A Családsegítõ és Gyermekjóléti Központ, valamint a város Idõsügyi Tanácsa az „Idõsekért Nagykanizsán” ünnepi hét keretén belül Idõsügyi Kerekasztal Konferenciát szervezett a Honvéd Kaszinóban. A konferencia témája: Közös állásfoglalás készítése Nagykanizsa idõskorú népessége életkörülményeinek javítása érdekében.

Az idõsekkel foglalkozó szervezetek képviselõi a város idõskorú népessége életkörülményeinek javítása érdekében végzett munka összehangolásáért megalakították az Idõsügyi Kerekasztalt. A vállalt feladat érdekében szükség szerint, de évente legalább egyszer tanácskozást tartanak. Célul tûzték ki egy idõseknek szóló információs füzet összeállítását a Nagykanizsán igénybe vehetõ szociális ellátásokról, amely segítséget nyújt a szolgáltatásokban, támogatásokban történõ eligazodáshoz. A Kerekasztal idõszakonként áttekinti a hatáskörébe tartozó szervek, szervezetek, (Szociális Osztály, Idõsügyi Tanács, Vöröskereszt, Máltai Szeretetszolgálat stb.) fogadóóráinak tapasztalatait. Tevékenységérõl, határozatairól rendszeresen tájékoztatja a város önkormányzatát, valamint az illetékes szerveket, szervezeteket. 

