A batthyánys Kiss Alexandra a Zrínyi szózatát szavalta a Nagykanizsai Polgári Egyesület immár 15. alkalommal rendezett újévi Petõfi ünnepén. Majd igazgatója, Balogh László tolmácsolta Csáktornya és Muraköz egykori urának mának szóló üzenetét. Mégelõtte a házigazda Kóré Péter világította meg, miért hívták segítségül Zrínyi Miklóst Petõfi Sándor születésnapján.

Európa szívében keresztényeket gyilkoltak karácsonykor. Földrészünket megtámadták, mondjuk ki végre, háborúban állunk. – szögezte le - Bizony köztünk is akadnak, akik mintegy fölteszik a kezüket. Olvassuk el újra a (Deák téri) szobor talapzatán Petõfi sorait: megbánja, aki bántja a magyart! Nem nehéz felismerni a forrást, Zrínyi Miklósnak a honfitársait ébresztgetõ, az ellenséget fenyegetõ mondatát: Ne bántsd a magyart! - mondta bevezetõjében az NPE érdemes elnöke, majd átadta a szót a Humán Bizottság elnökének:

Kedves nagykanizsaiak, hölgyeim és uraim!

Zrínyi Miklóst – dédapjától, a szigetvári hõstõl megkülönböztetendõ – költõ és hadvezér titulussal szoktuk emlegetni. Ám manapság méltán feltûnik emellett az író, katona, államférfi megjelölés is. Mert költõi mûvei mellett legalább annyira fontosak prózai munkái, s mert kiérdemelte azt a méltatást, melyet bõ két éve, halálának 350. évfordulóján egy mai miniszter ekképpen fogalmazott meg:

Zrínyi az, aki megakadályozta azt, hogy az országot õsi jussától, a szabad királyválasztás jogától megfosszák. Zrínyi az, aki fölismeri, hogy a török kiûzése után el kell szakadnunk a Habsburgoktól, önálló, független, nemzeti királyságra van szükség. Nem vonja ki sajátmagát azok alól a szellemi hatások alól, amely az államtudomány, az államberendezkedés, gazdaságszervezés vagy katonai kérdések meghatározó irodalmát jelentik. Az abszolutizmus krédóját Richelieu titkára fogalmazza meg egy írásmûvében, amelyrõl tudjuk, hogy Zrínyi páratlan magánkönyvtárában jelen van. Zrínyi Miklós olaszul olvasva komolyan a hatása alá kerül, és azt vallja, hogy kell egy önálló magyar királyság, nemzeti szuverenitás, erõs gazdaság és állandó hadsereg, amelyet az abszolutizmus eszközeivel vezethet a nemzeti király. Ez a politikai krédója, amit az 1660-as évek elejére fogalmaz meg. – idézet vége.

Sem a hely, sem a hõmérséklet nem alkalmas arra, hogy Zrínyirõl annyit szóljak, amennyit szeretnék. Prózai írásaihoz fûzök gondolatokat. Zágrábban õrzik ritka szerencsével egyben maradt magánkönyvtárát. Izgalmas megismerni, mely sorokat húzott alá, mely gondolatokhoz fûzött megjegyzést. Most tehát mintegy követem az õ módszerét. A Vitéz hadnagy címû könyve is Tacitus olvasása közben, azon elmélkedve, néha vitázva született.

Jószerencse, semmi más – azt hinnénk, ez a legjellemzõbb jelmondat, ami áll Zrínyire. Pedig a másik, kevésbé ismert, az idõ helyes megválasztását hangsúlyozó jelmondata: Most vagy sohasem – sokkal jobban illik rá. A sürgetés, az ébresztgetés szava ez. Az aktivitásé, a tetté. Midõn a hadjáratokhoz szokott vitéz a békében elzüllött. – Tacitus mondatához ezt fûzi: A henyélés megvesztegeti a vitézt, meg a lovat, meg a fegyvert és a vasat. A virtus tettben létezik. – idézi Horatiust. Másutt:Adj munkát a vasnak, ha nem adsz, maga magát elvesztegeti, és a rozsda megeszi.Az erény a cselekvésben áll. – így is fordítható a klasszikus bölcsesség.

Zrínyit õrölte az az álságos béke, melyet királya rákényszerített. Lipót császár óvakodott, hogy a töröknek okot adjon a háborúra. (Innen a casus belli kifejezés) A nem csak a Muraközt, hanem a Stájerországot és Velencét is védõ Zrínyi-Újvárt ezért engedte az uralkodó felrobbantani. Ezért sétálhatott be a nagyvezír a felvidéki Érsekújvárra, foglalta el Nagyváradot – mint elõbb, a Török áfium részletében hallottuk. A spanyol és francia politika jobban izgatta a császárt.

