Amikor úgy döntünk, hogy jókedvûen és bizakodva élünk, ahelyett, hogy átadnánk magunkat a félelemnek és szomorúságnak, az a nap a karácsony – a Városi Vegyeskar szombati hangversenye juttatta eszembe ezt az ünnepváró igazságot. A karácsony a jelen, nem a múlt.

Az elõzõ nap, december 16. születésnaposáról, az 1967-ben eltávozott Kodály Zoltánról is szólt bensõséges, súlyos pár mondattal a konferálást is felvállaló Cseke József karnagy. A bõ egy órás koncert végig lekötötte a Felsõtemplomot megtöltõ hallgatóságot. A mûsor áttekintése is érzékelteti, micsoda gazdag merítést kaptunk méltó elõadásban a kórusirodalomból.

A kortárs De Marzi mûvét (Maria Lassù) Lotti Miserere-je követte, majd Bortnianskytól a 7. kerub-ének zárta az elsõ blokkot. A beígért Kodály mûvel, az Adventi énekkel folytatta a kórus, ezután Mendelssohn-Bartholdy három remekét hallhattuk. Liszt Salve Reginája után kanizsai Mozart-premier, a Laudate Dominum következett, Kardos Eszter szárnyaló szólójával. Nem maradhatott ki az Ave Maria, ezúttal Orbán György ihletése. Kodály-Balassi Szép könyörgése („Áldj meg vitézséggel, az jó hírrel, névvel, /Hogy szép tisztességgel mindent végezzek el, /Öltöztess fel fegyvereddel, jó hittel, bátor szívvel!”) már elõvételezte a 2017-es Kodály évet. Chris Rea zenéjére Sztevanovity Zorán írt szöveget Kell ott fenn egy ország címmel. Szólót énekeltek Schmidt Ágnes és Kardos Eszter. József Attila Kész a leltár címû versét Vedres Csaba megzenésítésében hallgatta a megrendült közönség. A lendületes Adeste fideles már a karácsonyt elõlegezte meg – a konferáló karnagy alapvetõ élményeként Luciano Pavarotti elõadására utalt. Befejezésül Hajdu Sándor feldolgozta karácsonyi dalokat hallhattunk – énekelhettünk, hiszen maga Cseke József bíztatta a közönséget az együtténeklésre. Ráadásként pedig a Csendes éjjel búcsúzott Nagykanizsa Város Vegyeskara.

Kanizsa