A konferencia résztvevõit az elnöki tisztet betöltõ dr. Borka Beáta, a hivatal Szociális Osztályának vezetõje köszöntötte. Vitaindítójában Büki Pálné, az Idõsügyi Tanács társelnöke beszámolt a hét éve megalakult testület munkájáról, eredményeirõl. Többek között elmondta, mintegy 3000 idõs emberrõl tudják, hogyan élnek, mit szeretnének, de hogy mi van a többivel, kikkel tartanak kapcsolatot, és mire van szükségük, arról nincs információjuk. Nagykanizsán 10.800 fõ a 60 éven felüliek száma. Bírálatként elfogadják, hogy az idõs embereknek a kvalifikáltabb rétege jár az Idõsügyi Tanács bázisát jelentõ klubokba. A 2008-2009-es év fordulóján készített felmérésükbõl kiderül, hogy nem lehetünk nyugodtak. Míg az országos havi átlagnyugdíj 76.251 forint, addig városunkban 76.550, és Zala megyében 74.000 forint. A jelenlegi 60-70 éveseknek van lakása, de mi van az utánuk következõ generációval, akik közül már nem is egy nyugdíjban van, vagy rövid idõn belül nyugdíjas lesz? Aggasztó elõrejelzések vannak. Csökkenõ gyermeklétszám, egyre kevesebb unoka, növekvõ rászorultság, növekvõ számú egyedül élõ, és az élet kihívásaival szemben csökkenõ adaptációs képesség. A nyugdíjjal kapcsolatban, mindenki tudja, a 90-es évektõl átalakulóban van a foglalkoztatási profil. Magas inaktivitás, tartós munkanélküliség, kevesebb járulékfizetés, alacsonyabbak a nyugdíjak, a biztosítottak 30 százaléka jelenleg a minimálbér alapján fizet járulékot. 2010 után az idõskori szegénység tömegessé válásának kockázata valószínûsíthetõ. 2008-ban 100 aktív befizetõbõl 76 nyugdíjat kellett finanszírozni, 2030-ban 100-ból 85-öt, és 2050-ben a 100 aktív befizetésbõl 103 nyugdíjat kell finanszírozni az elõrejelzések szerint. Nem azért hozták ide a konferenciára az említett trendeket, hogy riogassák a jelenlévõket, hanem ezzel szeretnék illusztrálni, hogy minden itt ülõ szervnek, szervezetnek feladata van, fel kell készülni. Tudják, hogy Nagykanizsán minden szervezet, legyen az ÁNTSZ, Szociális Osztály, Vöröskereszt, Máltai Szeretetszolgálat, egyházak, rendõrség, stb. a saját munkaterületén nagyszerûen elvégzi a dolgát. Nagyon jó a szociális háló, de a jövõre nézve a jelenleginél sokkal összehangoltabb tevékenységre lesz szükség, s erre hivatott a Kerekasztal Konferencia.
Dr. Buzás Judit kistérségi tisztifõorvos két témát hozott fel az idõsekkel kapcsolatban, az életminõség javításáról, valamint a fertõzõ betegségekrõl és a járványokról beszélt.
Balog István, az Idõsügyi Tanács titkára hozzászólásában hangsúlyozta, nem ért egyet azzal, amikor átlagnyugdíjról beszélnek. Véleménye szerint azokat kell támogatni, akiknek nagyon kevés a nyugdíja és a megélhetés határán küszködnek. Szeptemberben a Regionális Nyugdíjas Konferencián kérték a Nemzeti Idõsügyi Karta ennek megfelelõ módosítását is.
Orosz László klubvezetõ a kórházi betegszállítással kapcsolatban említett meg néhány konkrét esetet. Például arra kényszerítik a hozzátartozót, hogy szállítsa be a mindkét lábát levágott embert kötözésre a kórházba. Hogy kerül a kocsiba, van-e segítsége, mert egyedül nem képes rá! Miért van betegszállítás? Ha reggel 9 órára odaviszik azt a szerencsétlen embert, este kerül haza. Se egy ebéd, ráadásul cukorbeteg is. Ott ülhet egészen estig, míg összeszednek még néhány embert, és hazaviszik. Milyen gondoskodás ez? Törõdik valaki azzal, hogy ne így legyen? Hogy azt a beteg embert ne tartsák ott egész nap csonkán, bénán, éhesen! Ebbõl kéne kilépni, és segíteni valahogy ezeken az embereken, mert a családtag sem képes arra, hogy hazavigye amikor készen van, fõleg ha 12-13 órára kerül be az orvoshoz. Hatékonyabban kellene odafigyelni erre az önkormányzatnak. Problémát jelent a megterheltség, de határozottabb intézkedés kell az idõsek, a betegek, a nyugdíjasok érdekében. A kórház fõigazgatója hiába mondja azt, hogy rendben van minden! Uraim, nincs miden rendben!
– Sokat járunk kórházba az egyesületi tagokat meglátogatni, és látom, milyen a helyzet, milyen állapotok vannak, ami visszataszítja az embert attól, hogy jót mondjon. Többet kell tenni az idõs emberekért, mert a család sem képes arra, hogy mindent elintézzen úgy, ahogy elvárható lenne. Megoldást kell keresni rá!
Antal Istvánné, a Magyar Vöröskereszt Nagykanizsai Szervezetének területi vezetõje együttmûködést kért a jelenlévõktõl. A január 1-tõl induló „Segítség gombnyomásra” jelzõrendszeres házi segítségnyújtó szolgáltatás igénybevételére idõs emberek jelentkezését várják november közepéig.
Koller Jutka, az Egyesített Szociális Intézmény vezetõje megjegyezte, nem biztos, hogy mindenkinek kell segíteni. Az idõs ember autonóm személyiség, minél tovább meg kell tartani az aktivitását, és fontos a család segítõ szeretete.
Dr. Lukácsa Erzsébet megkérdezte, miért kell a csontritkulás vizsgálat miatt Kanizsáról Hévízre, érszûkület - érvizsgálatra pedig Zalaegerszegre utazni. Ha nem tudja egy fiatal megoldani otthon az idõs hozzátartozója ápolását, ne sújtsuk még azzal, hogy kivesszük a munkából.
A tanácskozáson még elhangzott, hogy a Máltai Szeretetszolgálat szívesen látna a soraiban segítõ nyugdíjasokat. Az információáramlás hiányosságát többen is felvetették. A család kötelessége az idõs hozzátartozón segíteni, nem csak az örökségért kell sorba állni. Az onkológián a XXI. században már nem lehetnek ilyen méltatlan körülmények ami tapasztalható. Kritikán aluli, hogy nincs vetkõzõ-öltözõ.
Cseresnyés Péter alpolgármester a hozzászólásában összegezte: Azt tapasztalta, Nagykanizsán nincsenek nagyon komoly problémák, sõt azt is el lehet mondani, hogy a szociális ellátórendszer jól mûködik. A kritikai megfogalmazásokra jó, hogyha odafigyelünk, de ebben a helyzetben arra kellene nagy figyelmet fordítani, hogy az információ folyamatosan eljusson az emberekhez. Akik rászorulnak, és segítséget akarnak, akkor eljuthassanak ahhoz a segítségnyújtó szervezethez, ahol a problémáját vagy tejesen egészében, vagy részben meg tudják oldani. Ha az információt el tudják juttatni, akkor túlságosan nagy gond nem lehet, mert annyi anyagi forrás mindig van, ami mindennapi életük tengetéséhez szükséges. Nagykanizsán a szociális ellátórendszer jól mûködik, aki akar, a lehetõséghez képest kaphat segítséget.

B.E.