Sok jó ló hámban, sok vitéz ember ismertség nélkül hal meg. Bárki is ismerné Hectort, ha Trója szerencsés? – teszi föl Zrínyi a kérdést, mintegy magát nyugtatandó. Nem jó századba született – érzi. Magányát nemegyszer így sóhajtja: Kevés egy kakukk egy nagy erdõben. Azonban érezte feladatát is: Mi nem kicsiny emberek vagyunk, nagy vízben kell halásznunk és nagy fába kell vágnunk fejszénket.

Az elõbb idézett kortársunk így fejezte ki, mekkora a jelentõsége, ki-ki rádöbben-e hivatására: Zrínyi példája mutatja, hogy egy mindig szegény, a kelet és nyugat között õrlõdõ országban a politikusi személyiségnek, döntéseknek mekkora felelõsségük van. Ennek az országnak a függetlensége, sorsa mindig azon áll, hogy kik és hogyan vezetik, és felismerik-e hogy nem csatlósnak kell lennünk, hanem saját függetlenségünk megtartása a legfontosabb.

De valóban magányos volt-e? Hiszen annyi kortársa, nádorok, érsekek, országbírók osztották nézeteit. Erõset nemz az erõs, nem költenek a vad sasok gyáva galambfiókát. – ezt a Horatius sort jegyezte be a pápa dedikációként már a fiatal grófnak. Hiszen dédapja óta fogalom volt a Zrínyi név, annyian tekintettek reménnyel rá. Nemcsak itthon, a három részre szabdalt hazában vagy a Balkánon. Nyugaton a mainzi választófejedelem, a rajnai szövetség elnöke, maga János Fülöp érsek megbecsülése segítette. A formálódó szövetség mellett Velence és Párizs követeivel is eleven a kapcsolata. És bármilyen meglepõ, a török fronttól távoli Angliában egy olyan életrajzot adnak ki Zrínyirõl, amelyben páratlan jelzõkkel illetik. A magyar történelmi személyiségek nemzetközi elismerései között nincs nyoma hasonlónak:

Zrínyi egyedül vette magára a mögötte fekvõ Nyugat reménytelen helyzetét és az elõtte álló Kelet fenyegetését.

Senki nem mérlegelte még ilyen komolyan Európa érdekeit.

Aki oly súlyos idõkben a keresztény világban reményt ébresztett.

Akire a Gondviselés Európa sorsát bízta.

Zrínyi sikerén vagy kudarcán áll vagy bukik a nyugati világ.

És a legszebb: Õ Európa szíve. Ami azt jelenti a korabeli nyelvben: Európa bátorsága, éltetõje. De a szív szó a vérkeringés felfedezése óta a fáradhatatlanság, a mozgás, az aktivitás képzetével is társul.

Ez idáig a keresztény világ nagy fogyatékossága volt, hogy a védelemre szorítkozott. – írja még ez az úgynevezett Angol életrajz. Zrínyi és köre számtalanszor leszögezte: amíg a török benn van az országban, nincs béke. Õk semmi mást, mint a békét szeretnék a törököt kiûzõ háborúval végre megnyerni.

Zrínyi Miklós a mai, elkényelmesedett, mondjuk ki, tunya Európának emberségrõl példát, vitézségrõl formát ad. Eloszlat tévedéseket, lényeges megkülönböztetéseket tesz.

Nem haraggal, nem bosszusággal, hanem ésszel és emberséggel kell hadakozni – figyelmeztet a Vitéz hadnagyban. – A harag megvakítja az embert. – többek közt ez szól ellene.

Más a keménység, más a kegyetlenség. – szögezi le a ugyanott - Mert jó volna ugyan mindent szép szóval véghez vinni, de a mi emberi állapotunk igen gyarló és ahol nincsen félelem, nincsen tisztesség. Kegyetlenség a bûnösöket nem büntetni, mert a jónak ártanak. – írja. Ahogy a közmondás is mondja: Egyik fegyver tartóztatja a másikat hüvelyében.

A szabadosság és a szabadság lényegi különbségét is megvilágítja: Aki a militárisdiszciplinát (katonai fegyelmet) szabadsággal ellenkezõ dolognak tartja, vagy bolond, vagy tunya, rossz és rest. Semmi a világon nem tartja meg jobban a szabadságot, mint a katonai fegyelem.

