Dénes Sándor polgármester elõtt tett esküjével magyar állampolgárságot szerzett Lulaj Ylfet. A városvezetõ Babits Mihály soraival köszöntötte új állampolgárunkat:

Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat! Oly hazáról álmodtam én hajdan, mely nem ismert se kardot, se vámot s mint maga a lélek, oszthatatlan. Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat, mely nem szorul fegyverre, se vértre, mert nem holt rög, hanem élõ lélek.

Babits Mihály e gyönyörû szavaival fogalmazta meg, mit is jelent a haza, az igazi ország számára. Élõ és oszthatatlan lelket, ami biztonságot ad, és ahol álmodni lehet a jövõt, fészket találni önmagunknak, családunknak és gyermekeinknek. Egy olyan otthont jelent, ahol az általunk elültetett fa árnyékában unokáink pihenhetnek majd meg, biztosítva az élet folyamatosságát.

Mindez sokunknak megadatott – fejtette ki a városvezetõ, kiknek a szülõföldjük egyben az otthonunk is, de vannak olyan embertársaink, akik megfosztattak ettõl az áldástól. Nekik új hazát kell lelniük, új otthont, hogy barátokra, békére és szeretetre találjanak. Ilyen embertársunk Lulaj Ylfet is, aki közül húsz éve, gyermekkora hajnalán hagyta el szülõföldjét, az egykori Jugoszlávia, a mai Koszovói albán állam területét családjával, édesanyjával, húgával, bátyjával és öccsével. Háborús világot hagyott maga mögött, pusztítást, és szerettei elvesztésének borzalmát. El kellett fogadnia az otthon elvesztését, és irányt kellett találnia az ismeretlenben.

Hosszú út vezetett a mai napig – idézte fel azokat az állomásokat a polgármester, mint Debrecen, Szombathely és Kecskemét, melyek után végre otthonra lelt itt Zalában, Nagykanizsa városában Ylfet.

„Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a nádast, a cserszagú erdõt, mindent, de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre, hogy közben - megtaláltam a Hazámat.” – törte meg ismét egy idézettel köszöntõjét a polgármester, majd visszatért az eskütételre:

– Ön a mai napon, sok kitartás után megérkezett oda, ahol otthont és közösséget találhat, Fekete István szavaival mondva egy új hazát.

Hazatért, a mi immáron közös városunkba, az ön új otthonába, Nagykanizsára, ahol végre magyar állampolgárrá válhatott.

Remélhetõleg, itt nemsokára végleg révbe ér az ön „hajója”. Kívánom, hogy mihamarabb megteremtse társával és családjával az új otthonát, hogy kitartó és õszinte híve legyen nemzetünknek és városunknak!

És ne felejtse, számunkra is örömteli, hogy ezentúl ön már papíron is Magyarország és Nagykanizsa polgára. Ez öröm legyen a mostantól kezdõdõ jövõje elsõ új építõköve, amelyre felépítheti otthonát, sikeres új életét – e gondolatok jegyében adta át a honosítási okiratot Dénes Sándor polgármester Lulaj Ylfet új állampolgárunknak.

B.E.