos településrõl érkezõ közönségét. Nem volt ez másképpen az idei évben sem, hiszen a közönségünk igényli az évenkénti nagyszabású nótaestünket.

A HSMK színháztermében megtartott elõadásunkat mint mindig, most is a Szalai Antal vezette cigányzenekar kísérte nagy sikerrel, melyet a közönség szûnni nem akaró tapsai is bizonyítottak.

Természetesen a tapsokból kijutott a Tüttõsöknek is a mintegy három órás elõadás alatt. A kórus az elõadás estéjén találkozik elõször a zenekarral és velük az elsõ „próba” már maga az elõadás. Szerencsére ebbõl a közönség nem sokat vesz észre, hiszen a kiváló zenekar nagyon jól alkalmazkodik a kórushoz és viszont is.

A dalokat Major Lajos, az együttes vezetõje harmonika kísérettel tanítja be, mely bizony kemény próbákat jelent négy-öt hónapon keresztül. A lécet már magasra tette a csapat és ezt a szintet szeretné tartani a továbbiakban is. A mûsor elsõ részében már hagyományosan a zenekari belépõ után a kórus adott elõ egy blokkot, mellyel megadta az elõadás alaphangját, majd a szólistáink következtek. Sorrendben: Némethné Lakatos Márta, Vejer Béla, Horváth Zoltán, Vajda Mária (Dudi), Major Lajos és Németh Tibor a közönség hosszan tartó tapsaitól kisérve.

Majd ezt követõen a meghívott vendégmûvész Erdõs Melinda, az Operaház mûvésze vastapssal kísért mûsora következett. Az elsõ részt a kórus egy Tüttõ János kevésbé ismert nótájával és egy nóta blokkal zárta. A második részt ismét a kórus nyitotta, ezt követõen pedig a szólóénekesek következtek. A közelmúltban felvett Dobrádi István, aki új szint hozott az együttesbe, majd az elsõ részben már fellépett énekesek következtek és a sort Erdõs Melinda zárta, aki természetes egyszerûségével, szép hangjával elvarázsolta a nézõket. Ráadásul még Major Lajossal egy duettet adtak elõ egy operettbõl, melyet a közönség nagy tetszéssel fogadott.

Végezetül még a kórus énekelt egy blokkot melynek címadó dala akár az együttes hitvallása is lehet, mely így hangzik: „Muzsikánál nincs jobb barát”.

Már csak a finálé volt hátra, melyet a közönség vastapsától kisérve adott elõ az együttes. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a „Nóta városában” igenis él a magyar nóta, és a törzsközönségünk – akik máris meghívást kaptak a jövõ évi koncertünkre –, kitart a kórus mellett, és szeretetükkel további energiát adnak a felkészüléshez.

Jakab Zoltán