A völgynek lassan, a hegy maga is megtanít. – mondja a régi bölcsesség.Zrínyi is megkülönbözteti az elbizakodottságot és a bátorságot.A túlzott biztonságérzetrõl, az önhittségrõl közmondássá vált igazságot idéz:Hidd el magad, ha szégyent akarsz vallani. - Bizony, egyes mai európai vezetõk megszívlelhetnék, amit leírt: Ha a mostani uralkodók szívében nem ég a nem közönséges dicsõség nemes szomja, lakozzék benne legalább a saját megõrzésüknek bölcsesség sugallta óhaja.

De ezt is megfogadhatnák: Az egyik ostobasága a másik szerencséje. Másutt: A törököt a mi tunyaságunk teszi naggyá, és a mi széthúzásunk félelmetessé.

Mintha csak a mai gazdag és gyenge Európáról fogalmazta volna: Az arany, az ezüst, a drága köntös ellenségedben nagyobb bátorságot nyit, mert azt gondolja, hogy aki azt hordozza, asszonyos és gyenge.

Szép valamit szoktak odahinteni, ahol a tõrt rakják. – tartja a mondás. Zrínyi pedig: A csali horgot rejt. Be kell mázolni a horgot, hogy a hal meg ne lássa. Szemlátomást való bolondságot ritkán cselekszik az ellenség ravaszság nélkül. - írja, mikor visszaemlékezik: - Sokszor kanizsai török Muraközhöz közel ereszti marháját legeltetni, de akkor kell leginkább békét hagyni, hogy a nyereségnek édességével kelepcébe ne essünk. Bár megfogadnák Európa mai „nagyjai” Zrínyi figyelmeztetését: A háborúban nem lehet kétszer hibázni.

Ám a bátorságról így ír: Aki nagy szívû, és adatik neki alkalom nagy dolgok véghez viteléhez, ne múlassa el, hanem bátor kézzel nyúljon hozzá, mert az a bátorság igen nagy erõt ad a véghezvitelhez, úgyannyira, hogy azzal meggyõzettetnek minden akadályok. Sõt, megtörténik az is, hogy azok, akik mihez bátran nyúltak, üdõ fogytában maguk is elcsudálkozának jó szerencséjükön, kit maguk is soha nem reménlettek volna.

Említettem, milyen csemege a mai olvasó számára Zrínyi hajdani csáktornyai magánkönyvtárát lapozni. Mielõtt hozzáfogott a Mátyás elmélkedések-hez, nem csak Bonfinit, hanem a számunkra kevésbé ismert Mátyás-kortárs humanistát, Cortesiust is olvasta. Zrínyi Miklós ebben a Mátyást dicsõítõ költeményben aláhúzott két sort, egy nemzetkarakterológiai figyelmeztetés két sorát. Hunyadi János más népeknek engedi át a nyugalmat, mert a magyar népnek, illetve vezérének harc a sorsa:

Te, ó szülöttem, el ne feledd, hogy háborúznod kell gyakran, és gyõznöd kell. Ez lesz a te tudományod, és az, hogy a királyságnak kiterjeszd a határát, ápold a hitet és tetteiddel a csillagokat érd el.

Az õ korában is voltak hitvány emberek, ki-ki választhatott, arany lesz-e vagy polyva. – Zrínyi régi igazságot mond ki: Ugyanazon tûzben az arany felfénylik, a polyva elfüstöl.

Avagy miért nem kell félnünk? Mert, Zrínyivel szólva: Az arany a tûzben, kormányos szélvészben, vitéz veszedelemben ismerszik meg.Köszönöm, hogy meghallgattak. – zárta gondolatait Balogh László.

Ezt követõen Kóré Péter az NPE hagyományai szerint mindenkit gyertya, mécses elhelyezésre hívott, s összegezte az este üzenetét. - Zrínyit megértve: Azokat, akik illegálisan jöttek be Európába, vissza kell szállítani, a határokat meg kell védeni, a beáramlást meg kell szüntetni. Így kívánok boldog, békés új esztendõt mindnyájuknak.

Bene Csaba, a megyegyûlés alelnöke, Dénes Sándor polgármester nyomában sok kanizsai rótta le tiszteletét, fejezte ki eltökéltségét mécses vagy gyertya gyújtásával. Majd a Szózat közös eléneklése után a hagyományõrzõ huszárok díszmenetével zárult a 2017-es esztendõ elsõ estéje a Deák téren.

Kanizsa