János napját, december 27-ét karácsony harmadik napjaként tartották számon elõdeink.

A borszentelés hagyománya is ehhez a naphoz kapcsolódott. Ha a szokások mindegyike már nem is él, a János-nap ma is jó alkalom arra, hogy a szõlõsgazdák találkozzanak az ünnepek után.

„István-napon, meg János-napon itt mindig együtt volt az egész banda. Isten bizony!” Kónya István, a házigazda Ábrahám János szomszédja a vállalta a fõzést. A cserfõi gazdák minél többször igyekeznek a közösséget összehozni, így a János nap természetesen nem maradhatott el. „Magunkénak érezzük ezt a hegyet. Ugyanúgy, mint a förhénciek, a szentgyörgyvári hegyiek, a Miklósfai Kertbarát Kör, mi is jól érezzük magunkat egymás között. Ez a sûrû, pincével beépített vidék egyedi. Utánozhatatlan” - véli a házigazda. Ahogy a legtöbb borosgazdát, úgy Ábrahám Jánost is a vidék, a földmûvelés szeretete vonzza a hegyhátra. De az ünnepek idején visszajáró vendégek is érkeznek a szõlõhegyre, így Tiborcz Dénes jazz-zenész: „Nekem mint szõlõt nem termelõnek tetszik az, hogy itt néhányan szõlõt termelnek. A hegynek végül is ez az eredete, még ha egyre kevesebben is vannak. Egyébként meg, az itteni hangulat... körbe kell nézni, ezek a házsorok, ezek a régi pincék, az erdõ.... Mesze van a város, még ha látni is. Nyugodt környezet, én nagyon tudok itt pihenni.” János-napon, december 27-én elõdeink a bort nem csak fogyasztották. Mivel a megszentelt bornak mágikus erõt tulajdonítottak, ezért beteg embereket és állatokat is gyógyítottak vele.

Kanizsa TV - Kanizsa